A pumit már a XVII.-XVIII. századtól ismerjük, azonban ekkor még nagyon
erősen keveredik a pulival is. A két fajta elkülönítése, szétválasztása nem ment
egyik napról a másikra.
Monostori Károly állatorvos, a Magyar
Királyi Állatorvosi Főiskolán az állattenyésztés nyilvános rendes tanára, az
"Országos Állatvédő-egyesület" igazgató-titkára 1909 januárjában már
említést tesz Festetics Samu gróf tenyészetéről és annak egy példányát
fényképen is bemutatja.
A magyar pásztorkutyákat a Budapesti
Állatkert segítségével 1914-ben kezdték el rekonstruálni. A munkálatokat Dr.
Raitsits Emil vezeti. Gyakorlatilag az ő érdeme, hogy észrevette azt az elsősorban
jellegbeli különbséget, ami az ősi puli és a kialakult pumi között fellelhető, s
amely tudatos tenyésztéssel rögzíthető és továbbfejleszthető. A pumi első
fajtameghatározását is ő adja meg.
A pumit mint önálló fajtát 1920-tól
különbözteti meg a szakirodalom. 1920-ban mint a puli dinántúli változata, 1923-ban
önállóan jelenik meg először kiállításon. Kiállítója a Magyar Királyi
Csendőrkutyatelep (Gödöllő). 1924-ben 130 pumit vezetnek be a Magyar Kutyafajták
Törzskönyvébe. 1928-ban négy tenyésztelep ismert : az Állatkerti, a
"Hortobágy", a "Delibab" és a "Zsennyei".
A fajta meghatározáshoz ezidőben már Dr.
Anghi Csaba Géza is hozzájárul, aki Dr. Raitsits Emillel együtt munkálkodik, és
annak 1934-ben bekövetkezett halála után továbbfolytatja azt a munkát, amit Raitsits
elkezdett. A pumi első standardja az ő nevéhez fűződik.
A fajta tudományos neve 1935-től Canis
familiaris ovilis villosus terrarius Raitsits, Anghi.
A II. világháború sok más tevékenység
mellett a kutyatenyésztést is háttérbe szorította. Jellemző adat, hogy a
világháború az ország kutyaállományát hárommillióról egymilliókétszázezerre
zsökkentette. Ez alól sajnos a magyar fajták sem voltak kivételek. Legértékesebb
tenyészanyagunk jelentős része is odaveszett. Az ország újjáépítése után az
1950-es évek közepére tehető a pumitenyésztés napjainkban is tartó új korszaka.
Az ötvenes évek második fele, a hatvanas
évek eleje számottevő tenyészetei az ország három földrajzi részén helyezhetőek
el : észak-nyugat Magyarország, elsősorban a Bakony (Porvai, Pápai, Gyömörei,
Bakonycsemei); Miskolc (Bulcsufalvi, Avasi); Budapest és vonzáskörzete (Csillebérci,
Péceli, Pilisi).
Erre a korszakra jellemző tenyészetek
döntő többségükben az első pumikat a pusztákról, pásztoroktól szerzik be,
valamint az igy kialakuló tenyészetek egymás közötti fedeztetéseiből.
A PÁPAI kennel alapszukája
Gyömörei Pajtás (Törzskönyvi száma: 197, apa: Bagó 164, anya: Fürge 169). A
hozzápárosított kanok : Kuksi (212, apa: Kuki 172, anya: Kinga 166) és Legény (259,
apa: Jogász, anya: Túri). Ebből a kennelből két figyelemre méltó szuka származik :
Pápai Ostor (261) és Pápai Pici (283).
A PÉCELI kennelből a régi
törzskönyvekben egy kannal, Péceli Baka Bogár (256) és egy szukával, Péceli Baba
(258), találkozhatunk. Apjuk Prücsökfia Csongor Csintalan (200, apa: Niku 144, anya:
Prücsi 170), anyjuk Pamacs (186, apa: Szegedi Buksi 178, anya: Pamacs 178).
Az AVASI kennel megjelenése az
1960-évre tehető. Tenyésztőe a MEOE Miskolci csoportjának lelkes tagja, a foxterrier
tenyésztő Dr. Kalas Imre. A tenyészet alapszukája Cukrász (305 apa: Fordulj, anya:
Felhő). A fennmeredt adatok alapján két kan játszik szerepet ebben a tenyészetben :
Fordulj(apa: Betyár, anya: Bundás) és MUKI (307/B, apa: Bogár, anya: Bogáncs). Az
Avasi kennelben született pumik közül négy szuka kerül tenyésztésbe : Avasi Fürge
(321), Avasi Figura (316), Avasi Pamacs (322) (apjuk: Fordulj, anyjuk: Cukrász) és Avasi
Garas (341 apa: MUKI 307/B, anya: Cukrász).
A PORVAI kennel, melynek tenyésztője
a Porvai Állami Csikótelep (Sági Sándor) Pápai Picire és a hozzápárosított
Péceli Baka Bogárra, valamint Mukira épül. A később tenyésztésbe bevont utódok :
Porvai Pufi (353/62) szuka és Porvai Bogár (392), Porvai Pajti Morzsa (301), Porvai
Pajkos (323) kanok.
A felsorolt tenyészeteken kívül érdemes bemutatni egy kant is, aki a mai
pumi fenotipusára is hatással van. Az első mai értelembe vett fedezőkan Ábrahám
István miskolci kutyatultjdonos pumikanja, MUKI (307/B). Nagyon sok későbbi
fedezőkanban megtalálható.
Ezek a tenyészetek ötvenes évek végét, a
hatvanas évek legelejét jellemezték. Illetve ide még három tenyészetet kell
sorolnunk, amelyek a hatvanas évek legelején indítottak, de jelentőségük
meghatározó és tevékenységük a 70-es évek elejéig, közepéig átnyúlik. Ezek
név szerint : a PILISI, a BULCSUFALVI és a CSILLEBÉRCI kennelek.
A PILISI kennel. Katona Gyuláné
piliscsabai tenyészete. Alapszukája Pápai Ostor (261), majd a saját tenyésztésű
1965 augusztus 11-én született pilisi Tücsök. Pápai Ostor stabil párja : Kuki II
(277, apa: Kuki I 172, anya: Kinga 166). E párosításból ismert utódok : kanok :
Pilisi Bogáncs (336), Pilisi Betyár (371), Pilisi Bogáncs (380), Pilisi Csibész (360),
Pilisi Pajtás (381), szukák : Pilisi Buksi (325), Pilisi Csutka (544), Pilisi Pajtás
(311), Pilisi Tücsök (374). Pilisi Tücsök párja Bulcsufalvi Orkán Csillag (433/67,
apa: Muki 307/B, anya: Fürge 326/B), utádjuk: Pilisi Mackó (625/71) szuka. Tücsök
későbbi párja Fenékpusztai Bojti (623/70). A párosításból tenyésztésbe kát
szuka : Pilisi Tuskó (743) és Pilisi Ostor (736) kerül.
A Bronzkoszorús Mestertenyésztő miskolci
Jurás László vezette BULCSUFALVI kennel. Az első Bulcsufalvi kutyák a MUKI és
Fürge (326/B) párosításból születtek. Fürge a tenyésztés alapszukája, majd a
saját tenyésztésű Bulcsufalvi Jázmin (367), Bulcsufalvi Kényes (393) és Bulcsufalvi
Ügyes (507). Fedezőkanként Muki mellett bevonja Jurás a társtenyészetek egy-egy
kitűnő kanját is : Pilisi Bogáncs (336), Csillebérci Betyár (419), majd Kutyavári
Emír Bitang (619). Tizenkét Bulcsufalvi tenyésztésű pumit vonnak be a tenyésztésbe,
illetőleg szerepelnek jól kiállításokon. Közülük is kiemelkedik a Muki és Fürge
párosításból született Bulcsufalvi Orkán Csillag (433/67) kan.
A tenyésztői munkásságát Csillebércen
kezdő és Kisvelencén folytató Czigány Kálmán irányította CSILLEBÉRCI
kennel. Alapszukái : Pamacs (186) és Buksi (281). Bevonja ezen szukák mellé az ismert
kant, Péceli Baka Bogárt (256), illetve a már saját tenyésztésű Csillebérci
Bugihoz (304) keres kevésbé vagy B törzskönyves egyedeket párnak : Buksi (206), Kupec
(333/B). Két "idegen" szukát is bevon a tenyésztésbe : Porvai Pufi (353/62)
és Gólyavári Bazsa Rózsa (394/66), akikhez Bulcsufalvi Orkán Csillagot (433/67)
párosítja. A Bulcsufalvi Orkán Csillag és Porvai Pufi párosításából születik
1969 július 10-én Csillebérci Gazsi Rocco, aki 1975-ben már mint magyar champion
kerül ki Finnországba, aholis az alakuló finn pumitenyésztésre, mint alapító kan
meghatározó jelentőséggel bír. Még egy Csillebérci kutyáról feltétlen meg kell
emlékeznünk. A hatvanas évek második felében induló Kutyavári kennel egyik jó
fedezőkanja, Kutyavári Andris (549/69) és a saját tenyésztésű Csillebérci Csitri
"házasságából" 1975 április 5-én születik Csillebérci Aku Cigány
(898/75), aki jellemileg és fenotipusában is nagyon jó pumi és mint keresett és jó
fedezőkan jelentős szerepet játszik a pumitenyésztésben. A csillebérci kennel
pályafutása alatt 9 elismert kannal és 11 jó tenyészszukával járul hozzá a hazai
és külföldi pumitenyésztéshez.
Sajátos szerepet játszik a hazai
pumitenyésztésben a Várady György és felesége érdligeti tenyésztők Kutyavári
kennele. Ez a tenyészet az, amely átmenetet képez a fent leírt három kennel és a
hetvenes-nyolcvanas évek három nagy tenyészete között.
A KUTYAVÁRI kennel alapjait Bulcsufalvi Suba (462) és a
hozzápárosított Porvai Bogár (392), valamint Csillebérci Gazsi Rocco (534) rakja le.
A Porvai Bogár és Bulcsufalvi Suba párosításból 1969 június 13-án született
Kutyavári Andris (549/69) kan és Kutyavári Apró (546/69) szuka megmarad a
tenyészetnél és mint tenyészszuka és fedezőkan alakítják azt. A már említett
két kanon kívül e tenyészetben még Csillebérci Holló Berci (574) kétszer és
Dugóvári Bogáncs (737/72) egyszer kerül bevonásra. A kennelnél Bulcsufalvi Subán
kívül már csak saját tenyésztésű szukákat fedeztetnek : Kutyavári Apró
(háromszor), Kutyavári Formás (971/75), Kutyavári Hékás (608/70), Kutyavári Merész
Marcsa (661/71), Kutyavári Okos (694/72) kétszer-kétszer, valamint Kutyavári Ostor
(695/72), Kutyavári Mézes Madzag (662/71), Kutyavári Suba (714/73), Kutyavári Varkocs
(766/73) és Kutyavári Álnok (827/74) egyszer-egyszer. A Kutyavári tenyészetből 22
kan és 25 szuka kerül a pumitenyésztésbe.
És most jutottunk el a hazai
pumitenyésztés új korszakához, amely az 1970-es, az 1980-as és 1990-es évek
legelejét meghatározta. Ez a három tenyészet, amelyekre a jelen pumitenyésztése
épül: a MOCSKOS, a SZIKI és a SZÉPVÍZÉR
PUSZTAI kennelek.
Länger György, 1996.
