... és most koponyáját tartom testetlen kezemben a színpadon az egyetlen örökön és a választ is ismerem de kár hogy a nem lenni is egyfajta lenni és az ilyen lenniben a nélküle lenniben a kéznek nincs teste nincs anyaga amiből olyan léte lenne mert ez csak amolyan lenni a kéz önmagát létezi ahogy én is önmagamat léteztem mikor ő a kedvesem meghalt és most a nélküle lenniben minden önmaga és anyagtalan árnyéktalan hisz az anyag csakis őáltala egészített ki vele együtt akár az árnyék két árnyéka volt mindennek még a Napnak is az egyik az anyag a másik ő és most önmagamat létezni akarásomat lelőttem szerelmemet az időt...
Na.