|
|
| MILYENEK AZ EGYIPTOMIAK ? |
 |
Már jóval az utazás előtt kialakul mindenkiben egy kép, amire kíváncsian, de némi szorongással gondol. Eszébe jutnak a mások által mesélt történetek , hogy amikor ők este Cairóban
meglátták azokat az igen sötét alakokat, és hogy a kéregetők
állandóan zaklatják az embert, stb,stb. |
Én sem tudtam szabadulni egy régi intelemtől. Egyszer Damascusban megkérdeztem egy évek óta ott élő magyart, hogy járt -e már a közeli Cairóban? Járt igen, de azt ajánlja, hogy csak így egyedül ne merészkedjek oda, mert Kairóban van egy hatalmas tér, és akkora a tömeg, hogy eltűnhet az ember örökre.
Így indultunk el a fiammal ketten egy kéthetes egyéni csavargásra. Egyiptomban csak a sokadik welcome után kezdtük elhinni, hogy itt tényleg szeretettel fogadnak, amerre csak nézünk. Ezerszer kérdezték meg, hogy honnan jöttünk, és ezerszer mondták, hogy welcome.
|
|
És szívesen meginvitáltak az asztalukhoz, együnk velük, ez számukra nagy boldogságot jelent.
Ezek a meghívások nem hosszas beszélgetések után, hanem per pillanat történtek.
|
|
|
Az egyiptomi nagykövetség telefonszáma:
3810475
Vizumkérőlap
Pénzváltó
Például Luxorban,- ahol azért már láttak turistát-, elmentünk megérdeklődni a busz lehetőségeket. Még jegyet sem vettünk, csak úgy puhatolóztunk. Ők meg hárman éppen eszegettek. És addig nem lehetett eljönni, amíg a jószívű kínálást el nem
 |
fogadtuk.
Máskor a hotelunk teraszán csodáltuk a tájat, a mellettünk lévő asztalnál pedig éppen az evéshez készülődtek, majd hirtelen felénk fordultak, és már a kezünkbe is nyomtak egy, hússal bélelt kenyeret, üdvözlésképpen.
Mi még az életben olyan jól nem éreztük magunkat külföldön, mint ott, pedig visszaköszönésben világcsúcsot javítottunk, az biztos.
Sokan óva intettek a helyiek fényképezésétől is. Hát bizony a valóság egészen más volt.
|
És az esti Cairo, kivilágítva, tele sétáló emberekkel, nagyon tetszett - óriási hangulata van. Ha odamegy az ember teázni, ahol előző este is üldögélt, régi vendégnek kijáró örömmel üdvözlik.
Hogy este is mindenütt biztonságban éreztük magunkat, azt talán már mondanom sem kell.
Még azon a bizonyos téren, a Ramses sqeren is, - ahol valóban igaz a mondás, hogy ha át akarsz kelni az út túloldalára, legegyszerűbb egy taxit fogni - és ahol
mindenki dudál és látszólag
óriási fejetlenség, forgalmi dugó van, félni ott sem volt semmi okunk.
Persze akad néha kínos pillanat, hirtelen vita a taxissal vagy a feluccassal, de e-nélkül nincs is utazás, és ezeknek a momentumoknak később már semmi jelentősége. |
|