Told odébb azt a széket...Gyere, mesélek valamit.
Képzeld! Elfoglalták az elfoglalt házat! Az elfoglalók foglalták el! - újságoltam lelkendezve, de hamar félbeszakított:
- És a muskátlik?
- Nem tudom, hová teszik. Talán elviszik őket mélyre, Diridongiába.
- Iába? Hiába! - legyintett, és unalmában vakargatni kezdte az ő mélyebb bőrét.
Öngyilkos akart lenni.
*
- Vonat elé leguggolni...morfondírozott, és gondolatai úgy pengtek, akár az akár a hasonlatokban.
- Magamat a völgybe rázni...- gondolta, és óvatosan fel akart mászni a hegyre.
- Várj, Wladimir! - kiáltottam utána, pedig még el sem indult. Egyszerűen a fűben ült, méheket fogdosott, és vÉn pókoMnak" feliratú skatulyákba zárta őket. Mire egyvonalba értem vele, már elészedte zsebéből a maradék bablevesét.
- Gethesek, tramplik ezek a méhek, te Wladimir! Hát ezt nézed? Ezzel töltöd az idődet naphosszat? Úgy diridonganak ezek a méhek itt, akár a diridongók. Csupán a diridongók szoktak úgy diridongani, ahogyan ezek a méhek itt diridonganak.
Ebbe bele is egyezett. Csak úgy megültünk, veszteg. Unalmunkban pár verssornyit hallgattunk.
A bableves mellé kenyeret is evett. Rossz volt. Földhözvágta. A morzsára természetesen madarat vártunk.
Diridongó, diridongó, diridongó - diridongott a diridongó Cortázar módra, miközben hosszú csőrével ablakunkat kopogtatta.
- Nyissuk ki! - javasoltam.
- Senki - legyintett Wladimir és egyre inkább rászokott a mélyenvakarózásra.
*
Szeretője könnyéből tó lett. Sárgarigó diridongók törték csupán meg a vízszíni mély fenyveserdők diridongó sárgarigójának csendvilágát.
- Rájöttem valamire! - kiáltottam. A bőr alatti vakarózás a mélyebb bőrre irányul. Erre irányul az a bőr alatti vakarózás, amely a mélyebb bőrre irányul.
- Olyan, mint egy diridongó! - ismerte fel ő is, majd hosszas tűnődés után hozzátette:
- Ne haragudj, nem volt virág.
*
Így lassan őt is elfoglalták az elfoglalt ház elfoglalóinak gondolatai. Megfeledkezett a muskátliról, szeretője kicsi húgáról, csupán Diridongiára gondolt. A bőr alatti Diridongiára.
Más számadásait úgy hagyta ott, sose látták.
Kalapját a sínre tette, a vonatkerekek pedig pofátlanul röhögtek az arcába.
Választatás - mondta utolsó erejével.