Betűvel. Azaz leírt szóval". Kell egy név a főszereplőnek. Most már biztos, hogy egyes szám harmadik személy lesz. És férfi. Hím. Bak. Mert az a bizonyos alávaló fennvaló eléggé álmos volt már, amikor hatodnap estéjén az nőt megteremté vala lett légyen (szégyen). Kedve sem volt, anyag sem volt már elég... És mi nem akarjuk, hogy az álmosan teremtett főszereplő miatt elaludjon a mélyen tisztelt olvasó + irodalomkritikus(s). (Habár lehet, hogy úgyis elalszik. De attól még nem regény a regény, hogy az író beismeri, hogy saját írása unalmas. Még akkor sem, ha nincs igaza. Hát akkor, ha igaza van!).
Betűvel. Név kell. Legyen Kristóffy Pál. Na ne... még én is megijedek. Köznapibb kell, pl: Kovács István. Ennyire köznapi?
Pfuj. Semmi új. Milyen könnyű volt Babitsnak: Tábory Elemér - akkor még normális név volt. Azóta a Tábory túl úrias lett. Elemérről meg rögtön Szisz tehene ugrik be.
Julien Sorel. Egyszerre vörös is meg fekete név is. Adynak való. Bár én is Endre/András vagyok, nem jó. Valami szép név kell az én főszereplőmnek. Sem nem köznapi, sem nem túl fiktív. Mondjuk Mészáros Péter. Hogyne, horror...
De egyáltalán kell-e egy név? Azaz egyetlen egy név? Egyetlen egy? Legyen több neve a főszereplőnek. És a nevek váltakoznának. Például az egyik fejezetben Mészáros Péter lenne, a másikban már Kristóffy Pál, a harmadikban Sipos Lajos. És amikor nem Sipos Lajos a főszereplő, akkor ő éppen mellékszereplő. Akárcsak Mészáros Péter, amikor nem ő a főszereplő.
És minderre előre figyelmeztetném az olvasót + a kussokat:
FIGYELEM ! A szerző felhívja a tisztelt olvasó és irodalomkritika figyelmét, hogy ebben a regényben a főszereplőnek több neve van ugyan, de a szereplő mindig ugyanaz. Azaz, ha valamilyen névvel találkozik a leírtakban, az mind a főszereplőre vonatkozik. Tehát, reálosok számára: MP elment a vásárra = KP elment a vásárra = SL elment a vásárra = ....., n, .... elment a vásárra.
És ezt kiteszem majd többször is a regényben. Persze attól még nem lesz művészi értékű a regény, ha ezt kiteszi a szerző...