Next: Törésvonalak
Up: Befejezetlen történetek tárháza
Previous: Hogyan öljük meg magunkat?
Contents
... hát megint elkezdtünk havazni
újra, még egyszer újra, meg újra
mint a fehér,
hasadunk a hóba
*
sötétben az
esthajnalcsillag
is
csak
Cenk-tetei
jelzőlámpának
látszik
*
érc-füstben perzseli
elmúlásba
szabadság-hajam
a kigyúló kályha
a meleg lét anyja
- jegek sátánja -
őrködik a hő mélyében
öleli
fejem láng-fürtjeit
halálba
*
teremtett teremtőkkel
kikövezett járdánkat
koptatjuk
- ez éltünk -
s ha elüt a vén Mély
a fel-le vonóban
újrateremtjük
önmagunk
*
Uram, ön nem teremtett engem.
Csak annyiban, amennyiben
most önhöz szólhatok.
Figyelmeztetem hát,
mégsem én szólok:
A szólás van általam.
*
Végül sorsommá változom.
A Társ is én vagyok,
a magamra utaltság
viszont elfogadhatatlan.
Öngyilkos leszek,
pedig mást ölök meg.
*
A lehetőségek hangjegyek.
A dallam te vagy.
*
Éjjel az esőt csak fényben látom.
Addig csak érzem.
Csupán pár lámpa hatására
adatik meg az összefüggő
víz-függöny látomása.
Ez a lámpa a vers.
*
átmos a zene
szennyemmet
felejtve
visz
rohanok bele
már nem élek
vagyok
létre kelek
a hangok árján
*
völgyből kifutó
fáradt vonat
a sínen akár
vissza is fordulhat
a gondolat
*
és eljutsz oda,
hogy a vonatról már
nem le hanem
beszőksz valamibe
a tájba.
*
életünk boltján
fekete tábla
A HOLNAP ZÁRVA
Next: Törésvonalak
Up: Befejezetlen történetek tárháza
Previous: Hogyan öljük meg magunkat?
Contents
ˇ