Oltott kaktuszok

A kaktuszok oltása a szaporítás mellett a rothadásnak indult kaktuszrészek megmentését és saját állományunk változatossá, különlegessé tételét is szolgálja. Az alany serkenti a nemes növekedését és ellátja azt tápanyagokkal, mint ahogy az a saját hajtáscsúcsával tenné.
Szaporításról elsősorban a rubinkaktusznál beszélhetünk, amelynek nincsenek klorofill sejtjei, nem tud fotószintetizálni, ebből kifolyólag képtelen megmaradni önállóan, ezért minden esetben egy alanyra van szüksége. Ezen kívül nemesnek bármilyen gömbkaktuszt használhatunk, akár még oszloposokat is, csak éppen nyújtson esztétikus látványt, a különleges lehetőségek számtalanok.
Számbavehető alanyok a következők, de a lényeg, hogy erőteljes fejlődésű, jól begyökeresedő, sarjadzásra nem túl hajlamos fajták legyenek, hogy fejlődésük és igényeik hasonlóak legyenek a nemes fejlődési hajlamaival és igényeivel, de próbálkozni, kísérletezni bármivel lehet: Echinopsis (rá Ariocarpus); Trichocereus (rá Rebutia); Opuntia (rá Opuntia); Selenicereus (rá Discocactus); Peireskiopsis (rá Discocactus); Echinocereus (rá Pediocactus).

Rubinkaktusz Echinopsis alanyon

Az oltás előkészítése abból áll, hogy az alanyt beöntözzük, hogy elegendő vizet szívhasson magába, különben a metszlap beszáradása következtében nagyon besüppedne a felület és az illesztés nem volna tökéletes, ami a forradás sikerét kockáztatná. Mindkettő, az alany és a nemes rész is teljesen egészségesek kell legyenek. Ezen kívül szükség van egy nagyon éles, lehetőleg szikére, hogy a vágási felületek roncsolásmentesek legyenek és egyenesek. A nemest a legszélesebb pontja körül kell levágni.
Az összeillesztésnél lehetőleg az alany felülete legyen nagyobb és a bordákat körben vágjuk le, hogy, ha a vágásfelület besüpped a bordák és a kiemelkedő bőrszövet ne emeljék meg a nemest és a középen kis gyűrűben elhelyezkedő tápanyagforgalmat lebonyolító edénynyalábok próbáljanak összeforradni. Továbbá szükség van egy befőttes-gumira és egy telefonkártyára. A telefonkártya saját hozzáadásom az oltás eljárásához és úgy gondolom, hogy valamelyest növeli a forradás biztonságát, mert ha nagyon feszes a gumi könnyen belevágódhat a nemes kaktusz húsába, ugyanakkor egyenletes nyomást gyakorol a nemes teljes felületére. Azon kívül stabilitást is biztosít a guminak, nem pattan le a nemesről, akár az egyenlőtlen felületek esetén sem, hiszen a kártya bármilyen alak után könnyen formálható és törhető.

Cristata típusú Opuntia rögzítése, és növekedés után

A megfelelő befőttes-gumi az, amelyik teljesen kiszorítja a levegőt a vágott felületek illesztésénél és létre tud jönni a forradás, ezt a cserép alatt húzzuk át és leszorítjuk vele a nemest. A gumi szorítást kb. 2 hétig hagyjuk rajta és ezalatt biztosra eldől, hogy sikerült a forradás.

Nemes és az alany közötti kapcsolat

Az viszont, hogy a két növény kompatibilis-e abban nyilvánul meg, hogy a nemes növekedik és sarjakat hoz. Mivel az oltás tavasszal ajánlott, ez rendszerint a nyár folyamán meg kell történjen, legkésőbb őszig. Szükségből (pl. rothadásnak indulás esetén) viszont bármikor lehet oltani, ha elegendő fényt, páratartalmat és kb. 20 °C-ot tudunk biztosítani.

Jól fejlődő Rebutia sarjakkal Trichocereus alanyon

A lenti képen látható oltásom több mint egy éves és sem növekedést sem sarjadzást nem eredményezett, való az állítás, hogy medvetalpféléket inkább csak medvetalpfélékre érdemes oltani.

Nem fejlődő Rebutia Opuntia alanyon

Végezetül tudni kell, hogy az alanyra ráoltott nemes fajtajellege megváltozik, ami a tövisek, elváltozásában nyilvánulhat meg (nagyobb tövisek, vagy ha azelőtt testhezállóak voltak felállóak lesznek), alakváltozás következhet be (felfúvódnak, megnyúlnak), virágzás és növekedés erőteljesebb serkentése, stb. Tehát aki a növény életteréhez hasonló fajtajelleget szeretne elérni annak nem tanácsos oltással foglalkozni.

Szerző: Nagy Tivadar

Fel

A kaktuszok oltásának nem csak az a hagyományos módja létezik, hogy oszlopkaktuszra gömbkaktuszt oltunk, hanem a variációk sokasága kimeríthetetlen. Szerencsénkre a kaktuszok toleránsak próbálkozásainkra, így nagy arányban sikerülhetnek, ha néhány alapszabályt mindig betartunk. Tény, hogy az egy fajon belüli egyedek forradása sokkal valószínűbb azonos szerkezetük, hasonló felépítésük miatt. Ilyen kiindulásból próbáltam meg én is az Opuntia subulata "Monstrosa"-at ráoltani egy közönséges fügekaktuszra (Opuntia). A Monstrosa hengeres testrészét úgy vágtam el hosszában, hogy tulajdonképpen egy harmadrészre és egy kétharmad részre osztottam, ügyelve arra, hogy az egyharmad rész tartalmazzon edénnyalábokat, hiszen ezeknek találkozniuk kell a fügekaktusz lapított testében húzódó edényalábokkal az erre való ráfektetés során. A forradás kb. 5 nap alatt megtörtént, de a gumiszorítást két hétig hagytam rajta biztonságból. Ahogyan azt eltávolítottam máris megindult az areolák kihajtása. Így egy levágott és földbe helyezett hajtás gyökeresedési idejét átugrottam. Ugyanis 10-15 vagy annál is több napra és ideális körülményekre van szükség a begyökeresedéshez. Miután a növény kellőképpen megerősödött gyökerekben és nedvek felvételében, csak ezek után kezd el sarjakat hozni. Az én növényem esetében, ahogyan a forradás megtörtént a nemes azonnal kapja a táplálékot az anyanövénytől, saját hajtásaként nevelve azt. Ezen oltásnak gyakorlati jelentősége rothadásnak indult egyedek megmentésénél is van.

Opuntia subulata monstrosa feloltva és saját gyökerén

Várható alak néhány év múlva

Szerző: Nagy Tivadar

Fel