Nemes Attila:
Szigorúan nyilvános

Kedves János bátyám!

Megkaptam a héten írt, meglehetősen hosszúra sikerült levelét. Meg kell mondanom, nagyon csodálkozom, hogy egy ilyen művelt, világlátott, ráadásul magas beosztásban levő ember, mint ön, a XX. század végén így vélekedik ezekről a dolgokról. Mintha vagy négyszáz évvel ezelôtti korban élne! Lényegében minden állításával vitatkoznom kell. Azt hiszem, nem gondolta igazán végig, miket ír (néha őszintén kételkedem abban, hogy egyáltalán komolyan gondolta-e az egészet).

Ön szerint az abortusz bűnös dolog. Ezek szerint jobb lenne nyitott gerinccel, végtag nélkül, súlyosan betegen, genetikai hibával, szellemi fogyatékosan, esetleg AIDS-esen születő gyermekeket a világra hozni? Akiknek hoszszabb-rövidebb élete merő szenvedés lesz, s akik megkeserítik családjuk életét is? Akinek születésében több a fájdalom, mint az öröm? S tenni ezt úgy, hogy ezeket a rendellenességeket már a terhesség alatt felfedezték? Jobb lenne gyermekeket szülni olyan családokba, amelyek (gazdasági vagy más okokból) nem tudják őket felnevelni? Jobb megszületni egy olyan gyermeknek, akit nem akartak és nem várnak, s talán emiatt nem is szeretnek majd igazán? Tényleg szülje meg egy lány a megerőszakolójától fogant gyermeket? Tegye tönkre egy fiatal lány meggondolatlansága miatt az életét? Hát ennyire kegyetlen, János bátyám?

Bűn a mesterséges megtermékenyítés? Ne legyen gyermeke azoknak a pároknak, akiknek másképpen nem lehet? Azoknak, akik igazán szeretnének egy gyereket? Hát ennyire kegyetlen, János bátyám?

Bűnös dolog lenne a fogamzásgátlás a '90-es években? Bűnös dolog, ha az ember ösztöneit, örömeit és a társa iránt érzett szeretetének, szerelmének egyik megnyilvánulását nem akarja a biológia szolgálatába állítani (s így elkerülni a kétségkívül lélekromboló abortuszt)? Hát csak puszta biológiai lények vagyunk? Az örömszerzés gonoszság? S még az AIDS ellen védekezni is rettentő tett? Hát ennyire érzéketlen, János bátyám?

Gonoszság az eutanázia? Jobb egy megnyomorodott, ronccsá vált, szellemileg teljesen friss fiatal embernek évtizedekig szenvedni megalázó életét? Jobb iszonyú kínokat megélő embereket éveit (és kínjait) meghosszabbítani? Jobb agyhalott vegetációkat évekig működtetni? Hát ennyire gonosz, János bátyám?

Eltörölni és bűnös cselekedetnek nyilvánítani a halálbüntetést? Hát mit érdemel egy többszörös, kegyetlen gyilkos? Mit érdemel az a ferde hajlamú lény, aki szörnyű tettével anyákat foszt meg gyermekeiktől? A társadalom biztonságérzete smafu? Hát ennyire közömbös, János bátyám?

Betiltani a genetikai kísérleteket? Bűn lenne a tudomány művelése? Az, ha genetikai úton próbálunk legyőzni betegségeket, ha így akarunk új gyógyszerekhez, jobb tulajdonságú állatokhoz, haszonnövényekhez jutni? Ha ezzel segíthetünk embertársainkon? Hát ennyire szűklátókörű, János bátyám?

Tudja, János bátyám, nem lenne a nézeteivel semmi gond, ha ön nem az lenne, aki. Mert magánemberként azt gondol, amit akar. Még az sem érdekes, ha a barátai hallgatnak magára; az az ő bajuk. A baj majd ott kezdődik, amikor a beosztása miatt esetleg törvényhozók, államok fognak adni a véleményére. Amikor nem a társadalom szélesebb tömegeinek akarata, értékrendje érvényesül, amikor nem a mostani életvitel és -stílus követelményei szerint alakulnak a törvények, hanem a maga felsőbbrendűnek vélt elvei szerint.

És még valami! Gondolja végig, hogy mi az emberibb, a szeretettelibb: a csakazértis élet, vagy a boldog, emberhez méltó, biztonságos, szabad élet?

Ha ideje engedi, válaszoljon levelemre!

Debrecen, 1995. április 10.

Üdvözlettel:

Nemes Attila

Dózsa László válasza a fenti cikkre

Balla Attila válasza a fenti cikkre

Vissza a Lombikbaby oldalához