Helytörténet

Vajdakamarás 35 km-re fekszik Erdély kulturális központjától, Kolozsvártól. Régi település, melynek története a középkorig nyúlik vissza, lakosai száma azonban mára már alig haladja meg az ezret.

A falut, mely nevét a történészek szerint annak köszönheti, hogy a Kolozson kifejtett sót itt raktározták, a 14. századtól - a sóbányászat fejlődésének köszönhetően - az erdélyi vajdák birtokaként tartják számon.

Bár a 12. század végén római-katolikusok lakják, és a kolozsi plébániához tartozik, később a lakosság a reformáció idején unitárius vallásra tér át. A református vallásra való átkeresztelkedés a 17. századra tehető, amikor a falu Bethlen János református nemes birtokába kerül. Az 1369-ben épült immár unitárius templomot azonban csak az 1779-i felújítás után vásárolják meg a reformátusok 100 forintért.

A református templom mellett a falunak ortodox temploma is van, mely eredetileg fából épült, s a görög-katolikus egyházé volt, mivel régen a falubeli románok ehhez a vallásfelekezethez tartoztak. Az ortodox egyház ezt 1926-ban építette újra.

Az első világháború alatt, pontosabban 1914-ben két férfi és kilenc nő adventista vallásra tér át, s ezen új felekezethez tartozók száma 1930-ig már száz főre nő. Azóta a gyülekezet egyre gyarapodik: az 1100 lakosnak szinte fele a Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház híve.

Az új vallás térhódítása miatt sajnos a hagyományok lassan kivesznek a falubeliek köztudatából. Ezeket ma már csak a reformátusok őrzik, minthogy az adventista vallás bármilyen kulturális megnyilvánulást tilt, amelynek a valláshoz nincs köze. A népviseletet is csupán a reformátusok ölthetik magukra, ezt viszont ők is csak kivételesen, ünnepek alkalmával teszik.

Bár a hagyományoknak nincs fényes jövője, a lakosok erőfeszítéseinek és az osztrák wimpassingi közösséggel több mint tíz éve fenntartott (közös programokból, látogatásokból, anyagi támogatásokból álló) partneri kapcsolatnak köszönhetően a falu fejlődésnek indult.

Vissza a főoldalra