Ajánlás
Hölgyem,
ez itt hat oldal magány.
Kétségbeesés. Keserű.
Kamaszkori és szerelmes.
Kétely és halál.
Hit és munka. Józan és tárgyias.
És mégis mámoros. De túlzó.
Hölgyem, kérem
figyelmesen olvassa e szavakat
ez a mi végső menedékünk,
utolsó esélyünk. Számadás ez.
Forr ez a levél, visszafojtott.
Kemény és következetlen.
Tényleg sírtam írása közben.
Hirtelen kitágult a világ,
és önnek helye, szerepe
van itt. Mellettem. Bennem.
Ahogy nekem is. Melletted. Benned.
Vállalom.
S még egyet, Hölgyem:
Nagyon egyedül vagyok.
Egyszerűen szükségem van rád.
Időnként kicsit Vlagyivosztok a szobám, hideg van, néha kupleráj-tosztok, hogy OJD rímmel éljek (éljek?!) - szállás, bár valahogy Radnóti az, hogy minden cselekedetemet te figyeled.
(...)
Tudod, feleségül veszlek, és elmegyünk ketten HRABAL-ba. Hiába, Hrabal az egész világ. (...) Gyere Brassóba, rémesen egyedül vagyok, nincs semmi, talán a Nemlét - sablon - van, vanság, és a Hiány vansága.