Rövid bemutatkozás
A II. világháború utolsó évében születtem - mint kiderült,
nem a legjobb helyre. Apám még a születésem előtt elesett
a fronton, anyám szegényen, egyedül nevelt fel, testvérek
nélkül. Lehet, hogy ezért is vágyom annyira az emberi
kapcsolatokra...
Szerettem iskolába járni, imádtam új dolgokat megismerni,
de a napról napra tanulást unalmasnak találtam. Amikor az
érettségi szünetben alkalmam volt mindent egyben látni,
végre összeállt a kép, és ráéreztem a tanulás ízére. A főiskolát
a Debreceni Tanítóképzőben végeztem, majdnem végig kitűnőként,
népköztársasági ösztöndíjasként. Néhány évvel később az
ELTE könyvtár szakán szereztem egyetemi végzettséget.
Kisfiú koromban mérnök szerettem volna lenni, de aztán a
humán területek vonzottak inkább. Végül könyvtáros lett
belőlem (erről lásd a szakmai önéletrajzomat).
Közben nagyon érdekeltek a nők. A harmadik házasságom révén
Amerikába is elvetődtem. Miután ott a hazai diplomámat nem
ismerték el, mindenféle egyéb munkára is jelentkeztem. Voltam
titkárnő, hirdetőtábla-ügynök, parkolósegéd egy Ford márkakereskedésben.
És hogy a könyvtárba is beengedjenek, elvégeztem
egy könyvtártechnikusi tanfolyamot. De másfél év után kitelt
a becsület, a hazai és - a nemzetközi szakirodalom buzgó olvasójaként
szerzett - nemzetközi
tapasztalataimat nem fogadták jól, magyarán kirúgtak, mert "nem
illettem a kollektívába".
Hazatérésem után itthon is sokat romlott a helyzet. A rendszer
összeomlott, sok értékes munkatársamat küldték el, és akik
megmaradtak, azokkal egyre kevésbé tudtam szót érteni. Amikor
elértem azt a kort, amikor már előre hozott, csökkent összegű
nyugdíjat kérhettem, azonnal éltem a lehetőséggel, és azóta
élem a nyugdíjasok boldog, tevékeny életét.
Hogy mi mindennel foglalkozom, az a honlapomból kiderül.