Szóval regényt fogok írni. Holnap este hét és nyolc között fogok nekikezdeni. Van otthon valamilyen érdekes papírom, szélén lyuggatott - arra írom. Fontosak a lyukak. Úgyis lyukas minden körülöttem - legalább ebben legyek valósághű.
Leülök majd hétkor, és nyolcig megírom a bevezető részt. Arról fog szólni, hogy miért kell mindent meg is írni, nem csak elképzelni. Mert, hogy filozófáljak egy kicsit, csak így manifesztálódhat a bennem megszületett idea. Ideák, mint olyanok nem léteznek. Csak akkor, ha van, ami részesedjék belőlük. Csupán ezekben léteznek. Ahogy a regény. Az sem létezne, ha nem lenne megírva. Az elképzelt regény még nem regény.
Tehát le fogom írni a regényt.
És fejezetekre is fogom osztani. Ezek a fejezetek rövidek lesznek, nem úgy, mint egy-két regényben, ahol egy fejezet olyan hosszú, mint máshol egy kisregény. Az én fejezeteim rövidek lesznek. Egy-két oldal maximum. Összesen 11 fejezetem lesz. És mindegyiknek lesz címe. Mondjuk V., a..... -ról szóló rész. És a pontpontpontok helyébe bejön majd az, amiről szól a fejezet.
Kisregény lesz. Szép, következetes gondolatmenetekkel, képekkel, tájleírásokkal. Kicsit más lesz, mint az eddig általam olvasott regények. Sok minden nem tetszett ott. Változtatni fogok a hagyományon, amíg az újítás nem válik hagyománnyá, és akkor azzal újítok, hogy az azelőtti hagyományt elevenítem fel.
Mikor megvan egy-két rész, megnézem, átjavítgatom, és megmutatom a köznek, hogy (haddlám), mi a véleménye.
Csak azt meg ne kérdezzék, hogy hol van itt a regény...