K r i t i k á k

 

on-line

 

helyszínik

Odorics Ferenc: A (kvázi)ártatlanság poétái: Garaczi, Kukorelly, Németh, Hazai, Ficsku, Alföld 1998./2.

"Kukorelly és Németh Gábor szövegeiben bonyolultabb prózapoétikai eljárások figyelhetők meg: a Memória-part kínosan részletező, a minimalizmus határát súroló monoton történetmondása érezhető távolságot tart a novella hagyományával, A Semmi Könyvéből az idősíkok gyakori és jelöletlen váltogatásával teszi ugyanezt."

 

Kovács Eszter: Igaz történetek, Élet és Irodalom 1998. június 5.

"A Németh-könyv esetében a szövegek közti kohéziót egyedül Németh Gábor személye és személyisége adja, mert róla van szó, az ô gyerekkoráról, az ô fiatal(abb) koráról, az ô családjáról, barátairól, az ô gondolatairól, érzéseirôl, tulajdonképpen véletlenszerûen, mozaikszerûen."

 

Györök Edina: Következmény nélküli tettek, Jelenkor 1998/7-8

"A Semmi Könyvébõl világában minden dolog világfordulatra készülõdik - bár ennek a készülõdésnek a gyökerei száz évekre nyúlnak vissza; a szereplõk a fordulatra különbözõ mértékben érett ügynököket jelenítik meg."

 

Bombitz Attila: Indián tánc A huron tó partján, Forrás 1998/12

"Minden valószínűség szerint az az állandó szinten tartott és működtetett látásmód tesz bizalmas és cinkos olvasójává Németh Gábor éntörténetének, amely felér itt és most akár egy századvégi indiánéval: mélyreható és lényegretörő, ugyanakkor rövid és egyszerű."

 

Szilasi László: Arany hiba, Alföld 1999/7

"És ezekkel a(z immár kellôen lebutított) kérdésekkel közeledve A huron tóhoz némi látens esszencializmus valóban azt mondathatja: sikerült neki. Alulmúlta. Hajléktalan-riportok. Emlék-tárcák. Naplórészletek. Egy esszé-féleség az alkoholról. Tényleg nem ezt szoktuk irodalomnak tudni. De miért is lenne, hogyan is lehetne jobb a hibás darab a szabványnál?"

 

Dérczy Péter: Posztmodern "rémmese", ÉS, 2000/33. (aug. 18.)

"A detektívtörténet formai tradíciójából pedig nem a linearitás, s a rejtély ebbõl következõ megoldása, hanem a nyomozás, az igazságkeresés, a rendteremtés folyamatos kísérlete lép elõ uralkodó motívummá. A nyomozás általános epikai elvvé tétele így eloldja a történetet és fõszereplõit a hagyományos kliséktõl, s a figyelmet egyre inkább az általános létproblémákra irányítja."

 

Benyovszky Krisztián: Egy nyomozás levelesládája, Új Szó, 2002. máj. 21.

"A szerzők igyekeznek kiaknázni a detektívtörténet metafizikai és episztemológiai kérdések iránt mutatott érzékenységét. A Kész regény lapjain mindenki nyomoz és mindenki után nyomoznak. Mindenki részese egy ismeretlen játszmának, senki sem foglal el rajta kívüli pozíciót, még ha ismeretlen is előtte a forgatóköny."

 

Benyovszky Krisztián: „E nyomokkal színültig teli világ maga”, Új Forrás, 2002/6.

"A Kész regény lapjain mindenki nyomoz és mindenki után nyomoznak. Mindenki részese egy ismeretlen játszmának, senki sem foglal el rajta kívüli pozíciót, mégha ismeretlen is előtte a forgatókönyv."

 

Teslár Ákos: El van  nézve, ÉS 2003. 47/10

"Ebben az értelemben Németh Gábor kiemelten a végtelenhez tartó nyelv írnoka, egyike azoknak a szerzőknek, akiken keresztül a nyelv távol tartja, a végtelenségig megkísérli elhalasztani a halált."

 

Csuhai István: Az Emlékezés Könyveiből, ÉS 2003. 47/10

"...két kezem sem elég, hogy megszámoljam a róla szóló valóban sokatmondó írásokat, lényeges tanulmányokat, melyek A Semmi Könyvéből-t is bőven érintik. Ezek a fontos írások azonban általában vele egykorúak vagy nála fiatalabbak tollaiból valók, és olyan időben jelentek meg, amikor a kortárs irodalomban már nem voltak képesek egyetemes érvényűvé vagy az irodalom egészét tekintve integráló jelentőségűvé válni, ami tíz évvel korábban még sokszor bekövetkezett."

 

Csaplár Vilmos: Titkos nem-történet, litera, 2004. 04. 22.

"Oly korban éltünk, amikor a gyerek magának mesélt. Magától kérdezett, magának válaszolt. És csak titokban.
E kérdéskörök egyike, mely szupertitkosságánál fogva nagyon is megfelel a látható, hallható (itt nem látható, nem hallható) történet mögötti világ természetének, az, hogy mi a zsidó, ki a zsidó."

 

Reményi József Tamás: Melyik bőrönd,

 Népszabadság, 2004. ápr. 10.

"A kétezres évek elejének áthallása, a külvilági terror tapasztalata a belső terrort idézi meg, a lélek irányíthatatlan és feloldhatatlan feszültségét."

 

Báthori Csaba: Keményfutam (Németh Gábor: Zsidó vagy?),

 Mancs, 2004. 05. 27.

"A könyv az egzisztenciális kirekesztõdésnek, a "lét felfüggesztésének", a mindenkiben mûködõ - ahogy a szerzõ mondja - "zsidó pokolgép" munkájának, a folyamatos megalázkodásnak negatív teológiája és megrendítõ jegyzõkönyve. "

 

Margócsy István: Legyek spanyol, litera, 2004. 06. 12.

"S vajon várhatunk-e többet ma egy magyar írótól, minthogy nagyon ravasz és bölcs leleménnyel vágja el a mára ismét szétburjánzott borzasztó nemzetkarakterológiai viták gordiuszi csomóját, úgy, ahogy Németh teszi, mikor körülnézvén a világ sokféleségén, kifejezi jámbor és abszurd óhaját: "Legyek spanyol.""

 

Dérczy Péter: Melankolikus sóvárgás, ÉS, 2004. 04. 26.

"A konkrétnak és a metafizikainak ez az összekapcsolása, említettem már, végig húzódik az egész regényen. A zsidó szóban is. Abban a brutális valóságélményben, melyben az elbeszélő mint kisfiú felfoghatatlanul szembesül a koncentrációs táborok világával egy filmben, melyet nyilvánvalóan nem neki szántak. A filozófiai értelemben vett nyelvi elidegenülés hétköznapi tényéhez ekkor rendelődik hozzá egy olyan nyelvi jelentés, mely már nem minden létezőhöz kapcsolható, hanem csak egy bizonyos egzisztenciális körhöz, ami az "Egy"-ből való eltéréshez egy másik, sokkal fenyegetőbb másságot, idegenségtudatot társít immáron nagyon is valószerűen."

 

Rácz Péter: Ex libris, ÉS, 2004. 07. 19.

"Ehhez képest nyelvileg nem kevésbé problematikus szó a címben is szereplő "zsidó". Hogy társadalmilag az, arról ne is beszéljünk. Erről szól ugyanis, többek között, a könyv egy fiatalember történetén keresztül és természetesen adott társadalmi közegbe ágyazva. Ahol, mint bizonyos helyzetekből kiderül, a címben felvetett kérdésre egyszer a "neked igen", máskor a "neked nem" válasz adódik. Szerintem: ahogy antiszemita közegben sajnálatosan mondandó olykor a "neked igen", a tagadó válasz egyszerűen csak a "nem"."

 

Kálmán C. György: Zsidó-e vagy? (Németh Gábor: Zsidó vagy?), Jelenkor 2004/11.

"Vallomás: mérhetetlenül személyes, szubjektív, voltaképpen átadhatatlan, és közös, mindannyiunké, átélhető. Ugyanakkor jelentősen módosít a vallomás szabályain; ironikus, nem tár föl sötét rejtelmeket, szétzilálja az élet oksági és időrendi kapcsolatait, az elbeszélő soha nem sajnálja vagy sajnáltatja magát, de főként: nincs meg az a mag, amit el kell mondania, amit semmiképpen nem tarthat magában. Éppen ezt keresi."

 

Balogh Robert: Pécs: Lettre, ősz, terasz.hu

"A poénok könnyen érthetők, működnek, követhető az asszociáció. Németh Gábor tarolt. Teslár Ákos maradt a végére. Lábjegyzeteket olvasott fel egy készülő könyvéből. A szerző magabiztos, a szövegek egyenetlenek, a hallgatóság hangulata a mélypont és a tetőpont között ingadozott, akár egy szövegrészen belül is."

 

Györe Gabriella: Páros premier - Garaczi, Németh Gábor, terasz.hu

"Lépjenek be. Tehát: Bejön egy férfi a térbe. Legyen a neve. Van. Németh Gábor. Ezernyolcszázhatvannégyben, Pápán született kályhásmester, iskoláit szülővárosában végezte el, Zalaegerszegen, ezerkilencszáznegyvenkettő július tizenegyedikén húny ki élte tüzének lángja, nem szuperált a szív, a kormos kályha. Nem. Egy ifjú sportember, egy internetes honlapon, külön e-mail elérhetőséggel. Nem. Ezerkilencszázötvenhatban született szerző, most negyvenhat éves, eddig ír, szerkeszt, újságot hord, mikor mit, mikor hol. Nagy erénye A ’84-es kijárat, a hatodik, 1991-1992-es számban volt olvasható, ami ma lesz hallható, a Mennyire hibátlan. Tudja. Leül. A háta mögött öt kötettel. Egy könyvesboltban nem is meglepő."

 

Szécsi Noémi: Nincs megoldás, mert nincs probléma (Szextett Németh Gáborral, -ról), terasz.hu

Néha kicsit túlgyakran reflektál az író az írás folyamatára, és nehéz átlátni az eddigiekből, hová vezet az út, de azért semmi harag. Nincs megoldás, mert nincs probléma - ez volt az utolsóként felröppenő mondatok egyike, aztán Németh Gábor készségesen kifáradt a mikrofonhoz, hogy Bródyt (Jánost) idézzen: "Sírok, nevetek, meg vagyok hatva."

 

Jánossy Lajos: Második nap (Én Budán), terasz.hu

"Reggel gőz (Lukács) Németh Gáborral. Gábor a vasárnapi Blikkel érkezik, benne egy Kertész Imre - interjú..."

 

"A tézis, és a tézis teljes kifordítása ugyanabban a gesztusban rejlik", Szextett - Kritikai beszélgetéssorozat IV/5.. Téma: Németh Gábor: Elnézhető látkép, litera, 2003. 02. 19

"Ez úgy fogható fel, mintha valaki mendegélne az utcán, és arról, amit éppen az adott pillanatban lát, egy képet készítene" - világított rá szemléletes példájával Abody Rita.

 

 

Jánossy Lajos: Németh Gábor és Garaczi Laci könyvbemutatója, litera, 2002. 11. 21

"Mészáros Németh Gábornak adresszált kérdésére, miért írsz ilyen keveset, válasz is érkezik, nem akarom csalódottá tenni az olvasóimat, mondta félmosollyal Gábor, hogy aztán hozzá tegye, egyébként pedig olyan könnyen le tudom magam beszélni az írásról."

 

Margócsy István: A Szépírók Társasága díjai, ÉS, 2004. 06. 27.

"itt van ez a könyv, ez a pompás szöveg, amely ugyan azt ígéri, hogy a mai magyar értelmiségi diskurzus egyik legrémesebb, s ezért legfontosabb, s sok szempontból legértelmetlenebb kérdését járja majd körül (miközben egyszerűen, kérdő módban, címmé teszi, s ezáltal, kihívóan és provokatívan, egyszerre hordozza és egyszerre semlegesíti is) - ám ha végigolvastad a könyvet, s rengeteg mindent megtudtál a világról, a világhoz kialakítható viszonyoknak kiismerhetetlen, fenyegető és semmit érő sokféleségéről, akkor rájössz, hogy a könyv a durván és egyszerűen feltett kérdésre semmilyen egyszerű választ nem adott, körülírta, s ezáltal megkerülte a kérdés leegyszerűsítő naivságát, s mintha másról beszélt volna."

 

 

 

 

vita az ÉS-ben

Németh Gábor: Ex libris (Esze Dóra, Erdős Virág, Bódis Kriszta, Nagy Gabriella könyveiről), ÉS 2003. 07. 07

Bán Zsófia: A modor mint generátor, ÉS, 2003. 07. 28.

Keresztesi József: Mit állítunk?, ÉS, 2003.08. 04.

Bán Zsófia: Amit állítunk, ÉS, 2003. 08. 11.

Kiss Noémi: Nem is tucat ügy!, ÉS, 2003. 08. 11.

Németh Gábor: Ki borul?, ÉS, 2003. 08. 11.

Falcsik Mária: Éljen a különbség!, ÉS, 2003. 09. 01.

sisso: Heti magyar - Akinek van rá füle, litera, 2003. 10. 17.

Darabos Enikő: ObliGát ridikül?, terasz

 

 

 

off-line

Földényi F. László: Empedoklész kezét fogva, Élet és Irodalom, 1990/26

Szirmai Ágnes: A posztmodern szerep, Magyar Napló, 1990/42

Hajdú Gergely: Fekete és fehér marionett, Holmi, 1991/4

 

 

Bagossy László: Inkább az angyal, Jelenkor, 1992/2

„Iróniája szókratészi, a stílus nem-tudásának tudása, és ez nem egy teoretikus-agresszor hangján szólal meg, hanem valami szokatlanul szelíd, mégis tökéletesen mai beszédben.”

 

Kálmán C. György: Nem semmi, nem elég, Beszélő, 1992/3.

Bán Zoltán András: Az üresség könyveiből, Holmi, 1992/9

Abody Rita: A meglett ember, Magyar Narancs, 1992/14

Wirth Imre: Ex libris, Élet és Irodalom, 1992/30

Radics Viktória: Ex libris, Élet és Irodalom, 1992/39

Békés Pál: Mellérendelések könyve, Mozgó Világ, 1992/9

 

Mikola Gyöngyi: A beváltatlan ígéret, Jelenkor, 1992/10

„A Semmi így, nagybetűvel elválaszthatatlan lesz metafizikai inverzétől, Istentől, olyan paradoxon, mint Jakob Böhme misztikus látomása a hideg és sötét tűzről. Az Angyal és bábu annak a dualitásnak a felismerése, mely szerint ha Istenről ma csak úgy tudunk beszélni, mint valamiről, ami nincs, akkor a semmiről leszünk kénytelenek úgy beszélni, mint valamiről, ami „van”.”

 

Dérczy Péter: Angyal? Bábu? Könyv? Szeretet?, Alföld, 1992/11

Károlyi Csaba: Kritika, 1993/2

 

Medve A. Zoltán: Itt és akkor, ott és most – Németh Gábor szövegeihez, Jelenkor, 1993/4

„Abszolút igazság és szavak közt, érthetően a szavakhoz ragaszkodik. Szövegei mindenféle kérdésnek ellenállnak, olyanok, amilyenek; a világ mintha egyidőben volna meghitt és idegen.”

 

Kukorelly Endre: Nem-Konrad, Holmi, 1993/12

Hárs Endre: “A szöveg: eleven hal”, Csipesszel a lángot, Budapest, Nappali ház, 1994.

Wirth Imre: Töredékesség és történet, Csipesszel a lángot, Budapest, Nappali ház, 1994.

Szilasi László: Hát az olvasó hova lett?, Csipesszel a lángot, Budapest, Nappali ház, 1994.

Rácz Christine: Megengedő világkép- és világlátásmodellek hálója, Csipesszel a lángot, Budapest, Nappali ház, 1994.

Wirth Imre: Ex libris, Élet és Irodalom, 1994. szeptember 2.

Károlyi Csaba: Az udvariasság mint esztétikai kategória, Holmi, 1994/10

 

Utasi Csilla: Az eleven hal, Jelenkor, 1995/2

„A belül levés a bálnában itt nem szimbólum, vagy annak a szimbóluma, ahogyan az ismeretlenben, nem ránk szabottban benne vagyunk, a sorsban, amelyet az ittlétünk vált ki. Ugyanekkor a bálnában levés szituációja eleve irodalom, konstruált, szerkesztett, művi entitás, hasonlat és mondat (…)”

 

Papp Ágnes Klára: Az aktív nem-olvasás, Jelenkor, 1995/2

„…ez a radikalitás az olvasástól a nem-olvasáshoz vezet bennünket, és ha a szöveg írásmódja sugallta tanulságot is levonjuk, végeredményként az aktív nem-olvasáshoz jutunk el.”

 

Gyarmati Krisztina: Kortárs, 1995/9

Benedek Anna: Ironikus csillogás, Törökfürdő, 1998

Szilágyi Zsófia: Tájkép indiánokkal, Alföld, 1999/7

Rácz I. Péter: Kész merény, Alföld, 2001/4

Szilágyi Zsófia: Szöveg – világ – irodalom, Alföld, 2004/7

 

 

 

 

 

 

Hosted by www.Geocities.ws

1