Két feltartott ujjal esküszöm
a Mindenható
Atyának és
neked hazám, fajtám, nemem és
minden embernek, hogy így
volt!
Esküszöm, hogy semmit
tudtommal el nem hallgattam.
Õszinte és
igaz szívembõl szánom és
bánom vétkeimet
és mélyen szégyenlem a
tieiteket.
Fogadom, hogy többé
nem vétkezem - de,
hogy a bûnre szolgáló
alkalmat elkerülhessem
magamban és késõi
utódaimban, hagyom
nektek ezt a történetet.
Okuljatok belõle.
Ne erre! ... Ne így!
... Senki utánam! ...
Olvassátok el csak azért,
hogy belevághassatok
a homlokegyenest ellenkezõ
irányba és
engedjetek engem magam elveszni
abba
a végzetes és
átkozott sötét éjszakába,
ami tegnapotok és
mátok.
Mert ezen annyi az átok,
amennyi a nagy mészárlásban
elhullt véreitek fölött
sulykolt föld porszeme
és a hiába
pazarolt szent életek feletti dombok
felett remegõ levegõ
atomjai, melyeket azóta
még kisebb részekre
sikerült rombolnotok.
Mert folyton romboltok, mert minden
kisebbre
és kisebbre sikerül
a kezeitek alatt és az
egészet boldog megelégedettséggel
és
kárörömmel
lesi a Rombolás Szelleme - amiért
neki, érette és
helyette dolgoztatok.
Ne erre! ...
(Betévedt Európába)
Regényei:
Betévedt Európába I-II. (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest)
Betelt a Föld hamissággal (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest)
Az Isten hallgat
Meddõ szüret után I-II.
Vádoltuk egymást
Versei:
Földet érint homlokunk (Bp., 1929. A címlapot Gebauer Ernõ rajzolta.)
Mollináry Gizella
1896. szept. 7-én
született Budapesten, a Rókus kórházban. Anyja, Mollináry
Katalin, a horvátországi Szlavon-Brodból származott
el, apja olasz orvos volt, aki minden kapcsolatot igyekezett megszakítani
a gyerekkel és annak anyjával.
Ingyenes terhesként tartózkodott
a kórházban, és amíg anyagi helyzete nem rendezõdik,
a kislányt keresztanyjáékhoz adta ki, majd magával
vitte Berlinbe, és a pályaudvaron hagyta. Csendõrökhöz
került, akik megpróbálták megtalálni az anyját
v. annak családját, elvitték Horvátországba
a rokonokhoz, de senki nem vállalta.
Ezért lelencbe került;
megjárta így az Alföldet - itt cselédeknél
töltött el kevés idõt, ahol szörnyen bántak
vele -, majd Szolnok következett, módos vendéglõséknél
tartózkodott, jól ment a sora - , ezután Vác,
fiatal vasutas pályaõr házaspárnál lakott,
végül Szolnokabony, egy özvegynél és lányainál
helyezték el. Közben anyja mindegyik helyre utánament és
magához vette, de kevés idõ elteltével mindig visszakerült
az apácákhoz a lelencházba.
1904-tõl Pesten, a IX.
Gát u. 31-ben lakott; 3 emeletes házban, az elsõ
emeleten, a lépcsõház melletti szoba-konyhás
lakásban. Ebben a házban KÁVÉMÉRÉSt
( a kaputól balra található) üzemeltetett az anyja,
a kirakatot egy festett haboskávés üvegpohár díszítette
(ma a CHAMPION Espresso található a helyén, mellette Fagyizó
üzemel).
Nevelõapja Molnár
Sándor mûvezetõ-mûbútorasztalos, mûhelye
a VIII. Örömvölgy u. 94.-ben volt.
Testvérei: Annus, Maris
(Molnár gyerekei), és Gabi.
Iskolái: IX. Tûzoltó
u.-Telepy. u. sarok, Tóth Kálmán u., Mester u.
Késõbb a család a Gát
u. 9-be költözött, egy szenespincébe, majd a Vendel u.-ba,
egy földszintes, falusias házba, ahol egy napot sem töltöttek
el. Következett a Tûzoltó u.-nak a Viola u.-hoz egyik közel
esõ baloldali házsorában egy lakás; kétudvaros
ikerház második udvarának a földszintjén, a
mûhely a Telepy u.-ban maradt. Miután Molnár önállósodott,
otthon dolgozott.
Mikor nevelõapja egy szerencsétlen
váltóhamisítási ügy miatt vidékre börtönbe
került, anyjával és egy Gát u.-i házbeli szomszédasszonnyal
eljárt egy építkezésre dolgozni, a Villamosmûvek
épített házat a dolgozóinak, ez a mai Nagyvárad
téren található. (A Duna irányában jobb
oldalon, több emeletes, vörös téglás sarokház.)
Annyira szegények voltak, hogy élelmet lopott a piacról
és télen szenet a Ferencvárosi pályaudvarról.
További lakhelyei: IX. Ernõ
u., Kispest; Wekerle-telep: Wekerle u., Cséry-telep (a szemétdombról
keresett élelmet), Tulipán u. 52.
Kaszárnyába, a Ludovikába
járt Marissal cukrot és édességet árulni
a katonáknak.
Fia: Gebauer Béla,
a Fekete tengeren elsüllyedt "Ungvár" hajó kadettje.
Mollináry
Gizella a kommunista párt titkári tisztét
töltötte be egy idõben . A Tanácsköztársaság
bukása után Budapesten elfogták és fegyveres kísérettel
Balassagyarmatra szállították, ahol egy évi börtönbüntetésre
ítélték a kommün alatti tevékenységéért.
Ezt az idõszakot örökíti meg Az
Isten hallgat c. önéletrajzi könyvében.
...
A kitaszított úgy
érzi, hogy a szentek úri társasága befogadta.
Ennyi minden, fõ- és testtartást nevelõ gesztusokat
és ízlést lehet tanulni az üres katholikus templomokban
- hogyne jártam volna oda?... Volt nnap, mikor ötöt-hatot
összekóboroltam s mint súlyos iszákos a korcsmák
után, ép oly részeg voltam a sok, bennem kóválygó
szépségtõl, mely megfeküdte agyamat és
mellemet. Az álmot a templom adta. De csak üresen és
némán! Mert mihelyt a templomban beszéltek - baj volt!
Megszülettek a lelketkergetõ ellentétek. Mert itt, ahol
megdicsõülését ülte a pompa - mindenki,
aki kinyitotta a száját: szegénységet, lemondást
és alázatot tanított, de ezt is selyem ornátusban.
És az ember a prédikációt hallgatva csak azt
várta, hogy egyszerre bûntudattal, mindent letépve
magukról, vetkõzni kezdenek a szentek a tompa világítású
nemes képeken. Az ember, ha belemélyedt egy hitszónok
szavaiba, csak riadtan és szégyenlõsen nézett
körül: vajjon mit gondolnak az emberek és helyettük
szégyenkezett. Vagy azért, hogy ostobák, vagy azért,
hogy képmutatók, vagy gyávák.
Innen volt, hogy a templom
tementélen sokatt adott. S ha magyarázott: tönkretett
mindent.
Ahogy a templom azt hirdette,
hogy szegénynek lenni majdnem érdem, de a képek és
falak mást mutattak, úgy hírdette a kaszárnya
szelleme is, hogy a hazáért meghalni dicsõség,
de a gyakorlat nem tanuskodott amellett, hogy ez a szellem
az érdekeltekben - legalábbis azok nagy részében
- vérré vált volna. Naagyon furcsa volt például,
hogy apró fegyelemsértésekért azzal fenyegették
a bevonultat: "Ha megmukkan, repül az elsõ menetbe!" Tehát
a dicsõséggrel fenyegettek. A paraszt, úrgyûlöletével,
hovatovább úri ügynek és úri hubcutságnak
tartotta a háborút, akár békében a politikát.
Az úr meg lenézte a parasztot.
A szocialista pártban
az volt a csodálatos, hogy az urak állandóan tömjénezték
a szegényeket és a vezetettek naphosszat, napszámba
dícsérték és bálványozták
a vezéreket. Úgy mondták ki azt a nevet, hogy: Bokányi
- mint Szolnokon v. Abonyban a Rák&ooacute;czi Ferencét. A
papok Isten áldását kérték a fegyverekre
és a tízparancsolat azt mondta: ne ölj!
A szocialisták antimilitárista
hevületükben azt kiáltották: átok a fegyverekre!
Javarészt vasmunkások voltak, kiknek kevesebb a kenyerük,
ha nem csinálhatnak többé fegyvereket.
Ahogy a papság egy
magasabb szemléleti nívóról leszállva
megáldotta az ölés eszközeit, a fegyvereket
- a szocialisták, kik pedig alacsonyy nívóból,
a perifériáról kerültek ki és bizony kis
dolgokért bicskát rántottak, mintha menekülni
akarnának rossz énjüktõl, azt hírdették:
hogy az élet szent, ölni bûn és összejöveteleiken
Ady Endre versét szavalták: "Mindenki szent, ki életet
nyert."... Olyan egyszerû természetes szavak voltak ezek és
olyan ismerõsek. A messzi havas hegyen halt szõke halott
szavai, mintha sok ajakról visszatérnének hozzám,
hogy utat mutassanak.
Igaz, rendszerint ízléstelen,
szürke falu, füstös helyiségekben hangzottak el ezek
a szavak, hiszen a harcolók és hallgatóik éppen
a jobb jövõért harcoltak. Ha az ember figyelmesen hallgatta,
hogy miért sóvárognak - meglepetéssel állapíthatta
meg, hogy ugyanazért, amit más változatban a papok
hírdetnek a templomokban. Hogy ne legyen olyan nagy különbség
ember és ember között, legyen meg mindenkinek a napi tisztességes
falat kenyere és a megszületettnek legyen joga az életre.
Részemrõl hittem abban is, hogy a háború végével
a szocialisták egyszerûen helyet cserélnek a
papokkal és hírdetik az igét, melyet valóra
is váltanak. A papok pedig segítenek nekik és
a tettreváltást illetõleg tanulnak tõlük.
(Betelt a Föld hamissággal)
Egy link,
amely az írónõvel kapcsolatos:
http://www.nograd.net/irodalom/bgyarmat/mollinar.html
Ha valakinek van még információja,
esetleg tudja, hol található fénykép Mollináry
Gizelláról, kérem, írja meg nekem!