személyéről szóló rész
Mikor az ember regényt kezd meg, a szereplőkkel kezdi. Szóval nevet kell adni a szereplőnek. Nem igaz, hogy előbb kell cselekmény, aztán szereplők neve. Ha jól akarjuk kigondolni az egészet, a szereplők nevével kell kezdeni. Habár tulajdonképpen mindegy. Úgyhogy azzal kezdem, ami eszembe jut. Tehát a szereplőkkel. Pontosabban azzal, hogy milyen személyben történjék az elbeszélés.
Legyen egyes szám első személy. Azaz én. "Én elmentem a vásárba...". Nem jó. Fog jönni az irodalomkritika, kopogtat az ajtón, házkutatást rendez a regényben, és kideríti: "az író saját személyére korlátozza a világot, Kant, Nietzsche és Babits nyomán haladva, szubjektív tér- és időszemlélete meghatározza a világot, melyben él, mindent saját belső énjének megnyilvánulásaként és kivetítődéseként él meg".
Szóval így. Még jó, hogy előre tudom. Különben ez a módszer, hogy ideírom a leendő kritikát, már ismert. Ezt is el fogja majd mondani a kritika. Majd azt is, hogy attól még nem lesz valami regénnyé, hogy tartalmazza a leendő kritika kritikáját. Na, és ha mást mond a kritika? Még attól sem regény a regény, hogy a szerző beismeri, hogy más is lehet a kritika, mint amit az író elképzelt. És attól sem, hogy ezt az előbbi beismerést is megteszi...
Na. Szóval az "én" nem jó. Sohasem jó az "én". Akkor legyen "te". De jön a kritika: "Az író egyes szám második személyben beszél ugyan, de tulajdonképpen saját magáról ír, saját személyére korlátozza a világot, Kant, Nietzsche,...". Meg aztán jön még valaki, és a lírai "te" fogalmat is behozza a regénybe, ami attól még nem regény, hogy ezt behozza. Pedig milyen jól állana fejem fölött az irodalomkönyvekben: "Mikó András, a lírai te megTEremtője". És különben is, hogy hangzik: "Te elmentél a vásárba félpénzzel"? Rosszul.
Szóval. És betűvel. Következik a lírai Ő. Azaz E/3. "Ő elment a vásárba". Itt már nevet kell adni a szereplőnek, és ez nehéz, de meg kell próbálni. Maradna még a lírai mi, lírai ti és lírai ők: "Mi elmentünk, ti elmentetek, ők elmentek a vásárba félpénzzel".Kezdjük ott, hogy akkor már nemhogy fél, de negyed, nyolcad pénz sem lenne elég...