Rövid bemutatkozás


A II. világháború utolsó évében születtem - mint kiderült, nem a legjobb helyre. Apám még a születésem előtt elesett a fronton, anyám szegényen, egyedül nevelt fel, testvérek nélkül. Lehet, hogy ezért is vágyom annyira az emberi kapcsolatokra...

Szerettem iskolába járni, imádtam új dolgokat megismerni, de a napról napra tanulást unalmasnak találtam. Amikor az érettségi szünetben alkalmam volt mindent egyben látni, végre összeállt a kép, és ráéreztem a tanulás ízére. A főiskolát a Debreceni Tanítóképzőben végeztem, majdnem végig kitűnőként, népköztársasági ösztöndíjasként. Néhány évvel később az ELTE könyvtár szakán szereztem egyetemi végzettséget.

Kisfiú koromban mérnök szerettem volna lenni, de aztán a humán területek vonzottak inkább. Végül könyvtáros lett belőlem (erről lásd a szakmai önéletrajzomat).

Közben nagyon érdekeltek a nők. A harmadik házasságom révén Amerikába is elvetődtem. Miután ott a hazai diplomámat nem ismerték el, mindenféle egyéb munkára is jelentkeztem. Voltam titkárnő, hirdetőtábla-ügynök, parkolósegéd egy Ford márkakereskedésben. És hogy a könyvtárba is beengedjenek, elvégeztem egy könyvtártechnikusi tanfolyamot. De másfél év után kitelt a becsület, a hazai és - a nemzetközi szakirodalom buzgó olvasójaként szerzett - nemzetközi tapasztalataimat nem fogadták jól, magyarán kirúgtak, mert "nem illettem a kollektívába".

Hazatérésem után itthon is sokat romlott a helyzet. A rendszer összeomlott, sok értékes munkatársamat küldték el, és akik megmaradtak, azokkal egyre kevésbé tudtam szót érteni. Amikor elértem azt a kort, amikor már előre hozott, csökkent összegű nyugdíjat kérhettem, azonnal éltem a lehetőséggel, és azóta élem a nyugdíjasok boldog, tevékeny életét.

Hogy mi mindennel foglalkozom, az a honlapomból kiderül.