Azt, hogy mikortól nevezik a fajtát puminak pontosan nem tudjuk. Eddigi
kutatásaink során a névvel 1795-ben találkozhatunk először. Dr. Hankó Béla az
"Ősi magyar kutyák" című művében tesz említést e dátumról és Gáti
István szavait idézi : "... a ház körül a Pumik, apró kutyák a legvigyázobbak
- hűségesebbek, mérgesebbek, szolgálatra megtaníthatóbbak..."
1815-ben Pethe Ferenc a "Természet
história" könyvében szintén találkozhatunk e névvel, s hozzá a fajta
leírására is kisérletet tesz.
Tény, hogy ebben az időben munkabírása,
készsége, jelleme miatt népszerű a kutya. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy meg
is éneklik. Kodály Zoltán a somogy-megyei Csurgónagymartonon bukkan a "Meghalt a
béres" című népdalra, melynek 4. szakasza :
"Meghalt a juhász.
Oda a juhász :
Nincs ki mondja a Puminak :
- Tereld a falkát !"
A pumi elnevezésére több feltételezést
is hallottunk már, melyek közül két változatot ismertetnénk :
A XIX. századból maradt ránk Pitter
Tivadar kitűnő kartográfus pumit ábrázolo grafikája a rajzoló idejében
használatos fajtaelnevezéssel. Az aláírás szerint a pumi őrző kutya tudományos
elnevezése Canis familiaris pomeranius. Az elképzelés szerint a
pomeranius, pomeráni szó torzulásával alakult ki a pumi név.
Más elgondolás szerint a szó szorosan a
fajta kialakulásával áll kapcsolatban, azaz a puli és francia eredetű
terrier-jellegű pásztorkutya spontan kereszteződésével. A magyarázat szerint a
puli-miskulancia (a latin eredetű miskulancia szónak magyarul zavaros, keverék
jelentése) szóösszetételből, a két szó első két betűjének összeolvasásával
alakult ki a pumi elnevezés.
És létezhetnek még más feltételezések
is. A név kialakulásának pontos magyarázata azonban félő, hogy már örökre
rejtély marad.
Länger György, 1996.
