S z ö v e g e k

 

 

 

Ú j

Zsidó vagy?, Részlet a regényből, litera, 2004. 04. 07. "Kívülről olyan, hogy kijön a hang belőlem, mégis, fölébreszti apámat és anyámat, villanyt gyújtanak, odarohannak, átölelnek, de én kétségbeesetten próbálok szabadulni, ülök a hideg vizeletemben, a mocsárrá gyűrt lepedőmben, ordítok, hogy ne, ne csinálja, menjen el, ellököm őket magamtól, és nyitott szemmel rettegek tőlük. Rettegek azoktól, akikből vagyok. Nyitva a szemem, de az is nyilvánvaló, hogy nem látok semmit vele."

Zsidó vagy?, ÉS 2004. 03. 01.

"Semmit nem tudtok, apuk és anyuk, semmit arról az üvöltő állatról, semmit, csak az aranyos szőke tincset, a rakoncátlan, édes kis fürtöket, a rózsácska arcot. Nem tudtok semmit a fenevadról, akit megaláztok, és a vackára kergettek, egy fagyival, vagy a hasonlóan édes, a legédesebb jóindulattal. Ne tudd meg. Ne tudjátok meg, mert ha egyszer, szinkronban megtudnátok, hát, nagyjából olyan volna, mintha meg volnátok nyúzva elevenen, mintha valaki lenyúzná a bőrötöket, és szépen belehempergetne egy hangyabolyba."

 

Nem félsz a címtől?, Interjú Németh Gáborral, litera, 2004.04.20 "Ez egy intenzíven emlékező könyv lett, alapvetően mégis az a magamról alkotott képem, hogy feltehetően őrületes tömegű emlék van a tudattalanomba szorítva."

Mindent elölről kell kezdenem (Zsidó vagy? - részlet), Lettre, 2004/tavasz "Eszébe jut a miért, a piros komcsikurvamelegítő, amit felvett. A közelben, az Oktogonnál tegnapelőtt akasztottak fel egy fiút, dózsás mackóban. Abban, vagy inkább azért.
Jellemző, hogy a másikat nem látom, pont azt nem, aki megment minket maguktól, azzal, hogy a megfelelő pillanatban ráüt a géppisztoly csövére. Hát terhes, nem látod, te állat. Ezt mondta anyám szerint. Pillanatnyi fegyverszünet áll be a szabadságharcban, érthető, emberi okokból futni hagyják a nép vemhes ellenségét, és közvetve hozzájárulnak a világra szabadulásomhoz. Rászabadítanak a világra."

Zsidó vagy?, Jelenkor, 2004/3

"Évekre a röhögésbe menekülök halálos és reménytelen szerelmeimből, odaküld az ösztön, kiküld a halálosból, be a nevetés iskolájába, kiröhögöm magamból a szerelmet."

 

Lehetne az, hogy elmenni onnan, Ex-symposion, 2003/42. Falufónia

"Hosszú asztaloknál ebédeltünk, tulajdonképpen a szabadban, de azért volt a fejünk felett tetô, ha mégis esne, be tudjuk fejezni a húslevest. Nem volt ennyire vicces. Megpróbálod tartani a távolságot, nemcsak az ebédnél, minden értelemben. Nem hagyják. Nem szokták hagyni, ezt meg te szoktad már meg, már amennyire meg lehet szokni. Arrébb húzódsz. Nejlon van az asztalra rajzszögezve."

 

Zsidó vagy?, Szombat, 2004/4 "Az apám néha elénekli, gyakorlatilag azonnal sírni lehetne, olyan szomorúra énekli, úgy énekli, hogy róla szóljon, nem direkt, hanem mert érzéke van a melankóliához. A melodrámához. Úgy énekli, hogy jusson eszembe, egyszer majd ő is lesz volt."

Csőbehúzva, ÉS, 2005. 10. 30.

A mosoly egyébként grimasz, szépen továbbfejlesztett atavizmus, korántsem a jókedvünket fejezzük ki vele, állítólag annak idején az erdőben találkozó emberszabásúak ijesztgetésképpen, tehát félelemből egymásra vicsorogtak, ezt a vicsort háziasítottuk pár évezred alatt, látható eredménnyel.

 

filmforgatókönyv

Presszó, Részlet a forgatókönyvből, Mancs,  1997.08.21  

 

 

Lettre

Quod erat, Lettre, 1997/tél  "Az angolszászok tudják, hogy kell ezt csinálni, a könyvtervezôk, a kiadók egyértelmûen artikulálják a könyvet, óriási hagyománya van, mindenki tudja, mit lehet tôle várni. A borítón részlet a filmbôl, néha belül is, evidens, hogy utólag készül, amikor a piac már visszaigazolta. Nincs kínosabb, mint egy gyenge vagy sikertelen film könyvét elôre publikálni."

Egy végsô helyet készítettem el, Lettre, 1998/nyár  "Az igazi római semmit nem csinál. Pontosabban a semmit csinálja. Ül, na jó, maximum áll, de azt is úgy, mintha csak ülne. Azt csinálja, hogy római. Minden egyéb tilos. Betiltok minden tevékenységet. A római tudja, mire való az élet. Római szeretnék lenni. Semmirevaló."

Hídlábjegyzék, Lettre,  1999/tavasz "Zuhanó jellem vagyok, a sosembôl a mindigbe, nemsoká nagy cuppanással elnyel a fertô. Néhány év az egész. Múlnak, fogy az életem, sajnálom az idôt az araszolásra. Így leszünk mindannyian a Sátán zsákmányai. "

Nemes iszap  – labancozás – Lettre, 1999/ősz  "Buga Jakab pedig a Tenkes haverja volt, azt egyszer elkapták a nácik, egy pincében odakötözték egy bazi nagy székhez, aztán gúnyosan koccintani akartak vele. Erre a Jakab fölemelte az egész hóbelevancot, a foga közé kapta a poharat, és fölhajtotta a bort. Ilyen a magyar, ha gúzsba kötik, akkor is leissza magát. A labancok is megpróbálták utánacsinálni, persze ledisznózta magát mindegyik. "

Térgyen állva megyek hozzád - digózás - Lettre, 2000/tavasz "Van egy kép a polcomon, a szüleimet ábrázolja, esküvõ után, elég érdekes, annyira szerelmesek, hogy egyáltalán nem néznek rám, hanem csak egymásra, lassan majd ötven éve. És tisztára olaszok, de tényleg. Az apám mondjuk a Gassman, az anyám pedig kicsivel jobb nõ, mint a Lollobrigida. Tényleg, ha így elfordulok, félprofilba, és picit fölemelem a fejem, hogy a toka ne látsszon, nem vagyok teljesen olasz szerinted?"

Spanyolnak néznek, Lettre 2001/nyár
"...visszatérésemben tehát volt valami melankolikus sóvárgás, tartásomban pedig a titkos író sértett büszkesége, a titkos íróé, akit hazája hivatalnokai az utolsó pillanatban könnyűnek találtak, és lehúztak a listáról, aki tehát nem mint író van jelen a könyvek fesztiválján, hanem rádiósként, az ún. elektronikus média szorgos munkásaként, nem álruhás, szerény írófejedelemként, hanem sajtóparasztként, sértett büszkeséget éreztem tehát és melankóliát, a chilei asszony hibátlan, atavisztikus érzékével erre volt fogékony, e két érzés keverékének arckifejezéssé dermedését találhatta jellegzetesen spanyolnak,  nem egyesek szerint latinos, mások szerint zsidós vonásaimat, hanem azt, ami elszánt körözésemből áradt, El Butre, a megszelídített tébolyt tehát..."

És csak akkor látszott, hogy ezüst, Lettre, 2003/nyár  "Majd egyszer megkérdezik, voltam-e boldog. Valaha, egyáltalán. És akkor, ahelyett hogy rutinosan visszakérdeznék, mi is van ez alatt értve, elkezdeném sorolni. Elmesélném például, hogy a második éjjel mentünk át Luganóba, fizetõs sztráda, alagutak, csillagtalan sötét, semmit se lehet látni. Új hármas Golf, ülünk a hátsó ülésen, álmos vagyok. Néha a szembejövõk fénye. Nem tudom még, mi felé tartunk. Nehéz, meleg, átjárja az egész testem, elengedem magam. Hatvannyolc kiló, ahogy a rugalmas szivacshabba süllyed. És valahol félúton, Milánó és Lugano között, egyszer csak rájövök, hogy hazaérkeztem. Kábé fél percig tart, és tizenhét éve próbálom megérteni."

 

Az ismeretlent jelöld tévesen ennel, Lettre, 2003/ősz "Valamiért az van meg, hogy egyszer végign1éztük némán az angol kupadöntőt. Talán akkor közvetítették először. Némán ül, kockás flanelingben, elbóbiskol, és hirtelen rájövök, hogy nemsokára meg fog halni. Talán két évet él még, elgázolja a születésnapján egy zöldséges furgon. Napokig eszméletlen, aztán meghal, a furgon vezetője néhány nappal később fölakasztja magát. Később megtaláltam egy papírt, a papír szerint a nagyapámat mint terroristát 1919-ben vagy �20-ban elítélték csoportosan és sorozatosan elkövetett gyilkosságért. Látta úgymond Lenint."

Lengyeltojás, Lettre, 2003/2004. tél "Sajnálom a Serest, de nem ismerem föl benne eléggé a zsidót, ahhoz túlságosan különbözik, más, mint én vagyok. Másképp beszél, másképpen jár, másképpen öltözik. Szomorú, barna szövetnadrágok, lehetetlen cipők.
   Nem lesz a barátom."

 

 

 

Agave, Jelenkor, 1997/7-8 "Hogy mit csinálnék, mi a faszt lehetne akkor csinálni, ha velem csinálta volna ezt, és közben persze félni, hogy meghallja, bármennyire sokan is nyüzsögnek, bármennyit dörzsölõdik egymáshoz a sok büdös test, bármennyire kérik a jegyeket meg a bérleteket ellenõrzésre, bármennyi vasbeton van a fejem fölött, árulják bármilyen hangosan a cigányok a zöldpaprikát, tonnaszám az újságosok az újságokat, az is csak fogja a hangot, mégis, bármilyen hangtalanul gondolkozom, ez meghallja, meghallja bennem a vértelen, sápadt, beszari kérdést, és elintézi, hogy történjen egyszer majd, amikor nem várom egyáltalán, valami hasonló, hasonló kedves dolog az életben.
Hogy mi a faszt fogok csinálni akkor."

 

 

 

 

 

Beszélgetés

Szextett Esterházy Péter könyvérõl, (Farkas Zsolt, Kiss Noémi, Marno János, Németh Gábor, Péterfy Gergely, Szilágyi Zsófia) Lettre, 2003/tavasz

„…mintha gyógyítana” Szextett – Kritikai beszélgetéssorozat III/1. Téma: Szijj Ferenc: Szuromberek királyfi (Jelenkor Kiadó, Budapest, 2001) Lettre, 2002/tél

Szupertext. Az irodalmi posztmodernről beszélget Farkas Zsolt, Kukorelly Endre, Marno János, Németh Gábor. Kommentálja: Garaczi László,   Lettre

 Beszélgetés a regényrõl (Lettre-beszélgetés, Szigliget, 2000. szeptember 2.) (Garaczi László, Németh Gábor, Szilasi László) Lettre, 2000/ősz "Amire igazából vágyom, az egy olyan könyv, ami  hordozza ezt a szabadságot, és mégis megadja azt az élményt, amit mondjuk gyerekkoromban éreztem bizonyos könyvek olvastán. Számomra az igazán elmélyült olvasás és a betegség összefügg. Legjobban lázasan szeretek olvasni - már nagyon rég nem voltam lázas, szóval már rég nem tapasztaltam ezt. És két ilyen könyv volt, az egyik az gyerekkoromban, a másik meg egy kicsit késõbb: a Monte Cristo grófját olvastam mindig, amikor beteg voltam,  késõbb pedig a Varázshegyet. És amikor arra gondolok, hogy mi az, hogy regény, akkor mindig egy ilyen irtózatos, több kötetes test jelenik meg."

 

 Egy érzés regénye,  Népszabadság, 2004. ápr. 16. (Karádi Róberttel)

Irodalmi kvartett : Darvasi László Szerelmem, Dumumba elvtársnõ címû novelláskötetérõl beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán, Radnóti Sándor és Németh Gábor,  Beszélõ,  1999./2.
 

Németh Gábor - Budai Kata: "Egyszerűbb lettem, érzelmesebb" (Egy szigligeti beszélgetés), Lettre, 2004/tavasz

Irodalmi kvartett, (Rába György A vonakodó cethal címû verseskötetérôl beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor), Beszélő, 1998/9

Regényes mindenféleség - Még egy regényes Lettre-beszélgetés ((Márton László, Garaczi László, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Partin Nagy Lajos), Lettre, 2001/nyár

A Hazai-ügy, Vita a Budapesti skizóról, Magyar Narancs, 1998/23 "A humor érzékelése vagy nem érzékelése szorosan összefügg azzal, hogy ki mekkora távolságot érzékel, és mennyire tudatosnak gondolja a távolságot a szerzői én és az elbeszélői én között. Mert ha az, amit baromtudatnak érzékelünk, konstruált tudatnak látszik, vagy ekként képes vagyok olvasni, akkor egy nagyon jelentős teljesítménynek tudom olvasni. Amennyiben problémákkal azonosítom, akkor zavarba jövök, és odavágom a könyvet."

 

Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor, Radnóti Sándor: Rakovszky Zsuzsa verseskötetéről: Irodalmi kvartett, Beszélő 1998/6.

Baromi tökély. Pont Németh Gáborral Scherter Judit beszélget (interjú), Jelenkor 2004/11

 

A felszínen egy batiszt zsebkendő (Németh Gáborral beszélget Károlyi Csaba), ÉS, 2004. 12. 30. "Sokszor érzékeltem úgy, hogy a szó: író, valójában egy bizonyos alkat metaforája. És ebben az értelemben nem szükségszerű, hogy aki író, az ír is. Úr nem-ír. Amikor meg ír, nem úr, lásd Mándy, mert folyton ellop valamit."

 

 

 

2002 LEÜTÉS, Magyar írók olasz olvasóknak, Lettre 2002/tél

10 dolog, amit utálok a Lettre-ben, Lettre, 2002/ősz

Szféra - részletek egy szamizdat folyóiratból 1981-bõl, Tóth Gábor Ákos bevezetõjével, (Dalos György és Németh Gábor prózája, Garaczi László versei) Lettre 2000/ősz

 

 

 

Szövegek a litera-n

Epe, avagy az élet semmisségéről és gyötrelméről Szerves(t) litera.hu Első nyilvánosság  

 

A dolce vita szédült reklámja Netnapló a litera-n, 2004. március 11.

Mérce inhalálozáshoz Netnapló a litera-n, 2004. március 13.

Ne csak szúrjuk, lengessük is! Netnapló a litera-n, 2004. március 14.

Isten, Haza, Család Netnapló a litera-n, 2004. március 16.

Májam ... gyalázatos Netnapló a litera-n, 2004. március 16.

Ha van a nevedben egy h  Netnapló a litera-n, 2004. március 17.

Hátulról líceum, elölről múzeum Netnapló a litera-n, 2004. március 18.

 

 

 

Szövegek az Élet és irodalomból

Sötétkamra tárcák az ÉS 2000-es számaiban

Ércnél maradóbb (Györe Balázs: Halottak apja), ÉS, 2003. 06. 16. "Az ifjúkori "egyetlen vers" felől a számára egyedül lehetséges próza felé halad, mert nem tehet mást. Nem enged meg mást neki az írás étosza. Régimódi szerző, számára az írás: élet-halál kérdése."

Magyarázat halott nyulaknak (Ketten egy új könyvről. Solymosi Bálint: Detonáta), ÉS, 2000. nov. 24.

Karácsonyi énem, ÉS, 1999. 12. 22. "Amikor aztán Torinóban tamáskodó szemeimet végre ama végsô hálóing hiteles másolatára vethettem, különös módon újra elôjött a motívum, a sárga vászon mintha egy tökéletes jógit ábrázolt volna, aki a testébôl sugárzó energiával akár kilencszer is megszárítja magán a vizes (havas) lepedôt."

 

Székesfehérvári üdvözlet (Elhangzott 2004. május 22-én, Roskó Gábor székesfehérvári kiállításának megnyitóján), ÉS, 2004. 06. 14. "a barátom, amikor festészettel foglalkozik,
sikeres
kísérletet tesz az undor háziasítására, mintegy befogja
az undorát, munkára fogja, körülbelül, ahogy betörnek egy lovat, ahogy egy lovat törnek be, takarékos mozdulatokkal,
ám a lehető legnagyobb erőt alkalmazva, az lehetetlen,
hogy ezt kiemelkedő fizikai képességekkel magyarázzuk, a lélek
nagysága helyett..."

"Bizony mondom, erre van szükségetek", ÉS, 2003. 10. 12. "Lemondani az Énről ebben a reménytelenül romantikus kultúrában, elhallgattatni az egyetlen, csak rá jellemző hangot, és helyette mindenkor a célnak megfelelőt használni - anynyi, mint lemondani a siker stílusáról, és helyette az egyszeri kiszámíthatatlan kockázatát választani. Úgy látszik, a halálugrás csak ritkán pontozható. Nehéz jutalmazni az életveszélyest."

 

 

 

kritika

Elefes (Ottlik Géza: Továbbélõk), Jelenkor, 2001/3

Ízekre simogatva (Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János?), Jelenkor, 2003/3

"Csaplár Vilmos írói hatalmának teljében felülírja Kádár Jánost. Megvuduzza. Mondatokat döf az agyagtitkárba. Fehér mágia: valaki, aki negyvenegy évig zárt rendszerben élt, azóta pedig „vassal a testben", mégis nagyvonalúan demonstrálja a szabadságát."

A némaság mi helyett, (Kőrösi Zoltán: Történetek a csodálatos csecsemôk életébôl), ÉS 1998 98/27  "A jól formált narráció mögött a szerzô súlyos némaságát érzem, az ô csendjéhez képest az elbeszélô gondosan kimunkált retorikája üres, ellenszenves fecsegéssé mállik. A könyv valódi tétje, persze, nem a történetek elbeszélésének lehetôsége, legyenek bármily csodálatosak is, hanem, mint minden írásnak, az, hogy aki ír, képes-e magát kimondani."

Ex libris (Esze Dóra, Erdős Virág, Bódis Kriszta, Nagy Gabriella könyveiről), ÉS 2003/07.07 47/27   "A női szerzők, az én férfiszememmel nézve, egy dologban hasonlítanak. Nyilvános helyen - legyen mondjuk fölolvasás, például -, ha úgy hozza a szükség, a másik ajtón mennek be. És nem azért volna jobb írónőnek lenni, mert odaát jobb szag van, hanem, mert a frusztrált macsók mindig mindenhova meghívnának."

Szegény Dezső, ÉS, 2004. 09. 13. "Az ifjúságra tekintettel Kosztolányi habozás nélkül nyírja ki Hildát, jegeli Tibort, operálja ki regényéből a szerelmet, a titkos ambivalenciákat, az összes jóra-rosszra szétszálazhatatlan rejtélyt, ami az életet teszi."  
Hosted by www.Geocities.ws

1