Brassói növénybarátok honlapja

Talán nincs is még egy olyan növénycsalád, mint a kaktuszoké (Cactaceae), amelynek annyi rajongója és gyűjtője lenne. A kaktuszok nagy része Amerikában él (csak a Rhipsalis található Afrikában), sivatagos, félsivatagos és szavannás területeken. A talaj amelyben nőnek igen változó: a száraz és szegény homoktól a gazdag, és humuszos talajig.
A kaktuszoknak megvastagodott száruk (törzsük) van, leveleik eltűntek vagy tövisekké alakultak. A levelek szerepét a törzs vette át, amely lehet gömb- vagy oszlop alakú, néhány millimétertől (Blossfeldia) 15-20 méterig - magasság - (Carnegiea gigantea). Kevés nemzetség fajai képeznek leveleket is, ilyen például a Pereskia. A növények felületét viaszréteg, tövisek, szőrzet, stb. védik a perzselő napfénytől és a száraz levegőtől. Kevés kaktusz létezik tövisek nélkül, de előfordulnak ilyenek is. A legtöbb kaktusz évente virágzik, legtöbbször nyáron, a kék szín kivételével szinte bármilyen színben.
A Földön több mint 4.000 kaktuszfaj létezik, több mint 2.000 fajt és ezek változatait termesztik is.
E növények gondozása igen egyszerü, viszont minden egyes kaktuszfélének sajátos igényei vannak. Szeretik a napfényt, ezért jól érzik magukat a délre néző ablakokban, melegházakban. Májustól szeptemberig kiültethetjük őket a kertbe vagy kitehetjük az erkélyre, napos-félárnyékos, szellőztetett de nem huzatos helyre.
Az öntözés legyen mindig összhangban a fény és a hőmérséklet mennyiségével. Télen (november - február vége) 5-15 °C között kell tartani a növényeket (a hőmérséklet fajonként változik), ilyenkor az öntözést be kell szüntetni. A nyugalmi időszak a gazdag virágzás és a megfelelő fejlődés feltétele!
A növekedési időszakban (március - szeptember) a 25-35 °C közötti hőmérséklet a legmegfelelőbb, ekkor már az öntözővíz mennyiségét növelnünk kell.
Kánikula esetén akár naponta is kaphatnak vizet ha a földjük kiszáradt (persze ilyenkor is mértékkel! ), 20 °C-nál elegendő 4-5 naponként öntözni.

Szaporítani magvetéssel, dugványozással (sarjleválasztás), vagy oltással lehet. Leghamarább a dugványozott egyedek cseperednek fel, a magvetés sok időt és gondos munkát igényel. Az oltás pedig csak azoknak a kaktuszbarátoknak ajánlott akik évek óta foglalkoznak e növényekkel.
Takácsatkák, viaszos pajzstetvek, gyökértetvek, levéltetvek támadhatják meg a kaktuszokat. Tavasztól őszig 2 hónaponként ajánlatos megelőzőleg bepermetezni összes kaktuszainkat kártevők elleni szerekkel.
Ezenkívül élettani betegségek is léteznek, ezekről az elkövetkező hónapokban lesz szó.

Espostoa
Espostoa

Az Espostoák Ecuadorban és Peruban honosak. Magasra növő oszlopkaktuszok, akár a 4 métert is elérhetik. Idősebb korukban elágaznak és cserje vagy fa alakúvá válnak. Ritkán virágoznak, a hajtáscsúcs közelében képződő cephaliumban bújnak elő az éjjel nyíló zöldes, fehér, sárgás virágok. Töviseik rövidek, vékonyak, sárgás, fehér vagy vörös színűek lehetnek. A kaktusztestet nagyon sűrűn álló, finom szőrök borítják.
Nyáron elviselik a nagy meleget, a legnaposabb helyre tegyük őket. Télen is világos helyen kell tartani 10 °C-on.
Öntözni tavasztól őszig csak az esőmentes napokon kell hőmérséklettől függően. Kánikulában akár naponta is kaphatnak vizet ha a földjük kiszáradt (persze ilyenkor is mértékkel! ), 20 °C-nál elegendő 3-4 naponként öntözni. Szeptembertől fokozatosan be kell szüntetni az öntözést, 2-3 hetente kevés vizet kaphatnak. Novembertől teljesen függesszük fel az öntözést március végéig. Ha áprilisban is még túl hideg van akkor a hónap végéig sem lesz baj ha csak pár csepp vizet kapnak.
Évközben a szabadban is állhatnak, de vigyázni kell, mivel sűrű szőrzetükbe könnyen beleülnek a takácsatkák, viaszos pajzstetvek és majdnem képtelenség őket kiirtani. Más szempontból pedig "szőrös bundájuk" a házban fehér marad, nem mocskolódik szürkére a portól.
Átültetni 2-3 évenként szükséges, mikor szemmel láthatóan kinőtték cserepüket.
Kaktusztrágyát csak ha feltétlenül akarunk, adjunk nekik, 4 hetenként április-májustól augusztus végéig.
Gyökértetvek is megtámadhatják e kaktuszokat, ezért tavasztól őszig 2 hónaponként ajánlatos megelőzőleg bepermetezni összes kaktuszainkat kártevők elleni szerekkel, ugyanakkor földjüket is jól be kell locsolni.
Szaporításuk dugványokkal és magvetéssel lehetséges.

Mammillaria
Szemölcskaktusz

A Mammillariák többsége Mexikóban él, több mint 350 faj létezik. A Mammillariák, magyarul szemölcskaktuszok, gömb, félgömb vagy oszlop alakúak. Magányosan vagy csoportokban fejlődnek. A Dolicothele, Mamillopsis és a Krainzia fajok is a Mammillariák közé sorolhatók. Töviseik lehetnek: egyenes, hajlott, szárnyalt, fésűs, hajlékonyak vagy merevek. Színük: fehér, sárga, piros vagy fekete. A virágok kicsik, színük lehet : fehéres krémszínű, sárgás rózsaszínű, kármin vöröstől a sötétliláig. A könnyen virágzó kaktuszok közé tartoznak, virágaik koszorút alkotnak a csúcs körül. Ugyancsak díszítő hatásúak az elvirágzás után megjelenő vörös, rózsaszínű vagy sárgás termések is. Aránylag gyorsan nőnek, de nem lesznek óriás kaktuszok, maximum 50 cm-ig nőnek. A minél naposabb helyet szeretik, bár a vélemények megoszlanak. Legjobb télen nagyon világos helyen teleltetni ahhoz, hogy már kora tavasszal és bőven virágozzanak. Másképpen sokkal későbbre húzódik a virágzás és több mint biztos, hogy a koszorú nem fog megjelenni, hanem a virágocskák szerre fognak kinyílni.
Öntözni tavasztól őszig csak esőmentes napokon kell hőmérséklettől függően. Kánikula esetén akár naponta is kaphatnak vizet ha a földjük kiszáradt (persze ilyenkor is mértékkel! ), 20 °C-nál elegendő 3-4 naponként öntözni. Szeptembertől fokozatosan be kell szüntetni az önötzést, 2-3 hetente kevés vizet kaphatnak. Novembertől teljesen függesszük fel az öntözést március végéig. Ha áprilisban is még túl hideg van akkor a hónap végéig sem lesz baj ha csak pár csepp vizet kapnak. Télen ideális 6-10 °C-on teleltetni e kaktuszokat.
Kaktusztrágyát csak ha feltétlenül akarunk, adjunk nekik, 4 hetenként április-májustól augusztus végéig.
Takácsatkák, viaszos pajzstetvek, gyökértetvek támadhatják meg a Mammillariákat. Tavasztól őszig 2 hónaponként ajánlatos megelőzőleg bepermetezni összes kaktuszainkat kártevők elleni szerekkel.
Szaporítani magvetéssel, dugványozással (sarjleválasztás), vagy ritkábban, oltással lehet. Leghamarább a dugványozott egyedek cseperednek fel, a magvetés sok időt és gondos munkát igényel.

A gymnocalyciumok lapított gömb alakú kaktuszok, vannak amelyek nagyobbra nőnek, mások kisebb méretűek. Egyes fajok magányosan fejlődnek, mások pedig sarjakat képeznek.
Fajtól függően több vagy nagyon kevés tövisük van, virágaik lehetnek fehérek, sárgák, halvány rózsaszínűtől a vörösig.
100 faj ismert, megtalálhatók Argentínában, Bolíviában, Paraguayban és Uruguayban.
Gondozásuk egyszerű, szépen virágoznak miután elérték a felnőttkort (kb. 4-5 év). A mi éghajlatunknak megfelelően talán ez a kaktusz egy a kevés közül amely nagyon jól fejlődik, mivel nincs szüksége annyi napsütésre, mint a más kaktuszfajtáknak.
Nyáron elviselik a nagy meleget, viszont tűző napra ne állítsuk őket, egy olyan helyet keressünk ahol rövidebb ideig éri a napsütés, esetleg 2-3 órát. Télen is világos helyen kell tartani 10-15 °C-on, hogy tavasszal minél korábban képződhessenek a bimbók. Másképpen a virágzás elhúzódhat késő őszig is.
Öntözni tavasztól őszig csak esőmentes napokon kell hőmérséklettől függően. Kánikula esetén akár naponta is kaphatnak vizet ha a földjük kiszáradt, 20°C-nál elegendő 3-4 naponként öntözni. Szeptembertől fokozatosan be kell szüntetni az öntözést, 2-3 hetente kevés vizet kaphatnak. Novembertől teljesen függesszük fel az öntözést március végéig. Ha áprilisban is még túl hideg van akkor a hónap végéig sem lesz baj ha csak pár csepp vizet kapnak.
Kaktusztrágyát csak ha feltétlenül akarunk, adjunk nekik, 4 hetenként április-májustól augusztus végéig.
Takácsatkák, viaszos pajzstetvek, gyökértetvek támadhatják meg e kaktuszokat. Tavasztól őszig 2 hónaponként ajánlatos megelőzőleg bepermetezni összes kaktuszainkat kártevők elleni szerekkel.
Szaporítani magvetéssel vagy sarjakkal lehet.

Mexikóban honos növény. 14-15 méter magasra növő oszlopkaktusz, ritkán ágazik el. Testét sűrű szürke szőrök borítják, amelyek tapintásra durvák, hosszuk eléri a 10-12 cm-t. Idős korában virágzik, csakis hazájában; virágai krémszínűek vagy rózsaszínűek, éjjel nyílnak ki. Lassan növekvő kaktusz, nálunk sok év elteltével éri el az 50-60 cm-t.
Tenyészhely: tűző napon állhat. Nyáron magas hőmérsékleten is jól érzi magát, szőrös "bundája" a perzselő naptól megvédi testét. Télen se tartsuk kevesebb mint 15 °C-on.
Gondozás: nyáron kánikula idején - ha földje teljesen kiszáradt akár naponta is öntözhetjük (mértékkel), 20 °C-on elegendő 4-5 naponként öntözni. Szeptembertől kezdve 2-3 hetenként kevés vizet kapjon, október végétől tartsuk szárazon március végéig.
Tápanyagot csak ha feltétlenül akarunk adjunk neki.
Átültetni 2-3 évenként szükséges, vagy amikor a növény kinőtte cserepét.
Növényvédelem: takácsatka és gyökértetű támadhatja meg. Mivel érzékeny a nedvességre, ajánlatos a gyökérnyak köré homokot hinteni, ezzel el lehet kerülni a tartós nedveséget a növénytest körül, így megvédjük a szártőrothadástól.
Szaporítás: magokkal lehetséges, vagy dugványozással.

Az Oreocereus hazája a hegyekben van: Mexikóban, Bolíviában, Argentínában, Peruban és Chileben.
Az oszlopkaktuszokhoz tartozik, több faja létezik, többségük elágazik; testüket hosszú fehér szőr borítja. Töviseik több színűek fajta szerint: sárgák, barnásak, fehérek. Virágaik rózsaszínüek, vörösek, kárminpirosak. Ha nem szeretnénk, hogy "bundája" bepiszkolódjon szürkére, ne tegyük ki a szabadba.
Tenyészhely: nyáron elviseli a nagy meleget, ezért a legnaposabb helyre tegyük; télen ugyancsak világos helyet keressünk számára, és a hőmérséklet 5-8 °C körüli legyen.
Gondozás: nyáron hetente egyszeri öntözés megfelel, télen tartsuk szárazon növényünket. Szeptembertől kezdve fokozatosan be kell szüntetni az öntözést egészen március végéig.
Átültetni elegendő két évenként is, vagy amikor a növény kinőtte cserepét. Az ültetőközeg kaktuszföld legyen amelyhez kis vályogot keverjünk és apró kavicsdarabokat, semmiképpen ne tartalmazzon tőzeget.
Kaktusztrágyát csak ha feltétlenül akarunk, adjunk neki hónaponként májustól augusztus végéig.
Növényvédelem: az Oreocereust takácsatkák, viaszos pajzstetvek, gyökértetvek támadhattják meg.
Szaporítás: magokkal vagy dugványozással lehetséges.

Cleistocactus strausii

Dél-Amerika hegyvidékeiről származik e növény.
Tenyészhely: tűző napra tegyük, csak ott fejlődik igazán szépen. Nyáron a legnagyobb meleget is elbírja, télen 10-13°C körüli legyen a hőmérséklet.
Gondozás: nyáron kánikula idején 3-4 naponként öntözhetjük, egyébként 1-2 hetente egyszer. Télen pár csepp vizet kaphat de csak az alátétbe 2-3 hónaponként egyszer, ha ráncosodik.
Átültetni tavasszal kell, ha a növény kinőtte a cserepét; ez körülbelül 3-4 évnként fordul elő.
Tápanyagot hónaponként kaphat májustól szeptemberig. Kaktusztápoldatot használjunk, de megél tápanyag nélkül is.
Növényvédelem: ha túlöntözzük szártőrothadás léphet fel, különben gyökértetvek támadhatják.
Szaporítás: magokkal lehetséges vagy dugványozással. De mivel senki sem szeretné "lefejezni" kaktuszát, inkább a magokat válasszuk, vagy vásároljunk új növényt. A Cleistocactus csak az 1-2 méteres magasság elérése után virágzik.

Fel

Schlumbergera
Karácsonyi kaktusz

Fel

Rebutia sp.

Rebutia sp. virága Rebutia sp.

Rebutia marsoneri

Rebutia krainziana Sulcorebutia candiae

Fel

Rhipsalis
Vesszőkaktusz,
Kákakaktusz

Brazíliában honos növény.
Tenyészhely: a világos helyet kedveli, de nem a tűző napot. Évközben egy esőtől védett helyre a szabadba is kitehető. Nyáron jól bírja a meleget, télen viszont elegendő 10-14°C-on tartani, de akkor is jól megvilágított helyen.
Gondozás: öntözni úgy kell évközben, mint más szobanövényeinket, 2-3 naponta egyszer, ajánlatos megvárni míg a föld felszíne megszikkadt. Télen, mivel hűvös helyen tartjuk, elegendő egyszer egy héten kissé öntözni, ilyenkor viszont ellenőrizzük, hogy a föld felszíne teljesen száraz legyen.
Átültetni tavaszal lehet, de ez ritkán fordul elő, mivel a Rhipsalisnak hajszálvékony gyökerei vannak, ezért elegendő 2-3 évenként nagyobb cserepet választani számára.
Tápoldatot két hetenként adhatunk növényünknek, amely nem muszáj kaktuszoknak való legyen; felére csökkentsük az adagot.
Növényvédelem: szívós növény, kártevők nem nagyon támadják.
Szaporítás: a legkönnyebb dugványokkal szaporítani, letörünk pár száracskát, ezeket 1-2 napig szaradni hagyjuk, utána már el is ültethetjük és gyengén öntözzük kis cserepét.
Magvetéssel is lehet szaporítani, de nem érdemes ezzel kínlódni, mivel a dugványok biztosan, és rövid idő alatt meggyökeresednek.

Rhipsalis virága

Fel

Opuntia sp.

Opuntia mycrodasis Austrocylindropuntia subulata

Fel

cereus sp

Cereus
Oszlopkaktusz

Cereus sp. Cereus jamacaru

Fel

Ferocactus pilosus

Fel

Echinocereus pectinatus

Mivel az oltás kissé nehézkesebb feladat főleg a kezdő kaktuszgyüjtőknek, egy külön oldalon mutatjuk be ezt az eljárást.
Sikeres próbálkozásaikat, eredményeiket egy vagy több kép kíséretében elküldhetik, cikkük az oltott kaktuszoknak szánt oldalon fog megjelenni.
Az oltott kaktuszokról itt olvashatnak bővebben.