VISSZA 


 
  Allah, a Felett�bb K�ny�r�letes �s Irgalmas nev�vel  
 











	
 

	

	

	


A Hatalmas �s Fens�ges Allah l�tez�s�nek igazol�sa






	













Az ember létezésének titka a legnagyobb titok, amelynek kutatásával az emberiség valaha is foglalkozott.
Tudniillik, ha az ember megnézi magát, és megfigyeli belsõ felépítésének tökéletességét, azt kérdi magában:
„Ki teremtett engem?". És ha megfigyeli maga körül a világot, amelyrõl észre fogja venni, hogy olyanná tétetett, mely kiszolgálja õt, és eleget tesz a szükségleteinek, mintha csakis érte teremtetett volna, azt mondja: „Ki teremtette az összes létezõ dolgot? És ki állította az életünk megkönnyítésének szolgálatába?". És ha figyelmet szentel képességei határának, és tudása gyengeségeinek a létezõ dolgok bölcs rendszerû teremtésérõl, észreveszi, hogy a Teremtõ nem ember, mint õ. �s ha megvizsgálja az õt körülvevõ dolgokat, akkor azt fogja látni, hogy az emberi fajon kívüli teremtmények mind gyengébb képességûek és alacsonyabb értelmi szintûek nála. Ha ezt látja, meg fogja tudni, hogy a világmindenség Teremtõje nem a teremtmények fajából származik. �s errõl meg fog bizonyosodni, amikor olyan dolgokat lát, melyek akarata ellenére történnek meg. Mint a halál, mert az felülkerekedik az ember akaratán, és legyõzi õt annak ellenére, hogy az ember nem akarja. Ez arra utal, hogy kevesebb õ annál, hogy teremtõje vagy irányítója legyen az Univerzumnak.


Az emberiség csoportokra szakadt kultúra és gondolkodásmód alapján e kérdés megválaszolását illetõen. Ezeket összefoglalva két fõ válaszcsoport jön létre:


1) Az elsõ csoport tagadja a Teremtõ létezését, melybõl az következik, hogy az Univerzum anyagi összetevõi örökkévalók, és úgy fejlõdött, alakult, hogy ezt a gyönyörû világmindenséget eredményezze teljesen véletlenül.


Ez a megválaszolási mód két dologra épül:


       
  •  Az elsõ, hogy az Univerzum anyagi összetevõi örökkévalók.


    	
  • Míg a második, hogy ezen anyagok fejlõdése és csodálatossága véletlenszerû - vagyis teremtõ nélküli. 
    • 


    Ami az elsõ dolgot illeti, három szempontból nem állja meg a helyét:


    a)            Az a lélek, amely az embereket és az állatokat élteti, nem tartozik az Univerzumot alkotó anyagi összetevõk közé. Eltér az összes létezõ dologtól mind tulajdonságában, mind az õt befolyásoló törvényekben. Ebbõl következik, hogy semmi összefüggés sincs a lélek és a világegyetem anyagi összetevõi között. 
    


    És ha ez így van, akkor a világegyetemi összetevõk örökkévalóságának bizonyítása nem vonatkozik a lélek örökkévalóságára, így nyitott marad az a kérdés, hogy ki a lélek teremtõje.


    b)           A modern tudomány bebizonyította azt, hogy létezik folyamatos hõmérséklet-átadás a meleg hõmérsékletû tárgyaktól a hideg hõmérsékletûek felé. Ebbõl az következik, hogy a világegyetem affelé tart, hogy a testek hõmérséklete fokozatosan kiegyenlítõdjön. Ez azt fogja eredményezni, hogy megszakad az energia, és leáll az összes kémiai- és életfolyamat. így ha a világegyetem örök lenne, akkor az átadás végtelen idõvel ezelõtt befejezõdött volna. Ez azt jelenti, hogy ha feltételeznénk a világegyetem örökkévalóságát, régóta kiegyenlítõdött volna a hõmérséklete, és megszakadt volna minden tevékenység az Univerzumban. A valóság pedig ennek ellentmond.


    c)            A modern tudomány megközelítõleg megállapította a Föld korát különbözõ módszerekkel, és azt is, hogy az Univerzum körülbelül ötbillió évvel ezelõtt alakult ki, és ezért nem lehet az, hogy az Univerzum örökkévaló legyen. 
    


     Ami viszont a második dolgot illeti, hogy az õsanyag teljesen véletlenszerûen - irányító nélkül - fejlõdött, ésszerûtlen, tudománytalan, és érzékelhetetlen. Ez a következõ pontokból derül ki:


    a)            A véletlen nem alkothat megalapozott folyamatos rendszert, a dolgok létezésének kezdetétõl a világ végéig. Igen, a véletlen sikeresen létrehozhat egy részleges és idõszakos rendszert, térben és idõben behatárolva. De ami ennek a rendszernek a folyamatosságát és alaposságát illeti, nem hozható össze a napjaink valóságából ismert véletlen gondolatával. Vegyük azt a példát, hogy egy ládába beleraktuk az ábécé betûit összekeverve, majd egymásután belenyúlva kivesszük belõle a betûket - anélkül, hogy belenéznénk a dobozba - azért, hogy szavak és részletek álljanak össze, és a kivétel sorrendjében egymás mellé rakjuk õket: elõfordulhat, hogy sikerül néhány szót kiraknunk. Viszont nem sikerülhet a véletlenre támaszkodva egy olyan teljes könyv összeállítása, amely egy meghatározott célt szolgál, stilisztikailag csodálatos és párját ritkítja, és a felépítése gyönyörû. Ez lehetetlen, hogy megtörténjen.


    b)           		A modern felfedezések minden válfaja határozott módon, folyamatosan bizonyítja azt, hogy a földi élõlények életfolyamata, a kémiai folyamatok, a bolygók és csillagok mozgása, és minden tevékenység a látható Univerzumban sajátos törvények szerint történik, és nem csupán a vak véletlen mûve. 
    


    A tudomány úgyszintén felfedezte és bebizonyította, hogy lehetetlen, hogy az élõlények - az emberek és az állatok - a véletlen folytán jöjjenek létre, mivel olyan bonyolult felépítésûek, és olyan rendszerûek, mely sokkal pontosabb és rendszeresebb, mint az emberiség által valaha is gyártott gép.


     2) A második csoport vallja a Teremtõ létezését. Ehhez a csoporthoz tartozik a legtöbb ember, a legtöbb értelmiségi, bölcselkedõ, filozófus, és a különbözõ tudományok tudósai. Erre a csoportra épül az összes vallás, és ezt támasztják alá és erõsítik az égi küldetések.


    Ez a csoport két részre oszlik:


    A.  Az elsõ egy anyagi, látható teremtõben hisz, a teremtmények közül: a Nap, a Hold, a fény, a sötétség, vagy néhány emberi személy. Ez a hit hamis a józan ész szerint, mert az érzékelhetõ világegyetemi teremtmények vagy nem értelmesek, mint a Nap, a Hold, vagy más élettelen tárgyak, és az állatok. Az irányítás, teremtés ezeknek való tulajdonítása nem helytálló, mivel nincs olyan tudásuk, bölcsességük és akaratuk, amely szükséges az irányítás és teremtés feltételeihez. Vagy értelmesek - emberek -, akik képtelenek - és el is ismerik, hogy képtelenek - az Univerzum irányítására.



    B.  A második csoport hisz egy transzcendens teremtõben, amely rejtett a szem elõl, mindenható, bölcs, mindentudó és akarattal rendelkezõ; aki teremtményeitõl elkülönülõ, és a létezéséhez nincs rájuk szüksége. Ezen csoport tagjai az égi vallások, amelyek a prófétákat követik - dicsõítés és béke velük -, ádámtól kezdõdõen Mohammedig bezáróan. és ez kizárólagos igazság, három fõ ok miatt:


    ~  Az elsõ: Mert az ész számára nem felfoghatatlan, ugyanis nem tartalmaz az ész számára lehetetlen dolgot. A Teremtõ transzcendens mivolta nem jelenti azt, hogy nem létezik, mert sok olyan létezõ dolog van, melyet nem látunk, és nincs a létezésére hatással az, hogy nem látható.



    ~  A második: Mert ez a gondolat pontosan egybevág azzal, amit az ész feltételez. Mert az ész felteszi azt, hogy a teremtményeknek van irányítójuk, és feltételezi az irányítóról, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel képes lesz az irányításra; mint a mindenhatóság, a tudás, az akarat, a bölcsesség és ezen kívül mások. és minden, amit az ész feltételez, megtalálható ebben a gondolatban.



    ~  A harmadik: Mert ez a gondolat rengeteg bizonyítékra épül. Ezek közül:



     a)              Az érzékelhetõ teremtmények a bennük rejlõ sajátságaikkal bizonyítják azt, hogy a Teremtõnek van tudása, bölcs és mindenre képes. és az anyagi világban nincs olyan, aki ezeket a tulajdonságokat tökéletes módon birtokolná, ezzel bizonyítva egy olyan teremtõ létezését, aki ezen tulajdonságokat (a rejtett világban) tökéletes módon birtokolja.



    b)              	A küldöttek tudósításainak, melyeknek hitelessége a küldöttek igazmondásából ered, elfogadása több okból elkerülhetetlen: 
    



     
     - Az egyik:  A küldöttek életrajzai bizonyítják a hazugság kerülését életük minden területén. és ha az igazmondó tudtul ad valamit, akkor egészen addig kötelezõ annak elfogadása, amíg nem látunk tanúbizonyságot arról, hogy hazudik.


    - A másik: Olyan csodatettek véghezvitele, amelyek felülmúlják az emberi képességeket, és az, hogy ezeket a próféták a Teremtõnek tulajdonítják.


    - A harmadik: A Teremtõ kívánalmai iránti teljeskörû elkötelezettségük - amitõl nem tántorították el õket sem az õket ért ártalmak, sem a csábítások - bizonyítékként szolgál a világmindenség Teremtõjébe vetett bizonyosságukra.


    - A negyedik: Azok a törvénykezések, amelyekkel eljöttek, arra ösztönöz, ami által megvalósulnak a társadalmak és az egyének érdekei, amely csakis egy mindentudó bölcstõl eredhet.


    - Az ötödik: Azoknak az igazsággal tárgyilagos bölcseknek a legtöbbje, akik eljutottak hozzájuk, hittek abban, hogy igazat mondanak a küldöttek, és a bennük való hitük érdekében feláldoztak mindent, ami utal arra, hogy bizonyosak a próféták igazát illetõen.


    - A hatodik: A prófétákkal ellentétben állók, nem tanúságokkal és bizonyítékokkal ellenkeznek velük, hanem olyan eszközökhöz fordultak, amelyek teljes mértékben távol állnak a megvitatás alapjaitól, mint a gyilkosság és a koholt vádak, amely megmutatja azt, hogy nincs a próféták életrajzaiban és tudósításaiban olyan, ami semmissé tenné a Teremtõ létezésének igaz voltát.
    




    c)	        	A józan ész is bizonyítja ezt három oldalról:
    



     
  • Sok dolog a józan ésszel össze nem egyeztethetõ módon történik, mint a fortéllyal és szakértelemmel rendelkezõ értelmes emberek szegénysége; a lusta nehéz felfogásúak gazdagsága; az egészségesek halála; és a halálos betegek felépülése, és sok más dolog, ami rámutat egy, a világegyetemen kívüli erõ létezésére, amely mûködteti és irányítja azt, és ezek a módok csakis az ebbõl az erõbõl eredõ folyamatos hatással érvényesek.

  • A küldöttek követõi kipróbálták a fohászkodást és a segítségkérést ehhez a Teremtõhöz fordulva, és meglelték a közvetlen választ, a legsötétebb körülmények és a legnehezebb állapotok alkalmával. Nincs olyan a küldöttek követõi közül, aki ne tudna több tíz példát hozni erre.

  • Sok nép nyilvánosan kijelentette hitetlenségét a Teremtõben, és megtagadták õt, ezért olyan büntetések érték õket, amelyeknek nincs párja a történelemben. Ami viszont azokat az egyéneket illeti, akiket ilyen és hasonló büntetések értek, fizetségük a hitetlenség kinyilvánítása és a Teremtõ kétségbevonása végett több, mint hogy azt megszámolhatnánk. A történelem sok olyan történetet feljegyzett, melyeket összegyûjtöttek a különbözõ csoportokhoz és vallásokhoz tartozó történészek a mûveikben.
    • 

    

    


    

És végül: a Teremtõ létezése magától értetõdõ az ész és az érzékelés szerint, 
    akit csakis a makacs, ellenkezõ tagadhat;

     és az elmébõl semmi sem ép, ha a nappalra szükséges bizonyíték.
    

    


    




    

    



    Hosted by www.Geocities.ws

    
        
    


    


    



		Kapcsolódó cikkek:
 





    


    
 
 

    


    


		

					


				

				
					Az ateizmus buk�sa



    


    


		

					


				

				
					A Teremt�



    




    


		

					Vissza a fõoldalra


				

				
					A T�lvil�gban val� hit alapja



    















    
1