Bevezetés

Kozmológia: Az öröktől való univerzum elméletének összeomlása és a teremtés felfedezése

Fizika és csillagászat: A rend nélküli világegyetem elméletének összeomlása és az emberközpontú elv felfedezése

Kvantumfizika és az Isteni bölcsesség felfedezése

Természettudományok: A darwinizmus bukása és az intelligens tervezés diadalma

Pszichológia: A freudizmus összeomlása és a hit felvétele

Orvostudomány: Felfedezték "hogyan töltheti el a szíveket nyugalom"

Társadalomtudomány: A kommunizmus, fasizmus és a hippi álom bukása

A poszt-ateizmus korának hajnalán

Összegzés

Természetesen az ateizmus, Isten létezésének elutasítása, az ősidőktől fogva mindig is létezett. De az elképzelés tulajdonképpen a XVII. századi Európában vált népszerűvé néhány vallásellenes gondolkodó filozófiájának terjedése és azok politikai hatása révén. Materialisták, mint Diderot és Baron d'Holbach felvetette, hogy az univerzum nem más, mint anyag halmaz, mely mindig létezett és soha semmi más nem létezett ezen az anyagon kívül. A XIX. századra az ateizmus még jobban elterjedt. Marx, Engels, Nietsche, Durkheim, Freud és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók az ateista felfogást a tudomány és a filozófia különböző területein alkalmazták.

Az ateista világkép erősödéséhez legnagyobb mértékben Charles Darwin járult hozzá, aki elutasította a teremtés gondolatát és az evolúció elméletét indítványozta helyette. A darwinizmus tudományosnak tűnő választ nyújtott arra kérdésre, amely évszázadokig zavarba ejtette az ateistákat: „Hogyan jött létre az ember és a többi élőlény?" Ez az elmélet sokakat meggyőzött az állítással, miszerint a természetben van egy olyan mechanizmus, ami életre keltette az élettelen anyagot és millió különböző élő fajt teremtett belőle.

A XIX. század vége felé az ateisták felállítottak egy világképet, amelyről úgy gondolták megmagyaráz mindent; tagadták, hogy a világegyetem teremtve volt, állítván, hogy nem volt kezdete, hanem mindig is létezett. Azt mondták, hogy a világegyetem nem szándékosan jött létre, hanem annak rendje és egyensúlya a véletlen műve; hitték, hogy a darwinizmus megválaszolta az ember és más élőlények létrejöttének kérdését. Hitték, hogy Marx illetve Durkheim magyarázatot adott a történelmi és szociológiai kérdésekre, Freud pedig a pszichológia kérdéseire - ateista elgondolások alapján.

A XX. században azonban a tudományos, politikai és szociális fejlődés érvénytelenítette ezeket az ideológiákat. Az asztronómia, biológia, pszichológia és szociológia terén tett számos különböző felfedezés romba döntötte minden ateista feltételezés alapját.

Az amerikai Patrick Glynn, a George Washington Egyetem tudósa, így ír Isten: A bizonyítékok, a hit és az értelem összeegyeztetése a posztszekuláris világban című könyvében:

„Az elmúlt két évtized kutatásai a modern szekuláris és ateista gondolkodók előző generációinak majdnem minden fontos feltevését és jóslatát megdöntötték Istennel kapcsolatban. A modern gondolkodók azt várták, hogy a tudomány majd felfedi, hogy az univerzum még inkább véletlenszerű és mechanikus; ehelyett azonban egy összetett rendszer nem várt, új rétegeit fedezték fel, mely egy szinte elképzelhetetlenül hatalmas mesteri tervezésről árulkodik. A modern pszichológusok előrejelzései szerint ki kellett volna derülnie a vallásról, hogy neurózishoz és önromboláshoz vezet; ehelyett a tapasztalat azt mutatja, hogy a vallási elkötelezettség a normális lelki élet szerves része...

Úgy tűnik kevesen ismerik fel, pedig mostanra világossá kellene váljék: Egy évszázad leforgása alatt a tudomány és a hit közti nagy vitában fordult a kocka. Darwint követően az ateisták és agnosztikusok^I., mint Darwin és Russell utalhattak arra, ami egy bizonyítható teória szilárd alapjának tűnt, szándékosan véletlenszerűnek tüntetve az élet és teljesen esetlegesnek a világegyetem létrejöttét. Sok tudós és gondolkodó továbbra is ragaszkodik ehhez a világnézethez. De egyre inkább abszurdnak tűnő érvelésekbe kényszerülnek annak megvédése érdekében. Mára a száraz tények erősen az isteni hipotézis irányába mutatnak." ¹

E cikkben röviden elemezni fogjuk a tudomány különböző területéről érkező következtetéseket e témával kapcsolatban, valamint megvizsgáljuk mit hoz majd az eljövendő "poszt-ateizmus" korszak az emberiség számára.

A XX. században az első tudományos csapás az ateizmusra a kozmológia területéről érkezett. Az elképzelés miszerint a világegyetem öröktől fogva létezett megbukott és felfedezték, hogy volt kezdete; más szóval tudományosan bizonyítva lett, hogy a semmiből keletkezett.

Az örök univerzum fogalma a materialista filozófiákkal együtt érkezett a nyugati világba. Ez a filozófia, mely az ókori görögöktől indult, azt állította, hogy az anyagon kívül semmi más nem létezik, és hogy az univerzum mindig volt és mindig lesz. A középkorban, amikor az egyház uralta a nyugati gondolkodást, a materialista felfogás feledésbe merült. Mindazonáltal a modern időkben a nyugati tudósokat és filozófusokat felemésztette a kíváncsiság ezekkel a régi görög kezdetekkel kapcsolatban és kiújult a materializmus iránti érdeklődés.

A modern kor első embere, aki a világegyetem anyagelvű értelmezését szorgalmazta a híres német filozófus, Immanuel Kant volt - annak ellenére, hogy ő maga nem volt materialista a szó filozófiai értelmében. Kant szerint az univerzum örök és minden lehetőség csak örökkévalóságán belül értelmezhető. A XIX. század kezdetére széleskörben elfogadottá vált, hogy az univerzumnak nem volt kezdete és hogy nem történt teremtés. Majd a dialektikus materialisták, mint Karl Marx, Friedrich Engels szenvedélyesen átvették ezt az ideológiát, mely így átkerült a XX. századba.

Ez az elképzelés mindig is jól összeegyeztethető volt az ateizmussal. Hiszen ha elfogadjuk, hogy az univerzumnak volt kezdete azt jelentené, hogy Isten teremtette és az egyetlen ezen elgondolásnak ellentmondó út az, hogy kijelentsük: a világegyetem örök még akkor is, ha ennek semmilyen tudományos alapja sincs. Ezen állítás kitartó propagálója Georges Politzer, aki a XX. század első felében nagy ismertségre tett szert, a materializmus és a Marxizmus támogatójaként A filozófia alapelvei című könyve által. Az örök világegyetem modelljének érvényességét feltételezve, Politzer elvetette a teremtés gondolatát:

„Az univerzum nem teremtés által jött létre. Ha úgy lenne, akkor azt Istennek egy pillanat alatt kellett volna megteremtenie és létrehoznia a semmiből. A teremtés elismerésével először is el kéne ismerni, hogy volt egy olyan pillanat, amikor az univerzum nem létezett és az egész a semmiből keletkezett. Ez pedig olyan állítás, melyet a tudomány nem tud elfogadni." ³

A bizonyíték a "Big Bang" tehát a "Nagy Robbanás", az "Ősrobbanás" elméletének eredményeképpen érkezett, mely talán a XX. századi csillagászat legjelentősebb fogalma.

Az ősrobbanás elméletének kidolgozásához egy sor felfedezés járult hozzá. 1929-ben az amerikai csillagász, Edwin Hubble észrevette, hogy a világegyetem galaxisai folyamatosan távolodnak egymástól és hogy a világegyetem tágul. Ha egy táguló világegyetemben az idő folyását megfordítanánk, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy az egész univerzumnak egyetlen pontból keletkezett. A Hubble felfedezésének igaz voltát vizsgáló csillagászok azzal a ténnyel szembesültek, hogy ez az "egyetlen pont" egy olyan "metafizikai" halmaz, melyben végtelen gravitációs vonzás volt jelen - anyag nélkül. Az anyag és az idő csak ezen "anyag-talan" pont robbanása által jött létre. Más szóval az univerzum a semmiből teremtődött.

Egyrészről azok a csillagászok, akik elszántan ragaszkodtak az anyagelvű filozófiához annak alapelvével a végtelen univerzummal együtt megpróbáltak kiállni az ősrobbanás elmélete ellen és fenntartani az öröktől való univerzum gondolatát. Erőfeszítésük oka jól látható a híres materialista fizikus, Arthur Eddington szavaiból: „Filozófiai szempontból a Természet jelen rendjének hirtelen történt kialakulásának gondolata visszataszító számomra." ⁴ De annak ellenére, hogy az ősrobbanás elmélete visszataszító a materialisták számára, ez a teóriát folyamatosan igazolják konkrét tudományos felfedezések. Két tudós, Arno Penzias és Robert Wilson a hatvanas években tett megfigyeléseik során a robbanás rádióaktív maradványait (kozmikus rádióaktív sugárzás) észlelték. Ezen megfigyelést a kilencvenes években igazolta a COBE (a Kozmikus Háttér Felderítő) műhold.

Mindezen tények tükrében az ateisták sarokba lettek szorítva. Anthony Flew, a Reading Egyetem ateista filozófia professzore és az Ateista Humanizmus szerzője tette ezt az érdekes vallomást:

„A gyónás köztudottan jót tesz a léleknek. Így azzal kezdem vallomásomat, hogy a sztratonikai ateista zavarban lehet a mai kozmológiai konszenzus előtt. Hiszen úgy tűnik a kozmológusok tudományos bizonyítékkal igazolják azt, amelyről Szent Tamás határozottan állította, hogy nem bizonyítható filozófiai úton; nevezetesen, hogy a világegyetemnek volt kezdete. Amíg a világegyetemet olyannak képzeljük el aminek nemcsak vége, de kezdete sincs, addig könnyű azt szorgalmazni, hogy fogadjuk el azt, hogy puszta léte valamint mindaz, amit meghatározó tulajdonságainak tartanak, maga lenne a végcél. Bár hiszem, hogy ez még mindig így igaz, valóban sem nem könnyű, sem nem kényelmes fenntartani ezt a nézetet az ősrobbanás tényének tükrében." ⁵

A Le a Big Bang-gel című cikkben Maddox kifejti, hogy az ősrobbanás elmélet „filozófiai szempontból elfogadhatatlan", mert „a teremtés pártiaknak és a többi hasonló meggyőződésűnek... rengeteg bizonyítékot szolgáltat az ősrobbanás teóriáját illetően." Továbbá azt jósolta, hogy a Big Bang „nem valószínű hogy túléli az előttünk álló évtizedet." ⁶ Azonban Madox reményeivel ellentétben az ősrobbanás elmélete hitelt nyert és számos további felfedezés bizonyítja az univerzum teremtését.

Néhány materialista viszonylag logikusan gondolkodva szemléli az ügyet. H. P. Lipson, angol materialista fizikus például vonakodva elismeri a a teremtés tudományos tényét. Így ír:

„Úgy gondolom... hogy muszáj... beismerni, hogy az egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés. Tudom, hogy ez gyűlölt dolog a fizikus számára, ahogy bizony az számomra is, de nem tagadhatjuk, hogy nem szeretjük, ha a kutatási eredmények alátámasztják azt." ⁷

A második ateista tétel, mely a csillagászat felfedezései következtében megbukott a XX. században, a véletlenszerűen létrejött, rend nélküli világegyetem tétele. A szemlélet, miszerint az univerzumban lévő anyag, az égitestek és a köztük lévő kapcsolatot meghatározó törvények mögött nincs szándékossag, hanem a véletlen eredménye, valótlannak bizonyult.

1970 óta először a tudósok kezdték felismerni azt a tényt, hogy a világegyetem egész fizikai egyensúlya precízen az emberi élet igényeihez lett igazítva. A kutatások előrehaladtával felfedezték, hogy az univerzum fizikai, kémiai és biológiai törvényei, az alaperők, mint a gravitáció és az elektromágnesesség, az atomok felépítése és az elemek mind mind pontosan úgy rendeződnek, ahogy az az emberi élethez szükséges. Ezt a csodálatos tervezést a nyugati tudósok "emberközpontú elvnek" nevezték el. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem minden részlete az emberi élet létrejöttének érdekében, annak szolgálatára lett megalkotva.
Az emberközpontú elvet a következőképpen lehetne összegezni:

Az univerzum kezdeti tágulási sebessége (az Ősrobbanás ereje) pontosan olyan nagyságú volt, amilyennek lennie kellett. A tudósok számításainak értelmében ha a tágulási sebesség egy a trilliomod [milliárdszor milliárd vagyis 10¹⁸] részben eltért volna ettől az értéktől, akkor a világegyetem vagy újra összeomlott volna mielőtt valaha is elérte volna jelenlegi méretét vagy szétszóródott volna minden irányba úgy, hogy részei sohasem egyesülnek többé. Más szóval, már a világegyetem létezésének legelső percében trilliomod pontosságú számítás szerint zajlott minden.

Az univerzumban jelen levő négy erő (a gravitációs, a gyenge és erős nukleáris, valamint az elektromágneses erő) mind megfelelő értékű ahhoz, hogy egy rendezett univerzum létrejöjjön és lehetővé váljék benne az élet. Ezen erők mértékének legkisebb eltérése esetén (például 1:1039 vagy 1:1028; ami durván számolva egy a milliárdszor milliárdszor milliárdszor milliárdban) az univerzum csak rádióaktivitásból állna vagy a hidrogénen kívül semmilyen más elemet nem tartalmazna.

Még sok más finom beállítás figyelhető meg, melyek alkalmassá teszik a Földet az emberi életre: a Nap mérete és távolsága a Földtől, a víz egyedülálló fizikai és kémiai tulajdonságai, a napsugarak hullámhossza, a Föld atmoszférájában megfelelő mértékben és arányban jelen levő, a légzéshez szükséges gázok vagy a Föld mágneses tere, mely úgyszintén tökéletesen az emberi élethez igazított. (A témához kapcsolódó bővebb információ megtalálható a szerző Az univerzum teremtése c. könyvében.)

W. Press asztrofizikus így ír a Nature című folyóiratban: „Létezik egy nagy terv a világegyetemben, mely az intelligens élet kialakulását részesíti előnyben." ⁹

Az az érdekes ebben, hogy ezen felfedezéseket nagyrészben olyan tudósok tették, akik materalista világnézettel rendelkeznek, és akaratlanul jutottak erre a következtetésre. Nem abban a reményben végezték tudományos kutatásaikat, hogy Isten létezésére bizonyítékot találjanak. De legtöbbjük, ha nem mindegyikőjük, akarata ellenére erre a következtetésre jutott, mint az univerzumban meglévő hihetetlen terv egyedüli magyarázata.

Az amerikai csillagász, George Greenstein A szimbiotikus univerzum című könyvében elismeri a tényt:

„Hogyan lehetséges, hogy ez így történjen [hogy a fizikai törvények az élethez igazodnak]?... Ahogy minden bizonyítékot megvizsgálunk, minduntalan felmerül a gondolat, hogy szerepe kell, hogy legyen néhány természetfölötti erőnek vagy inkább egy Erőnek. Lehet hogy hirtelen, anélkül hogy szándékunkban állt volna, belebotlottunk volna egy Felsőbbrendű Lény létezésének tudományos bizonyítékába? Isten lett volna az, aki közbelépett és gondosan elkészítette volna a kozmoszt a mi számunkra?" ¹⁰

Michael Denton, az ismert molekuláris biológus így ír A Természet végzete: Hogyan fedik fel a biológia törvényei a szándékosságot a világegyetemben című könyvében, mely azt vizsgálja, hogy a fizikai, kémiai és biológiai törvények bámulatba ejtően mennyire "ideálisan" kiszámítottak az emberi élet szükségleteinek szempontjából:

„A XX. századi csillagászatban kialakult új kép drámai kihívást jelent azon nézet számára, mely a tudományos köröket uralta az elmúlt négy évszázad nagyrészében: amiszerint az élet a kozmikus rendszerben mellékesen, csupán véletlenszerűen kialakult jelenség." ¹²

A tudomány egyik területe, mely megdönti a materialista mítoszt és bizonyítékkal szolgál az istenhit számára: a kvantumfizika.

A kvantumfizika az anyag legparányibb részeivel foglalkozik, melyet szub-atomi területnek neveznek. Az iskolában mindenki megtanulja, hogy az anyag atomokból tevődik össze. Az atom pedig egy atommagból és a körülötte keringő számos elektronból áll. Érdekes tény, hogy ezek a részecskék csupán az atom mindössze 0,0001 százalékát teszik ki. Más szóval, az atom egy olyan valami, ami 99,9999 százalékban "üres".

Egy még érdekesebb dolog az, hogy amikor az atommagot és az elektront további vizsgálatnak vetették alá kiderült, hogy ezek jóval kisebb részecskékből állnak, melyeket kvarkoknak hívnak és hogy a kvark fizikai értelemben nem részecske, hanem egyszerűen energia. Ez a felfedezés eltörölte az anyagot az energiától való klasszikus elkülönítését. Így látható, hogy az anyagi univerzumban csak energia létezik. Amit mi anyagnak hívunk csupán "megdermedt energia".

És van egy még ennél is izgalmasabb tény: A kvarkok, ezek az energia csomagok oly módon viselkednek, amit "tudatosként" is jellemezhetnénk. Freeman Dyson fizikus mondta a következőket a Templeton díj átvételekor:

„Az atom furcsa egy dolog. Sokkal inkább viselkedik aktív alanyként, mint mozdulatlan anyagként. Előre megjósolhatatlan módon választ különböző lehetőségek közül a kvantumfizika törvényei szerint. Úgy tűnik, hogy az ész, mint a választási képesség felelőse valamiképpen benne rejlik minden atomban." ¹⁴

„Évezredekbe telt az emberiségnek, hogy jöjjön egy Einstein és felfedezze, hogy bármilyen furcsának is tűnik, de az anyag alapja energia és hogy az anyag valójában sűrített energia. Még több időbe telhet mire rájövünk, hogy van Valami, ami még lényegesebb, mint az energia, amely magának az energiának az alapját képezi , az energiának, ami pedig az anyagot alkotja.¹⁵

„Az anyag-energia kapcsolatnak, a kvantum hullám szerepének nagy jelentősége van. A tudomány talán kezdi felfedezni, hogy az egész univerzum információ, bölcsesség, egy gondolat megnyilvánulása, csakúgy, mint az atomok mozgó megnyilvánulásai egy olyan megfoghatalan valaminek, mint az energia." ¹⁷

„Egyedülvaló tudatosság, univerzális bölcsesség hatja át a világegyetemet. Annak a tudománynak a felfedezései, mely az atomnál kisebb anyag kvantum természetét kutatja, megdöbbentő felfedezés határára hozott bennünket: minden létező ezen bölcsesség megnyilvánulása. A laboratóriumokban ezt információként érzékeljük, mely először energia formában fejeződött ki, majd anyaggá sűrösödött. Úgy tűnik, hogy minden részecske, minden létező dolog az atomtól az emberig egy bizonyos információ, bölcsesség szintet képvisel." ¹⁸

A felfedezés az egész materialista mítoszt megdönti és felfedi, hogy az egész anyagi világ mögött, amit látunk egy Felsőbbrendű Lény rejlik. Schröder szerint a kvantumfizika lett az a pont, ahol a tudomány és a teológia találkozik:

„Az ősrégi teológiai univerzumkép értelmében minden létező egy transzcendentális bölcsesség megtestesülése, mely a közös tudatalattiban nyilvánul meg. Ha az információ szót a bölcsességgel helyettesítem, a teológia kezd úgy hangzani, mint a kvantumfizika. Talán tanúja leszünk a fizikai és szellemi tudományos egyesülésének.²⁰

{A ti Istenetek: egyedül Allah, akin kívül nincs más Isten. Az Ő tudása mindent magában foglal.} (Korán, 20:98)

Ahogy az elején említettük, legnagyobb részt Darwin evolúciós elmélete szolgáltatott alapot az ateizmus fellendülésének, mely a XIX. században élte fénykorát. Állításával miszerint az emberek és minden más élőlény eredete egy tudat nélküli természeti mechanizmusban rejlik, a darwinizmus megadta az ateistáknak a hivatkozási pontot, melyet évszázadok óta kerestek. Darwin teóriáját tehát magukévá tettét az akkori idők legbuzgóbb ateistái és néhány filozófus, mint Marx és Engels saját gondolatrendszerük alapjává tették. Innentől számítjuk a darwinizmus és az ateizmus közötti kapcsolat kezdetét.

Mégis ez az ateizmust oly nagy mértékben támogató elv az, melyre a legnagyobb csapást mérték a XX. század tudományos felfedezései. A tudomány különböző ágaiból (paleontológia –őslénytan-, biokémia, anatómia és genetika) érkező felfedezések többszörösen megdöntötték az evolúció elméletét. (Lásd Harun Yahya: Evolúciós átverés, 2000.) Ezzel a ténnyel részleteiben foglalkoztunk már számos más könyvben és kiadványban, de az alábbiakban összefoglalnánk a lényeget:

Őslénytan: Darwin elmélete azon a feltételezésen nyugszik, hogy minden faj egyetlen közös őstől ered és ezek hosszú idő alatt apró fokozatos változások által fejlődtek ki egymásból. Alapul veszi, hogy ennek bizonyítékait majd feltárják a kőzeti leletek, az élőlények megkövült maradványai. Azonban a XX. században lefolytatott régészeti kutatások feltárásai teljesen más képet mutatnak. Egyetlen kétségbe nem vonható köztes ős maradványra sem bukkantak, ami igazolná a fajok fokozatos kifejlődését. Sőt, a kövületekben minden rend hirtelen jelenik meg és semmilyen nyomát sem találták az átmeneti ősöknek. A Cambriai Betörés néven ismert jelenség különösen érdekes. Ebben a korai földtörténtei időszakban az állatvilág szinte minden törzse (fő csoportok jelentősen eltérő testtel) hirtelen tűnt fel. Az élőlények teljesen eltérő testszerkezettel és hihetetlenül összetett szervekkel és rendszerekkel rendelkező több különböző osztályának (pl: puhatestűek, ízeltlábúak, echinoderms, és - a legújabb kutatások szerint - még a gerincesek is) ezen hirtelen felbukkanása a darwinizmusra nézve hatalmas csapást jelent. Hiszen azt az evolúcionisták is elismerik, hogy a rendek hirtelen megjelenése természetfölötti tervezésre utal és ez pedig a teremtést jelenti.

Biológiai megfigyelések: Elméletének kifejtése során Darwin az állattenyésztőkkel példálózik, hogy miként tenyésztenek ki különböző kutya és lóféléket. Az ilyen esetekben általa megfigyelt minimális változásokat kivetítette az egész természeti világra és azzal állt elő, hogy minden élőlény hasonlóképpen létrejöhetett egy közös ősből. De Darwin a XIX. században tette ezt a kijelentést, amikor a tudomány fejlettségi szintje még igen alacsony volt. A XX. századra a dolgok nagyot változtak. Különböző állatfajokon végzett évtizedes megfigyelések és kísérletek azt mutatják, hogy az élőlényekben végbemenő eltérések soha sem mennek túl bizonyos genetikai határokon. „Különösebb nehézség nélkül el tudom képzelni, hogy a természetes kiválasztódás által egy medvefaj egyre vízhez kötöttebbé válik szokásaiban, így nagyobb és nagyobb szája kezd lenni, míg végül egy bálnához hasonló hatalmas teremtménné alakul." ²¹ Darwin ilyen és ehhez hasonló kijelentései tulajdonképpen óriási tudatlanságról árulkodnak. Másrészről megfigyelések és kísérletek mutatják, hogy a mutáció, az új-darwinisták szerinti evolúciós hajtóerő semmilyen genetikai információt sem ad hozzá a meglévőkhöz.

Az élet eredete: Darwin ugyan beszélt egy közös ősről, de azt sohasem említette hogy ez a közös ős miként jött létre. Egyetlen feltevése az volt, hogy az első sejt véletlenszerű kémiai reakciók eredményeképpen keletkezhetett „valami kis meleg tavacskában". ²² De az evolúcionista biokémikusoknak, akik azt a feladatot vállalták magukra, hogy befoltozzák e darwinizmuson éktelenkedő lyukat, csalódniuk kellett. Minden megfigyelés és kísérlet azt mutatta, hogy egyszerűen lehetetlenség, hogy véletlenszerű kémiai kölcsönhatások következtében élő sejt jöjjön létre élettelen környezetben. Még a Nobel-díjas angol Fred Hoyle is úgy szemléltette ezt az elképzelést, hogy „ennek annyi az esélye, minthogy egy szeméttelepen végigsöprő tornádó összeállítson egy Boeing 747-est az ott lévő anyagokból." ²³

Intelligens tervezés: A sejteket és a sejteket alkotó molekulákat, azok figyelemreméltó elrendeződését a testben és a szervezetekben lévő kényes rendet és annak megtervezettséget tanulmányozó tudósok szembesülnek a ténnyel, melyet az evolúció hívei annyira szeretnének megcáfolni: Az élővilágot egy olyan tervezet hatja át, mely olyan bonyolult, hogy egyetlen technológiai berendezésben sem találnánk hozzá foghatót. Komplikált kivitelezési példák sokasága, mint a szemünk, mely maga mögé utasít bármely kamerát, a madarak szárnyai, melyek ihletet adtak a repüléstechnológiának, az élőlények sejtjeinek komplex rendszere és a DNA-ban kódolt bámulatba ejtő információ, mind mind érvénytelenítette az evolúciós elméletet, ami az élőlények létrejöttét a vakvéletlen eredményének tekinti.

A XIX. századi ateista tétel képviselője a pszichológia területén az ausztriai pszichiáter Sigmund Freud volt. Freud olyan elvet vallott, mely elutasította a lélek létezését és az emberek lelkivilágát szexuális és más hasonló hedonista hajtóerőkre kivetítve próbálta magyarázni. De Freud leginkább a vallást támadta.

Egy illúzió jövője című, 1927-ben megjelent könyvében a vallásos hitet egyfajta mentális betegségként (neurózisként) jellemezte és úgy gondolta, hogy az az emberi lények fejlődésével végül teljesen eltűnik majd. Abban az időben a tudomány elmaradottsága miatt elméletét a szükséges kutatási háttér valamint tudományos irodalom vagy összehasonlítási lehetőség hiányában tette közzé így kijelentései rendkívül hiányosak voltak. Valóban, ha Freudnak lehetősége lenne, hogy ma mérlegelje állításait, maga is meglepődne azok logikai hibáin és ő lenne az első, aki kritizálná az ilyen értelmetlen feltételezéseket.

Freud után a pszichológia ateista alapokra épült. Nemcsak ő, de a XX. században megjelent más pszichológiai irányzatok létesítői is szenvedélyes ateisták voltak. Közülük kettő, B. F. Skinner, a behaviorista (viselkedésterápiára épülő) iskola alapítója, és Albert Ellis, a racionális érzelmi terápia kidolgozója. A pszichológia világa az ateisták fórumjává vált. Az Amerikai Pszichológiai Szövetség körében végzett 1972-es felmérés szerint az ország pszichológusainak csupán 1,1 százaléka rendelkezett valamilyen vallási nézettel.²⁴

De nagyrésze azoknak, akik bedőltek ennek a nagy átverésnek végül térdre kényszerültek saját pszichológiai vizsgálataik által. Ismertté vált, hogy a freudizmus alapfeltételezéseinek szinte semmi tudományos háttere sincs, sőt, hogy a vallás nem egyfajta idegbetegség, ahogy Freud és néhány más gondolkodó hírdette, hanem a mentális egészség lényeges része. Patrick Glynn a következőképpen foglalja össze ezeket a fontos felfedezéseket:

„A XX. század utoldó negyede nem kedvezett a pszichoanalitikus szemléletnek. Legjelentősebb, hogy Freud vallásról alkotott nézeteiről kiderült, hogy teljesen hamis. Vicces, hogy az elmúlt 25 év pszhilógia területén végzett tudományos kutatásai azt mutatják, hogy messze attól, hogy a vallás neurózis vagy annak forrása lenne, ahogy Freud és követői állították, a vallási meggyőződés az, ami a leginkább összefüggésben van a mentális egészséggel és boldogsággal. Tanulmányok sora demonstrálja a vallásos hit és gyakorlat valamint a szociális problémákhoz való egészséges magatartás közötti erős kapcsolatot, mint pl. az öngyilkosság, alkoholizmus és kábítószerfüggőség, válás és depresszió. Talán meglepő, de még a házasságban való szexuális megelégedettséget is kedvezően befolyásolja a vallás. Röviden, a tapasztalat pont az ellenkezőjét mutatja a pszichológia szakma tudományosnak vélt konszenzusának." ²⁵

Más szóval az ateizmus vereséget szenvedett a pszichológia területén is.

A tudomány egy újabb ága, amit érintett az ateista nézet megdőlése az orvostudomány.

Az Egészségügyi Kutatások Nemzeti Intézetében David B. Larson és csapata összeállított egy kimutatást, melyben az amerikaiakat vizsgálták templomba járásuk tekintetében. Az eredmény igen érdekes. Az érelmeszedéssel kapcsolatos szívproblémák kockázata azoknál a férfiaknál, akik gyakori templomjárók voltak csupán 60 százaléka volt azokéhoz képest, akik ritkábban jártak. Nőknél kétszer magasabb volt az öngyilkosság a ritkábban templomba járók körében a rendszeresen járókéhoz képest és azok a dohányosok, akik a vallást nagyon fontosnak tartották életükben több mint hétszer nagyobb esélyük volt arra, hogy vérnyomásuk normális értéket érjen el, mint azoknak, akik nem voltak vallásosak.²⁸

A szekularista pszichológusok általában pszichológiai okokkal magyarázzák a hasonló jelenségeket. Ennek értelmében a hit javítja az ember hangulatát, ami közreműködik jólétéhez. Lehet ebben valami igazság, de ha közelebbről megnézzük, valami sokkal megdöbbentőbbet láthatunk. Az istenhit hangulatra való hatása sokkalta erősebb, mint bármi másé. Egy a vallásos hit és a fizikai egészség kapcsolatát tanulmányozó kutatás során Dr. Herbert Benson a Harvard Orvosi Egyetemről érdekes eredményre jutott. Bár ő maga nem volt hívő, mégis azt találta, hogy a hit Istenben és a vallásgyakorlás sokkal jobb hatással van az emberek egészségére, mint ami bármi másnál megfigyelhető. Benson ezt így összegzi: „úgy találom, a hit semmihez sem hasonlítható módon nyugtatja meg a lelket".²⁹

Miért ez a különleges kapcsolat a hit valamint az emberi lélek és test között? A Bensontól, egy ateista kutatótól érkező válasz, hogy azért, mert az emberi lélek és test „Istenre van hangolva".³⁰

Ez a tény, melyet az orvosok világa csak most kezd észrevenni egy olyan titok, mely a Koránban kinyilatkoztatott a következő a versben: {Bizony a szíveket csak az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal.} (Korán, 13:28) Annak oka, hogy miért egészségesebbek mind testileg, mind lelkileg azok, akik hisznek Istenben, imádkoznak Hozzá és bíznak Benne az, hogy ők a természettükkel összhangban viselkednek. Az emberi természetnek ellentmondó filozófiai rendszerek mindig fájdalmat, szomorúságot, kétségbeesést és depressziót hoznak az emberre.

A vallásos ember békéjének fő forrása, hogy cselekedeteiben Isten tetszésének elnyerésére törekszik. Vagyis ez a béke természetes eredménye annak, ha valaki a lelkiismeretére hallgat. Nem tudja senki egy vallás erkölcsiségét megélni csupán azért, hogy "lelkibékét találjon" vagy "egészségesebbé váljon"; az ilyen ember nem fog rálelni az igazi békére. Isten nagyon jól tudja, mit rejt az ember szíve és mi az, amit fölfed. Csak az olyan ember tapasztalhatja meg a valódi békét, aki őszintén próbálja elnyerni Isten tetszését. Isten ezt parancsolja:

{Fordítsd hát orcádat igaz hívő gyanánt az [igaz] vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint, amelyben elrendezte az embereket! Allah teremtését nem lehet megváltoztatni! Ez az igaz vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.} (Korán, 30:30)

Az ateista világnézet összeomlása a XX: században nem csak az asztrofizika, a biológia, a pszichológia és az orvostudomány terét érintette; végbement a politikában és a társadalomban is.

A kommunizmus tekinthető a XIX. századi ateizmus legjelentősebb politikai eredményének. Az ideológia alpítói, Marx, Engels, Lenin, Trockij és Mao az ateizmusra építetettek. A kommunista rezsimek elsődleges célja az volt, hogy a társadalommal elfogadtassa az ateizmust és megszabadítsa őket a vallásoktól. Sztálin Szovjetúniója, a vörös Kína, Kambodzsa, Albánia és jónéhány kelet-európai ország – köztük kis hazánk – erős nyomást gyakorolt a vallásos emberekre, volt ahol ez tömeggyilkosságban nyilvánult meg.

Mégis, megglepő módon az 1980-as évek végére összeomlott ez a véres rendszer. Ha megvizsgáljuk ennek a drámai végnek az okait, láthatjuk, hogy ami ezt elősegítette, az maga az ateizmus volt. Patrick Glynn szavait idézve:

„A biztonság kedvéért a világi történészek azt mondják, hogy a kommunizmus legnagyobb hibája az volt, hogy megpróbálta újraírni a gazdaság elveit. De más elvek is belejátszottak a képbe… Sőt, ahogy a történészek a kommunizmus összeomlásának körülményei mögé néznek, világossá válik, hogy a szovjet elit maga került egy amolyan ateista "hitválságba". Ateista ideológiában élve – ami hazugságokból állt és egy "Nagy Hazugságra" épült – a szovjet rendszer drasztikus demoralizációt szenvedett el a szó minden értelmében. Az emberek a vezető elittel együtt elvesztették minden erkölcsi érzéküket és reményüket." ³²

Elnökségének későbbi beszédeiben még Istent is emlegetni kezdte, pedig ő maga nem volt hívő. Természetesen ezek az őszintétlen szavak is hiábavalónak bizonyultak és a szovjet társadalom hitválsága tovább rosszabodott. Az eredmény pedig a hatalmas szovjet birodalom szétesése volt. A XX. század nem csak a kommunizmus bukásának volt tanúja, hanem a XIX. századi vallásellenes filozófiák egy másik gyümölcsének - a fasizmusénak is. A fasizmus egy olyan filozófia eredménye, ami az ateizmus és a paganizmus keveréke és amelyik igen ellenséges a teista vallásokkal szemben. Friedrich Nietzsche, aki a fasizmus atyjának is nevezhető, magasztalta a barbár bálványimádó társadalmak erkölcsiségét, támadta a kereszténységet és más egyistenhivő vallásokat, sőt még "antikrisztusnak" is hívta magát. Nietzsche követője, Martin Heidegger nagy náci rajongó volt és ezen két ateista elgondolásai adtak lendületet a náci Németország rémisztő kegyetlenségeinek. (A holokauszt, az egyik legnagyobb gonosztett, melyet a történelem során elkövettek, a náci antiszemitizmus eredménye volt, az ideológiáé, mely gyűlölte a zsidókat és a monoteista hitet, ami a judaizmus alapköve - csakúgy, mint az Iszlámé.) A II. világháború, ami 55 millió ember életét követelte, egy másik példája annak, hogy milyen borzalmakat hoznak az emberiségre az ateista ideológiák, mint a fasizmus és a kommunizmus.

Ezen a ponton hadd idézzünk fel egy másik ateista gondolatrendszert, a szocialista-darwinizmust, ami mind az első, mind a második világháború kitörésének okai közé sorolható. Európa 1870 óta című könyvében James Joll, a Harvard történelem professzora azt állítja, hogy mindegyik világháború mögött a szocialista-darwinista európai vezetők nézetei állnak, akik hittek a mítoszban, miszerint a háború biológiai szükségszerűség, a nemzetek pedig a konfliktusok által fejlődnek.³³

Ellentétben a vallásos és békés amerikai forradalommal, a francia forradalom ateista, új-pogány és iszonyú erőszakos volt.

A XX. századi ateizmus másik szociális következménye a nyugati demokráciákban jelent meg. A mai napig hajlamosak vagyunk a Nyugatra "keresztény világként" tekinteni. Pedig a XIX. század óta a gyorsan terjedő ateista kultúra befolyással van a keresztény kultúrára és mára már szembenállás van e kettő között ott, amit mi nyugati civilizációnak tekintünk. És ez az ateista elem volt a nyugati imperializmus, az erkölcsi romlás, a despotizmus és más negatív megnyilvánulások valódi oka.

Isten: A bizonyíték című könyvében Patrick Glynn felhívja erre figyelmünket és hogy összehasonlítsa az istenfélőket és az ateista elemeket a Nyugaton, az amerikai és a francia forradalmakat hozza fel példának. Az amerikai forradalmat hívők vitték végbe; az amerikai függetlenségi nyilatkozat kimondja, hogy minden ember rendelkezik olyan „Isten által adott jogokkal, melyek el nem vehetőek tőle." Mivel a francia forradalom az ateisták műve volt, a francia emberi jogok nyilatkozata teljesen más, Istenre nem is utal és tele van ateista és új-pogány elvekkel.

A két forradalom tulajdonképpeni eredménye teljesen különböző volt: az amerikai változatban békés, toleráns környezetet teremtettek, mely tisztelte a vallást és a vallásos hitet; Franciaországban a vallással szembeni vak gyűlölet vérbe fojtotta az országot és azelőtt soha nem ismert kegyetlenséget szabadított rá. Glynn szavaival: „érdekes összefüggés figyelhető meg az ateizmus valamint a morális és politikai katasztrófák között." ³⁴

Glynn megjegyzi, hogy az Amerikát ateista országgá változtató igyekezet szintén kárt okozott a társadalomnak. Még a szekularista történészek által is elfogadott az a tény, hogy a szexuális forradalom (példának okáért), ami a hatvanas és hetvenes években zajlott, súlyos károkat okozott a társadalomban.³⁵

John Lennon: A világ, amit elképzelt – egy vallás nélküli – nem hozott happy endet sem neki, sem követőinek.

A hippi mozgalom e társadalmi károkozás jó példája. A hippik abban hittek, hogy szellemüket felszabadíthatják a világi humanista filozófiák és olyan dolgok áltak, mint a korlátlan drog és szex. Azok a fiatalok, akik elözönlötték az utcákat romantikus slágereket énekelve, mint John Lennon "Imagine" című dala, amely olyan világról szól, ahol „nincsenek országok és nincs vallás sem" – valójában egy tömeg átverés áldozatai voltak.

Tény, hogy a vallásmentes világ boldogtalan végre jutatta őket. A 60-as évek hippi vezetői vagy megölték magukat vagy túladagolás következtében haltak meg a hetvenes évek elején. Sok más fiatal hippi osztozott sorsukon.

Ezen generáció azon fiataljai, akik az erőszak felé fordultak, végül ők maguk voltak, akiken csattant az erőszak ostora. A 68-as nemzedék, aki hátat fordított Istennek és a vallásnak és azt képzelték üdvözülést lelhetnek lázongások vagy az önző epikuroszizmushoz hasonló elképzelések által, nemcsak magukat, hanem a társadalmat is tönkretették.

A tények, melyeket eddig röviden ismertettünk világosan mutatják, hogy az ateizmus megállíthatatlanul az összeomlás útján halad. Vagyis az emberiség egyre inkább Isten felé fordul. Ez igaz, és nemcsak az általunk leírt tudományos és politikai szférákra korlátozódik. Azok, akik a Nyugaton hatással vannak a közvéleményre, elismert politikusoktól kezdve filmcsillagokon át az előadóművészekig mindannyian sokkal vallásosabbak, mint voltak. Rengetegen látták meg az igazságot és váltak istenhívővé miután évekig ateistaként éltek. (Patrick Glynn, akinek könyvéből többször idéztünk, egyike ezeknek a volt ateistáknak.)

Igen érdekes, hogy azok a tudományos felfedezések és fejlesztések, melyek közrejátszottak abban, hogy ez megtörténjen mind egy időszakban, vagyis az 1970-es évek második felében kezdődtek. Az emberközpontú elv az 1970-es években fogalmazódott meg. A darwinizmus tudományos bírálása ugyanekkor vette kezdetét. Scott Peck A Kevésbé bejárt út című könyvének 1978-as megjelenése volt az a pont, amikor a freudi ateista tételek ellen való szembefordulás megkezdődött. Ezért Glynn a könyv 1997-es kiadásában ezt írja: „az elmúlt húsz év során hitelt érdemlő bizonyítékok serege került felszínre, melyek aláássák a hosszú ideig uralkodó modern szekuláris világnézetet." ³⁶

Az ateista világnézet összeomlása azt jelenti, hogy egy másik van terjedőben, ami nem más, mint az istenhit. Az 1970-es évek vége óta (vagy a XIV. század kezdetétől a muszlim időszámítás szerint) a világ a vallási értékek erősödésének szemtanúja. Mint más társadalmi folyamatok, ez sem megy végbe egy nap alatt és az emberek többsége tán észre sem veszi, mivel hosszú folyamatról van szó. Ugyanakkor ha valaki kicsit közelebbről megvizsgálja az eseményeket, láthatja, hogy a világ fontos fordulóponthoz érkezett az eszmék területén.

A világi történészek saját elveikkel összhangban próbálják a folyamatot magyarázni, de ahogy nagy tévedésben vannak Isten létezésével kapcsolatban, szintén hibáznak, amikor a történelem eseményeiről van szó. A történelem Isten elrendelése szerint alakul: {…Isten szokásos eljárásának nem fogod föllelni a megváltoztatását.} (Korán, 35:43) Azután az következik, hogy a történelemnek célja van és Isten parancsainak értelmében bontakozik ki. És Isten parancsa fényességének tökéletessége:

{El akarják oltani Isten világosságát a szájukkal, ám Isten rendíthetetlen abban, hogy kiteljesítse az Ő világosságát, még akkor is, ha ez a hitetleneknek nem tetszik.} (Korán, 9:32)

Ez talán az írás elején említett "fordulópont", amit az itt leírt bizonyítékok is jeleznek és kitűnik a különböző hadíszokból^II. és a tudósok kijelentéseiből is. Isten a legjobb megmondhatója.

Fontos időszakban élünk. Az ateizmusról, amit évszázadokon keresztül az "értelem és tudomány útjának" próbáltak beállítani, kezd bebizonyosodni, hogy merő irracionalitás és tudatlanság. A materialista filozófia, mely a tudományt saját védelmére akarta felhasználni, végül pont a tudomány által lett legyőzve. Az ateizmusból magát mentő világ Istenhez és a vallásoz fog fordulni. És ez a folyamat már egy jó ideje elkezdődött.

Világos, hogy a hívőkre ebben az időszakban fontos feladat hárul. Tudniuk kell a világ gondolkodásmódjának ezen jelentős változásáról, tolmácsolniuk kell azt, jól ki kell használniuk a globalizáció kínálta lehetőségeket és hatékonyan képviselniük az igazságot ezen az úton. Tudniuk kell, hogy az elvek közötti fő konfliktus az ateizmus és a hit konfliktusa. Ez nem a Kelet és a Nyugat közti harc, hiszen mind Keleten mind Nyugaton vannak akik hisznek Istenben és vannak akik nem. Ezért a vallásos keresztények, csakúgy mint a vallásos zsidók a muszlimok szövetségesei. A fő eltérés nem a muszlimok és az "írás népei" (keresztények és zsidók) között van, hiszen a muszlimok és az írás népei együtt állnak az egyik oldalon és az ateisták és pogányok a másikon. Természetesen nem szabad ellenérzést tanúsítanunk velük szemben, de úgy kell tekinteni rájuk, mint akiket ki kell mentenünk tévedésükből.

Közeleg az idő, amikor azok, akik ma tudatlanságban élnek nem ismervén Teremtőjüket, hittel gazdagon állnak majd a hamarosan beköszöntő poszt-ateista világban.

Harun Yahya
2002 szeptember

Hosted by www.Geocities.ws

	KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
	Isten létezésének igazolása
	A Teremtő
Vissza a főoldalra	A Túlvilágban való hit alapja