Ahogy az est,
az egyre halkuló homály.
Ahogy dermedten,
ahogy most a táj,
ahogy csupán majd az ősz,
ahogy már csak dermedten
világíthat a tárgyak közt,
akár a vers. A szavak közt.
Vagy ahogy még néha meglátod mindezt,
és ahogy már te is,
ahogy már te is csak e tekintet maradsz,
akár a tárgyak közé dermedt ősz,
vagy a szavait félve figyelő vers.
És ahogy csupán ez az est.
E lágyan takaró.*-----------------
*Babits: Esti kérdés