Hungarian Hopscotch
One of the best known games
in the world: its pictures, which are scratched in the earth or drawn with
chalk or soft stone on the city streets, are found in all five continents
– also in Nepal and in the islands of the Pacific Ocean.
This is the most frequent
Hungarian sample. The fundamental rules are almost the same in all versions.
The player has got a stone or a piece of flower pot, he throws it in the
first field, jumps after it on one leg, bends down for it, throws it out
of the picture and he jumps after it, too. Now he throws it on the second
field, jumps after it on one leg from field to field, throws it out again
and it continues in this way. The field which is marked with an X, is the
"hell", we mustn’t neither throw nor jump here. Jumping after the stone
thrown on the fourth and fifth fields, the player may put down both his
legs in these fields. After the fifth fields he has to turn round with
a jump in a straddle with both his legs (still standing on the same fifth
fields – but they became the sixths this way) and jumping over the "hell",
now without stone he has to jump back to the first field, then out of the
picture. The player will make a mistake, if he throws the stone on the
line or in an unsuitable field, or if he doesn’t step precisely on the
suitable field. In this way he loses this round, and his partner will come
after him. The game can be made more difficult, if players must jump in
crossing legs, or squatting through the picture after the first round.
Making it more
difficult!
1.We don’t throw the
stone on the field, but we kick it further and further on one leg. Naturally
in such a case we don’t have to jump back for the stone we threw out.
2.We are jumping with balancing
the stone on our other foot, which is in the air.
3.During jumping we are
balancing the stone on the top of our head.
4.We are balancing the stone
on our first finger’s nail – our first finger has to be stretched out.
5.The stone is on our lower
arm.
6.The stone is on our other
leg, which is pulled up: on the knee or on the shin.
7.We are jumping without
the stone but with eyes closed through the fields - the others may direct
us with shouting "cold" and "warm".
Of course the most difficult
is - but it often succeeds - to jump backwards with his back to the picture
through the fields. If the player manages to do this, his reward will be,
that he will not has to turn round to the back jumping, namely he will
do this forwards. We draw a big snail-line on the ground. The bigger is
the drawing the longer the game lasts. We hachure the whole drawing on
small areas so as to get cubes, in which we have to jump from cube to cube.
The first player starts
on one leg from outside to inside, playing attention not to step on the
line. If he gets to the centre, he may put down his leg to take a rest.
Turning back he jumps among the lines again until he gets out. He throws
a stone with his back and his house will be the cube where the stone falls
down. After that he is the only person who may step in here. In the end
the winner will be the player who has most of the houses.
Who makes a mistake stands
aside and gives the right of jumping to the next player.
Szilvia
Szendy and Zsuzsanna Feher
Bela III Grammar School,
Baja, Hungary
Teacher: Tubákos
Zsuzsanna <[email protected]>
|
| UGRÓISKOLA
Az egyik legelterjedtebb
játék a világon: földbe karcolt, krétával
vagy puha kõvel aszfaltra rajzolt ábrái mind az öt
világrészben megtalálhatók, még Nepálban
és a csendes-óceáni szigeteken is. Neve angol területen
hopscotch, spanyolul parma, németül többek között
Himmel und Hölle, vagyis menyország és pokol. Ez az
elnevezés a játék eredetére utal: egy életutat
kell bejárni, miközben különféle akadályokon
át a földrõl a (jó vagy rossz) túlvilágig
jutunk. Az õsidõkben egy spirális ábrán
kellett ugrani, ez a labirintus mesére utal, amelynek értelme
ugyanez.
KÁPOLNA
Ez leggyakoribb magyar minta.
Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak
van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az elsõ mezõbe
dobja, fél lábon utánaugrik, lehajol érte,
kidobja az ábrából, és maga is utána
ugrik. Most a kettes mezõre dob, fél lábon mezõnként
utánaugrik, ismét kidobja, s így folytatódik
ez tovább. Az X-szel jelölt mezõ a “pokol”, ide sem
dobni, sem ugrani nem szabad. A négyes és ötösre
dobott kõ után ugorva a játékos ezekben a mezõkben
mindkét lábát leteheti; a hatos után terpeszben
állva hátrafelé vissza kell ugrani az elõzõekre,
tehát egyik láb a négyesen, a másik az ötösön,
ott még mindig terpeszben meg kell fordulni és a poklot átugorva
most már kõ nélkül vissza kell ugrálni
az egyeshez, majd az ábrán kívülre. Hibázik
a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelõ
mezõre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezõrbe
lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.
A játék nehezíthetõ,
ha az elsõ kör után keresztbe tett lábbal vagy
guggolva kell végigugrálni az ábrán.
MENNYORSZÁG ÉS
POKOL
A játék menete
ugyan ez. A poklot itt is ki kell hagyni, a mennyországból
a házba szabad ugrani, s ott két lábon meg lehet pihenni.
Ha mennyországba dobott kõ a G-jelû mezõk valamelyikébe
talál, az alább következõ nehezebb menetek valamelyikét
ki szabad hagyni.
NEHEZÍTÉS.
1.A követ
nem dobjuk a mezõre, hanem fél lábon tovább
és tovább rúgjuk. Ilyenkor természetesen vissza
sem kell ugrálni a kidobott kõért.
2.Úgy
ugrunk, hogy a követ felhúzott másik lábunk fején
egyensúlyozzuk.
3.Ugrás
közben a követ fejünk tetején egyensúlyozzuk.
4.A követ
kinyújtott mutatóujjunk körmén egyensúlyozzuk.
5.A kõ
az alsó karunkon.
6.A kõ
felhúzott másik lábunkon: a térden vagy lábszáron.
7.A kõ
nélkül, de behunyt szemmel ugrunk végig a mezõkön-
a többiek “hideg” és “meleg” felkiáltással irányíthatnak.
A legnehezebb persze, de
gyakran sikerül, hogy a játékos az ábrának
háttal fordulva, hátrafelé ugorja végig a mezõket.
Ha ez sikerül, jutalmul nem kell megfordulnia a visszaugráshoz,
vagyis az már elõrefelé történik.
ANGOL ISKOLA
Ez a fentebb említett
hopstoch, és itt “mintákat” kell ugrani, ugyancsak fél
lábon. Ezt is kõvel játsszuk úgy, hogy azt
lehajolva dobjuk az egyik mezõrõl a másikra. A “föld”-rõl
közvetlenül az egyes mezõre ugrunk, onnan a kettesre;
a hármasra két lábon, ám azok egymást
keresztezik. A további mezõkre újra és újra
ellentétesen keresztezett lábbal (kivéve az ötösön,
amelyre szétterpesztett lábbal) ugrunk. A visszaugrás
a mennyországból - vagyis az újjászületés
– itt ugyanígy, de hátrafelé történik,
miközben a többiek a fenti módon segíthetnek.
CSIGA-UGRÓISKOLA
Nagy csigavolnalat rajzolunk
a földre, minél nagyobb a rajz, annál tovább
tart a játék. Bevonalkázzuk kis területekre az
egészet, hogy kockákat kapjunk, melyekbe sorba kell ugrálni.
Az elsõ fél
lábon indul kívülrõl befelé, vigyázva
arra, nehogy a vonalra lépjen. Ha a középpontba ért,
leteheti a lábát pihenni. Visszafordulva ismét végigugrál
a vonalak között, míg ki nem ér.
Háttal követ
dob, amelyik kockára esett a kõ, az lesz a háza. Ide
már csak õ léphet be. Végül az gyõz,
akinek a legtöbb háza van.
Aki hibázik, félreáll,
és a következõ játékosnak adja át
az ugrálás jogát.
Szilvia
Szendy, class 9 B, Bela III Grammar School, Baja, Hungary
Teacher coordinator Tubákos
Zsuzsanna <[email protected]>
|
