a) A magyar puli (= kis pumi).
Ha az ember jól megfigyeli, hajlandó ez ebet egyfelől az imént leírt uszkár,
másfelől a magyar borzas fejű komondor kis testű kiadásának mondani. És még sem
egészen az, részint amiatt, mert ez nagy átlagban fekete, rozsdás-fekete, fehér
mellel (lajbival), a borzas fejű komondor pedig legalább én előttem ily színben nem
ismeretes; de a puli füle is gyakran más alakulású, s egészen inkább pudliforma
testű, mi mellett még - s ez elég különös - az ú.n. faroktalan (tulajdonképen
feltünő rövid farku) példányok gyakoriak.
Ez a
juhászoknak nálunk kiválóan kedvelt kutyája átlag csak mintegy 35-40 cm. magas. Feje
gömbölyded, aránylag rövid, nem hegyesedő; orra, szeme közönségesen fekete s ez
utóbbi nem kis fokban ravasz tekintetű. Füle aránylag hosszú, álló vagy
megbicsaklodó, olykor lógó, sőt fekszik is. Arca borzas, bajusza, szemöldöke és kis
szakála is van. Nyaka rövid, nem vastag. A hátvonal egyenesen fut, nem nagy
szélességű, farnál lejt. A szügy minden irányban csak kis méretű, a bordázat se
nagyon öblös, a has karcsu. A farok, ha nem rövid, vagy nincs csönkítva hosszú s
bozontos kondor szőrrel dúsan benőtt, félkarikába pödrött. Végtagjai oszlopszerű
állasúak, nem magasak, felső részleteikben kissé nyurgák, alsó részeikben hatalmas
csontúak, erőteljesek, újjakban, körmökben kiválóak. Szőrzete meglehetősen
goromba, szálkás, de ívelt és kondor szálú. Elhanyagolás folytán bogyas, koloncos,
rongyos is. Színe - mint már jelzém - fekete, alig fénylő, gyakran fehér mellényel.
Ilyen az ábrán feltüntetett is, mely Festetics Samu gróf tenyésztése s a legszebb,
mely képgyüjteményemben van.
Juhászok kezén országszerte hasonló, de jóval
elhanyagoltabb külsejű pulik kiváló szolgálatot tesznek - bár manapság kisebb
terjedelemben mint azelőtti időkben - juhnyájak (de kondák, csordák, sőt ménesek)
együtt tartásában, terelésében, őrzésében, sőt védésében is, természetesen
nem nagy erejüknél, hanem élénk, figyelmes és fáradhatatlanul fürkésző,
utánanéző, konokul kitartó, viszontagságokra nem hederítő, gazdának feltétlenül
szót fogadó, tréfát nem igen tűrő, bátor, sőt vakmérő természetüknél fogva.
Én ezt és a kuvaszt, ideális juhász- és
konda-kutyának tartom s nagy veszteségnek mondanom, ha - mint sajnos, jelek mutatják -
kiveszésnek indulna. Ne hagyuk veszni ezt se, nyuljunk fentartásának, okszerű
tenyésztésének a hónalja alá.
kondor
melléknév
1. nép irod Göndör. 2. táj Fodros, kunkorodó < növényi rész>. [szláv]
(Magyar Értelmező Kéziszótár,1992)