Köszönet szerzőtársaimnak, Zsuzsának és Zsanettnek, valamint mindenkori bétámnak, Katinak, aki ezt az illusztrációt is készítette. A történet megnyitásához kattints a képre. :)
Lélegezz!
1. rész: LÉLEGEZZ:-Jól vagy, Methos?
- Nem! Nem vagyok jól! Már hetek óta egyáltalán nem vagyok jól! - kérdésem elszabadította benne mindazokat a gondolatokat, amik gyötörték, és jobb híján, az én nyakamba zúdította őket. - Már hetek óta… mióta összeakadtam azzal a halhatatlannal, és elvettem a Serkentését. Azt a hatalmas, mindent elsöprő Serkentést, ami alatt mintha a világ omlott volna össze… Először nem éreztem semmit, de a következő rajtaütésnél… nem tudtam megölni őket. Nem tudtam megölni senkit! Én vagyok a Halál, aki viszolyog a gyilkolástól! - keserűen, szinte tébolyodottan felnevetett. - El tudod te képzelni, milyen érzzés ez?! Ezért menekültem el a Testvéreim elől, hogy ne lássák ezt a szégyent. És most fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Azt hittem, he elveszem a Serkentésedet, az majd segít, de nem tudtam megtenni. - Mérgesen belevágott egy darab fát a tűzbe, izzó csillagocskák ezreit szabadítva az ég felé, majd felhúzta a lábait, és a térde köré fonta a karjait, meglepően kicsire húzva össze magát.
2. rész: ÉLD AZ ÉLETED
A legenda szerint bibliai Dávid Király a jövőbe látott. Dalai lecsillapították az őrjöngő Sault, hőstetteit számos monda őrzi. Ő volt, aki megteremtette az egységes királyságot Júdea földjén.
Vajon mit látott, amikor a jövőbe tekintett?
3. rész: A TANÍTVÁNY
Ennek a történetnek két változata készült: Tulajdonképpen csak az utolsó oldalakban különböznek. Mindenki döntse el, melyiket szereti :-)Az írói változat (figyelmeztetés: nincs happy end!):
Ahogy a levelet olvasta, Methos szinte hallotta Kronos gúnyos hangját a fejében.
"Hogy érzed magad, testvér?
Milyen jó volt látni, hogy nem felejtetted el, ki is vagy valójában…
Igen, Methos, Te olyan vagy mint Én… az életed az enyém… hozzám tartozol.
Ezt sohase felejtsd el, ahogy azt sem, hogy ezennel megígérem… megesküszöm, hogy egy szép napon… még találkozunk.
K"A romantikus listatagok kedvelt verziója (happy end, vagy amit akartok):
Kronos tőle meglepő módon, nem mutatta be egyik szokásos dühkitörését. Ehelyett elfordult, és az alacsonyan ragyogó, lassan a látóhatár felé settenkedő vörös napkorongot bámulta. Amikor megszólalt hangja őszinte szomorúsággal csengett.
- Megváltoztál, testvér. Vagy legalábbis alaposan bebeszélted magadnak. Nem sok hasznodat venném már a Lovasok között. Vagy talán Silasnak és Caspiannak nem venném sok hasznát melletted? - felsóhajtott - Jin-Ke… mesélt az életetekről, aamit együtt töltöttetek. - Megrázta a fejét, szünetet tartott, mint aki nehezen találja a szavakat. - És én azon kaptam magam, hogy… irigylem őt. Teljesen szabad, kötöttségek nélküli élet… - elvigyorodott - A fogadósok lányyai tényleg olyan készségesek?
- Merlin. - egyenesedett fel Uther Pendragon. - Hát megtaláltad és elhoztad, ahoogy megígérted.
- Igen. A nevem Arthur. - szedte össze magát végül Methos, miközben gondolatai Merlin akkurátus laposra verése körül forogtak.
- És a családi neved?
Methosnak momentán ez sem jutott eszébe, de nem is érdekelte.
- Csak Arthur. - mondta mogorván - Nincs családi nevem.
- Ó. - mondta Uther Pendragon kissé megütközve. - Egy királynak kell egy családi nnév.
- Nem vagyok király.
- Most már igen. Kihúztad Excaliburt a kőből. Te vagy Anglia jog szerinti királya. Uram… ha nem túl nagy merészség… engedd meg, hogy felajánljam a nevem. Ősi, nemesi név, és nincs fiúörökösöm, aki tovább vigye.