Az egyiptomi nagykövetség telefonszáma:
3810475

Vizumkérőlap

Pénzváltó

Tök sötét volt, fogalmunk sem volt arról, hogy merre van a Mózes - hegy, de elindultak elöttünk és mi meg mentünk utánuk. Hegyet persze láttunk, minden irányban az van, csak tájékozódni nem

lehet. A történet úgy szól, hogy ezen a helyen - a kolostornál - jelent meg Mózes előtt az Isten az égő csipkebokornál, majd innen ment fel Mózes a törvénytáblákért, azaz a Tízparancsolatért a hegy tetejére. Rövid bandukolás után egymás után tüntek elő a tevét kínáló arabok a sötétben.

Ezzel a járművel az út jó részét megteheti aki nem bízik az erejében. Kitaposott úton vándoroltunk vagy két órát, és bár

időnk lett volna, nem akartunk lemaradni a többiektől, így aztán nem volt túl kényelmes a séta. Amikor azután az út elfogyott a tevék elől, már mindenki csak gyalog mehetett a lépcsőkön felfelé. A lépcsők persze jókora kődarabok, nagyokat kell lépni, nem éppen kényelmes a séta. Amikor végre felértünk a 2280 méter magasan

lévő csúcsra, már vagy kétszázan voltak odafenn, a bölcsebbek hálózsákban szundikáltak. A hozzánk hasonló első túrások meg vacogtak. Ugye Dahabban 40 fok meleg volt, ki gondolta, hogy rövidnadrágban meglehet fagyni a hegy tetején. Nehezen telt az idő, de a hajnalt már valóban sok százan vártuk, - és nem hiába.

Mindenki talpon volt, és csöndben gyönyörködött a színek játékában, ahogy előbb csak a körvonalak, majd egyre inkább a hatalmas hegyek különleges forma és színvilága elénk tárult. Hiába jártunk már előtte számtalanszor hegyekben, ez egészen más mint amit korábban láttunk. Kopár, sárga - barna hegyek, vad formátumú, járhatatlan

sziklás vidék. Nem volt nehéz elképzelni, hogy miért bolyongott Mózes hosszú évekig a Sinain. Szerencsére ez a hajnali napfelkelte nagyon jól van kitalálva, elég hosszú az idő ahhoz, hogy fotózgassunk, nézelődjünk, élvezzük az első napsugarakat. Aztán elindul a tömeg lefelé, csak menni kell velük. Aki azt hiszi, hogy lefelé majd könnyebb az út , az csalódni fog. Túl nagyokat kell lépni, és ez igencsak izomlázat csinál előbb- utóbb.

A látvány viszont mindenért kárpótol. Percenként, ahogy kanyargunk lefelé, más és más az elénk táruló panoráma. Kellemes az idő, lágyak a fények, néha le kell ülni és gyönyörködni, nem szabad sietni. Azután, egyszer csak feltűnik a Szent Katalin kolostor. Erődszerü várfal veszi körbe, nagyon szép

látvány már a magasból is. A táj persze irdatlanul kopár. A kolostor "nyitását" már rengetegen várják, kicsit olyan mint egy vár, de belül is nagyon hangulatos, jó egy kicsit üldögélni az

udvarán. Aki szereti a régi ikonokat, és aki egy kicsit is átérzi a helyhez fűződő legendákat, annak szép emlék marad ez a látogatás. Ha valaki lekésné, vagy nem találná a buszt, amivel jött, nem dől össze a világ, bőven van ajánlkozó. Az út visszafelé - bár mindenki fáradt - nagyon szép tájakon visz át, kár , hogy sofőrünket ez már nem hatja

meg, és csak rohanunk. Hegyek mindenfelé, és homok, és sehol egy lélek. Igazi világ vége a Sinai - félsziget. Itt érzi csak az ember, hogy milyen sok arcú ez az ország, mennyi látnivalót nyújt az idegennek. Mindenkinek ajánlom ezt a kirándulást, aki eljut Egyiptomba.

Webmester