Next: Fagyok, kedves
Up: Befejezetlen történetek tárháza
Previous: Leginkább
Contents
Lassan a sorok is kuszák.
Úgy ballagnak tova, mint egy
tájairól elmenekült öreg-
útban új tájak felé.
Pedig megírni szeretnélek.
Elmondani rólad azt, hogy álmaimban
pösze szőkeséged kísért,
vagy azt, hogy néha egy
furcsa, halál-hangú hajnal
űzi el ittfelejtett, magányos mosolyod.
És hogy látni, még látlak:
a merengés lassan fölveszi alakod,
helyetted ásít egy ismeretlen arc,
helyetted suhog (sablonosan) egy patak ...
(Tudod, az öregember csak hasonlat volt.
Esetlen, kopott, megszokott. A táj
talán még fontos: az Időnek, hogy
helye legyen elhelyezni magából
valamit, ami túlságosan is jelentéktelen
ahhoz, hogy komolyan ne vennénk
- e hangulatot akár...)
Mostanában, látod, ilyen hangulatokat gyűjtök.
Apró dobozokba rejtem őket, címkézem:
egy pohár víz,
esetlen hasonlat,
gazdátlan magatartás,
talán:
vers-parázs?
Vagy egyszerűen csak: szeretlek.
Next: Fagyok, kedves
Up: Befejezetlen történetek tárháza
Previous: Leginkább
Contents
ˇ