Meglepetésemre zaklatottan tért haza a bőséges vacsoráról. Tudni akartam az okát.

- Ha láttad volna azt a fényűzést, amelyben abban a bámulatos villában él: ízletes fogások, luxus berendezés, szolgák és autók hada! Nyomorultul érzem magam! Micsoda boldogság! Nekem ebben sosem lesz részem!- panaszkodott.

- Te igencsak boldognak képzeled őt. De ő maga, vajon ő élvezi az életét? - kérdeztem.

- Hát, valóban: amennyire én tudom - felelte kissé megnyugodva -, ő tényleg nem élvezi a luxus körülményeket. Enne inkább egyszerű ételt, élne akár kenyéren és vízen, és nem bánná azt sem, ha minden vagyona odaveszne, ha cserébe visszakapná egészségét.

- Akkor tehát te sokkal gazdagabb vagy, mint ő - mondtam. - A te egészségednek nagyobb értéke van, mint az ő összes luxus tárgyának, ami olyan letörtté tett. A vagyon önmagában nem nyújt boldogságot. Egy ujjadat, szemedet vagy jó étvágyadat sem adnád oda egész vagyonáért.

- Szeme hálával telve, vidáman csillogott:

Köszönöm Allah! Köszönöm Istenem! – mondta hangosan, majd hazaindult.

Az emberrel élete során igen gyakran történnek olyan események, kerül olyan helyzetekbe, melyek boldogtalanná teszik. Később, mikor túl van rajta és újra átgondolja őket, rájön, hogy boldogtalansága egyszerű reakció volt csupán és hogy az ember másképpen is reagálhat. Ha képes megküzdeni az adott szituációval magasabb fokú stabilitást és toleranciát érhet el általa.

Immanuel Kant (1724-1804), az ismert német filozófus szomszédjának volt egy kakasa, akinek kukorékolása bosszantotta és elvonta figyelmét munkájától. Mikor elege lett a kakasból, elküldte szolgáját, hogy vásárolja meg és készítse el neki vacsorára. Meghívta egy barátját is, akivel az asztalnál ülve kényelmesen várták a lakomát. Beszélt neki a kakasról és a bosszúságról, melyet okozott és ecsetelte a békét és boldogságot, melyet azóta élvez mióta megszabadult a kukorékolástól. Mikor végre a szolga behozta az ételt, elmesélte, hogy a szomszéd nem volt hajlandó eladni a kakasát, így egy másikat vásárolt a piacon. Kant egyszerre ráébredt, hogy a kakas még mindig kukorékol...

A neves filozófus példájából láthatjuk, hogy ugyan a kakas hangja miatt érezte magát rosszul, mégis boldog volt később, bár a kakas még mindig kukorékolt. Semmi sem változott; a változás csupán benne történt. Lelke, nem pedig a kakas tette boldoggá vagy boldogtalanná!

Otthon alszom békésen mit sem törődve az utcán elsuhanó autók és kürtölésük zajával, az árusok éles hangjával. Mégis, egy lépés vagy egy suttogó hang a hálószobámban felébresztene. Ha a vonaton alszom még a mellettem ülők beszélgetése sem zavarja meg álmom. Mi tesz képessé arra, hogy elviseljem az autók és árusok vagy a vonat moraját, míg a suttogás vagy egy lépés nesze felébresztene?

Mindez azért van, mert az érzékelés olyan, mint a villany, mely ha fel van kapcsolva láthatóvá teszi a körülötted lévő tárgyakat ha kedvedre valók, ha nem. És mikor le van kapcsolva nem hallod még az utca zaját sem bármilyen hangos is az. Valójában azért hallottad meg a halk suttogást a hálószobádban, mert ráállítottad érzékelésed és figyelmed, hiszem fontosak számodra; míg lemaradtál más hangokról, mert észleléseden kívül tartottad őket hangerejük ellenére, így eltűntek, mint nagy tárgyak a sötétben.

Miért nem irányítod el figyelmed és érzékelésed az élet minden kellemetlenségétől? Nem minden kellemetlenséget veszel a lelkedre. Csak azt, amit TE tudatosan engedsz odáig, mint a király, aki réseket hagyva a falakon beengedi erődjébe az ellenségét. Akkor tehát miért nem vértezzük fel és erősítjük meg magunkat a fájdalmak és kellemetlenségek ellen?

Két azonos erejű ember cipeli ugyanazt a terhet: az egyik panaszkodik, mintha kétszer annyi súlyt vinne; míg a másik nevet és dúdolgat, mintha semmi sem nyomná a vállát.

Két azonos szervezetű ember szenvedhet ugyanattól a betegségtől: az egyik letörtté válik és a halált emlegeti, mialatt a másik türelemmel viseli, bizakodó és gyors felépülést remél, mellyel elősegíti a gyógyulást.

Bismark, a Vaskancellár, a háború és béke géniusza egy pillanatra sem tudta abbahagyni a dohányzást; egymás után gyújtott rá reggeltől estig. Cigaretta nélkül nem volt képes gondolkodni, tervezni vagy cselekedni. Egyszer, mikor háborúban volt csak egyetlen egy cigarettát talált a zsebében, így félretette nehezebb időkre. Egy egész hétig várt dohányzás nélkül arra gondolván, hogy majd a legmegfelelőbb időben fogja felhasználni. Rájött, hogy képes volt cigaretta nélkül lenni az egész idő alatt. Elhatározta, hogy végleg abbahagyja a dohányzást, mert nem akarta, hogy boldogsága egy szál cigarettától függjön.

Képzelj el egy embert, akit fizikailag teljesen kimerített betegsége, és egyszer csak észrevesz egy feléje mászó kígyót. Egyből kiugrik az ágyból, mintha tele lenne életerővel... vagy egy embert, aki éhségtől kimerülve ér haza és csak egy székre vágyik, hogy lepihenhessen amikor értesítést kap egy kedves barátja érkezéséről vagy egy sürgős levélről, melyben a miniszter általi kinevezéséről kap hírt. Rögtön könnyűnek és jóllakottnak érezné magát és sietne az állomásra barátja elé az első esetben vagy a miniszter irodájához az utóbbiban.

Ezen hajtóerők a boldogság okozói!

Kedves Olvasó! Gazdag vagy, de nem ismered fel vagyonod nagyságát. Valaki szenvedhet fejfájástól, fogfájástól vagy kólikától, ami miatt sötéten látja az életet. Miért nem látták az élet napos oldalát mikor egészségesek voltak? Ha valaki diétára kényszerül, vágyakozik egy falat kenyér vagy hús után és irigyli azokat, akik a legkülönfélébb finomságokkal tömik a hasukat. Miért nem értékelte az étel nyújtotta örömöket mielőtt beteg lett? Miért csak akkor ismeri fel az ember a jó dolgok értékét, ha elveszti azokat? Miért siránkozik az idős ember elmúlt fiatalsága felett, míg a fiatal nem örvend fiatalságának?

Miért csak akkor vagyunk tudatában a boldogság mibenlétének, ha távol van tőlünk?

Szinte mindenki siránkozik és sóhajtozik, ha a múltra gondol! Miért nem gondolunk a jelenre mielőtt az a múlt részévé válna?

Azt gondolhatjuk, hogy a gazdagság egyedül pénzszerzés által érhető el. Mit adhat a pénz önmagában az embernek? Talán hallottál a beteg királyról, akinek a legínycsiklandozóbb étkeket tálalták fel, mégis képtelen volt enni belőlük lelkiállapota miatt. Egyszer, amikor palotája ablakából nézelődött, megakadt a szeme egy földművesen, aki jóízűen evett egy szép nagy cipót hagymával: amíg az egyik falatot a szájába tömte, már törte is kezével a másikat mialatt szeme már a harmadikon volt. Azt kívánta a király, bárcsak ilyen hatalmas étvággyal rendelkező egyszerű földműves lenne.

Miért nem ismered föl az egészség értékét? Hogy az egészségnek nincs értéke? Ki egyezne bele, hogy odaadja lélegzetét százezer forintért vagy mondjuk orra egy részét egy milliomos vagyonáért? Az arany és a pénz nem ad életet és boldogságot minden ember számára. Rothschild belépett hatalmas páncéltermébe mialatt becsapódott az ajtó, ő pedig megfulladt az aranytengerben. Miért futunk kétségbeesetten az arany után, mikor annyi arany van birtokunkban? A lélegzet nincs olyan értékes, mint az arany? És az egészség, az idő.. és az emberi értelem mind, mind kincset ér. Miért nem használjuk fel időnket a legértékesebb módon? Miért nem ismerjük fel az élet értékét? Miért nem használjuk ki értelmi képességeinket a legjobban? Az egészség, az idő és az értelem felbecsülhetetlen értékek, melyek elvezetnek a boldogsághoz, ha a megfelelő módon élünk velük.

De milyen módon kerülhetünk legközelebb ahhoz a célhoz, melyet az emberek szerte a világon ősidők óta szeretnének elérni?

Több irányzat van, mely meghatározza a boldogság mibenlétét és az utat, mely hozzá vezet. A fő irányzatok a következőképpen összegezhetőek:

1. Spiritualista irányzat, melyben filozófusok és teológusok abban hisznek, hogy az igazi boldogság lényegében a lelki életben leledzik.

2. Materialista irányzat, mely azt tartja, hogy az igazi boldogság az anyagelvűségben, a fizikai valóságban rejlik.

3. Racionalista irányzat, mely szerint a boldogság kizárólag az értelem segítségével, érv és logika útján érhető el.

4. Az Iszlám útja, mely azt állítja, hogy a három fajta megnyilvánulás: a lelki, a fizikai és az értelmi mind együtt a boldog élet nélkülözhetetlen alkotóeleme, ha az Iszlám hit, életmód és értékek vezérlik. Hiszen az ember pont e három összetevő: a test, a szellem és a lélek kombinációja. A testet az étel és ital, a szellemet a tudás és a gyakorlat, a lelket pedig a hit és a jóság táplálja. De csak az igaz hit épít fel ep szellemet és nyújt valóságos magyarázatot az ember helyére a világegyetemben, Isten Valóságosságára és Isten Egyedülvalóságának és Tökéletes Tulajdonságainak fogalmára. És itt jegyeznénk meg, hogy Istent "ALLAH" néven említjük eztán, mivel ezt a név mentes a különböző hamis képzetektől, melyet a bálványimádat, a politeizmus (többistenhit) vagy a szentháromság követői illetve a hamis isteneket imádók társítottak Isten fogalmához.

Valójában az Iszlám, és csak az Iszlám az emberiség igazi megmentője és a válasz az embert foglalkoztató valamennyi kérdésre.

Az Iszlám által hozott boldogság két fő területet érint:

1. Az evilági életet egyéni és közösségi szinten.
   
2. Az örök életet a halál után

» És szolgálatotokra kényszerítette azt, ami az egekben és a földön van: mindezt Tőle Magától. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak. « (Korán, 45. szúra 13. verse )

Mégis mennyien viselkednek pont ellenkezőképpen, mintha azért lettek volna teremtve, hogy a pénzt szolgálják és az élet gyönyöreinek és élvezeteinek rabjai legyenek, miáltal elveszítik szabad akaratukat és mulandó jelentéktelenségek szolgáivá válnak ahelyett, hogy Jótékony Fenntartójuk és Ápolójuk, az Örök és Mindenható Allahot szolgálnák.

Ami a közösséget illeti, az Iszlám minden szabályt és elvet felölel, melyre egy boldog társadalomnak szüksége lehet, legyen az a családot, a társadalmat vagy magasabb szinteket, pl. nemzetközi ügyeket érintő.

II. A halál utáni élet az Isteni Igazság beteljesedése. Azon a napon megvalósul a végső igazságosztás, a bűnökért való megtorlás, minden igazságtalanság és ki nem egyenlített számla elrendezése és ezzel egyidőben a jó tettek bőséges megjutalmazása. Mivel tudjuk, hogy Allah, az Egy és Egyetlen, tökéletes tulajdonságokkal rendelkező Isten, nem lenne helyénvaló azt képzelni, hogy beteljesületlenül hagyná az igazságot. A rosszal, bűnökkel, kellemetlenségekkel, megjutalmazatlan jó cselekedetekkel és elrendezetlen emberi kapcsolatokkal teli élet valójában csak a bevezetés az örök élet könyvében, melyben helyreáll az igazság és a béke és mindenki megkapja, amit érdemel.

A rosszak, akik megátalkodtak gaztetteikben és bűneikben, akik nem bánták meg tetteiket és nem tértek jó útra, véget nem érő büntetésben fognak részesülni a Pokolban. Míg azok, akik jó múlttal és becsületes cselekedetekkel bírnak, bőséges jutalmat kapnak majd és megkapják az igazi és örök boldogságot Allah Mennyországában, másnéven a Paradicsomban vagy Édenben. Itt lakik a tökéletes boldogság, megéri tehát, hogy iparkodjunk érte.

Lehetnek nehézségek és akadályok a bölcs hívők nemes céljaihoz vezető úton, ahogy Mohammed Próféta mondta:
„A Pokol kísértésekkel és vágyakkal, míg az Édenkert nehézségekkel van körülvéve."
Ezen nehézségek az ember jóságának valamint az Allah kedvéért és jutalmáért való kitartásának tesztjeként szolgálnak. Egy kereskedő talán álmatlan éjszakákat tölt és hatalmas erőfeszítéseket tesz egy kedvező üzlet elnyerése érdekében. Azonban legjobb "üzlet", melyért az ember valaha is versenyzett vagy küzdött a véget nem érő boldogságban töltött örök élet. De milyen is a Mennyország? A kérdés kizárólag Allah Dicsőséges Koránjának és Kegyes Prófétájának szavai segítségével válaszolható meg. Hiszen a Próféta hiteles forrása a látható és rejtett dolgoknak általában, és a Túlvilágnak különösképpen, hiszen a Mindenről és Mindent Tudó, Tökéletes Allahtól kapott Kinyilatkoztatás által értesült ezen tényekről. A jó hívő igaz lelke „elégedetten és szívesen látva" tér vissza Urához:

(Ezt hallja majdan az igaz lélek:)

» Ó, te nyugtot lelt lélek! Térj vissza Uradhoz elégedetten, szívesen látva, lépj szolgái közé, és lépj a Paradicsomba! « (Korán, 89:27-30)

» Minden lélek megízleli a halált, illendő fizetségeteket azonban majd a Feltámadás Napján kapjátok meg. Csupán az, akit messze távoltartanak a Tűztől s a Paradicsomba bocsátanak be, ő az, aki diadalt arat. Az evilági élet csupán csalóka holmi. « (Korán, 3:185)

» Egy lélek sem tudja, hogy mi rejtőzik fizetségképpen {az emberek} számára azért, amit cselekedtek. « (Korán, 32:17)

A Dicsőséges Koránban találhatunk az örök boldogság Kertjéről vagy Kertjeiről szóló részeket, melyek jelentése a következőkben olvasható:

» Allah kerteket ígért a hívőknek - férfiaknak és nőknek egyaránt -, amelyek alatt patakok folynak, s örökké ott fognak időzni - és jó hajlékokat Édenkertjeiben. Ám Allah tetszése még ennél is többet ér. Az lesz a nagy diadal. « (Korán, 9:72)

» Szolgáim! Nem kell félnetek és nem kell szomorkodnotok! » {Ti}, akik hittetek a jeleinkben és alávetettétek magatokat {nekem}, lépjetek be a Paradicsomba. A feleségeitekkel együtt örvendezni fogtok. Aranytálakat és serlegeket hordoznak körbe közöttük és az lesz bennük, amire a lélek áhítozik, és ami gyönyörűség a szemnek. És örökké ott lakoztok. Ez a Pardicsom, amit örökül kaptatok azért, amit cselekedtetek.. « (Korán, 43:68-72)

» A bűnösök pedig a a Gyehenna [Pokol] büntetésében lakoznak örökké. Nem kapnak majd könnyítést és kétségbe lesznek esve. Mi nem vétkeztünk ellenük, hanem ők voltak vétkesek. « (Korán, 43:74-76)

(1) Tartozzon bármilyen vallási felekezethez vagy egyéb irányzathoz az ember, érzéseik, álmaik és vágyaik különbözhetnek ugyan, de látszólag mind teljes egyetértésben törekszenek életük egyetlen célja felé, ami nem más, mint a boldogság.

Ez igaz mindenkire, hívőre és nem-hívőre, uralkodóra és uraltra, gazdagra és szegényre egyaránt: mindegyikük a boldogságért küzd.

(2) Az emberiség boldogág keresésben való egyetértése mellett meglepő, hogy mennyire eltérő a különböző személyek és csoportok által kijelölt és választott út és mód e közös cél felé. Úgy tűnik nagy részük elvétette a helyes utat és ennek következtében semmiféle boldogságban nem volt része élete során, csak "látszólagosnak" vagy "átmenetinek" mondható boldogságot sikerült elérnie, mely a "valódi" és "állandó" ellentéte. Így e könyv kísérletet tesz arra. hogy visszairányítsa őket a helyes útra, hogy megtalálják az áhított boldogságot.

Webster 3. Átdolgozott Nemzetközi Szótárának értelmében: „A boldogság egy olyan jóléti állapot, melyre jellemző a viszonylagos állandóság, a túlnyomó részben kellemes érzések (melyek az egyszerű megelégedettségtől a mély és erőteljes életörömig terjednek), és a természetes vágy, mely ezen állapot fenntartására irányul." Az ezen fogalom és szinonimái közötti megkülönböztetés során a "BOLDOGSÁGOT" úgy határozza meg, mint jólét, biztonságérzet vagy vágyak beteljesítése miatti élvezet, öröm vagy megelégedettség kifejezésének általános fogalma.

[Itt a szerző a boldogság szó további angol rokonértelmű szavait elemzi. Nem lévén egyértelmű magyar megfelelő mindre, az angol kifejezéseket mutatjuk be megközelítő magyar körülírással:]

A FELICITY (boldogság) egy főleg írásban használt, magasztosabb szó, egy magasabb szintű, tartósabb vagy tökéletesebb boldogságot fejez ki. A BEATITUDE (boldogság, üdvösség) ebben az értelemben a legmagasabb fokú boldogságra, az áldottak boldogságára utal. A BLESSEDNESS (áldottság) az Isten általi elfogadás és a Tőle áradó tiszta szeretet által megélt mélyről jövő öröm állapota. A BLISS (boldogság, üdvösség) a teljes és biztos boldogságérzetet jelenti.

Néhány pedagógia és pszichológia tanuló a következőképpen határozza meg a boldogságot: az öröm, megelégedettség és vidámság állandó érzése, mely jóságunk, az élet és végzetünk "jó létének" érzetéből fakad.

Különböző emberek és csoportok különböző véleményen lehetnek a boldogság felé vezető legjobb út felől. Ugyanakkor sokan ugyanazokat az elméleteket és elképzeléseket osztják a boldogságot képező fő forrásokat illetően. Ezeket a következőképpen osztályozhatjuk:

1. Gazdagság
   
2. Rang és pozíció
   
3. Képzettségbeli eredmények (akadémiai elismerés, kitüntetések)
   
4. Hírnév (politikai, művészeti, sportbeli, tudományos, stb. ismertség)

Valószínűleg a legtöbb ember a boldogsághoz a gazdagságot társítja, ha nem azonosítja azzal. Ez a felfogás annyira mélyen gyökeredzik oly sokak szívében és olyannyira, hogy az emberek szinte mindenhol a vagyonszerzéssel vannak elfoglalva. A vagyonra, mint a boldogság elsődleges alkotóelemére tekintenek addig a pontig, hogy a kettő végül teljesen eggyé válik.

Mennyire boldogok azok a nők és férfiak, akik üzlethálózatok, hatalmas birtokok és ingatlanok, óriási bankbetétek, stb. felett rendelkeznek?

Sokuknak millióik, akár milliárdjaik is vannak, mégis szinte állandó nyugtalanságtól szenvednek vagyonuk elvesztése feletti félelmükben. Rettegnek többek között a politikai helyzet kedvezőtlenné fordulásától, a piaci mozgásoktól, háborúktól, fosztogatástól, rablástól. És ez a félelem nem csupán álmatlan éjszakákhoz, hanem akár folytonos feszültséghez, idegösszeomláshoz, szívinfarktushoz és halálhoz is vezethet. Gyakran találkozik az ember a következőkhöz hasonló esetekkel a médiában:

• Vagyonukat vesztették majd életüket is eldobták a pénzügyi piac összeomlása következtében
• Tokiói bróker agyonlőtte magát miután úgy látszott pénzt vesztett a tőzsdén...
• Ausztrália leggazdagabb emberét szívinfarktus következtében sürgősen kórházba szállították vasárnap...

Kárún (Kóré) története tipikus példaként szolgál a dúsgazdag emberek számára, akiket gazdagságuk büszkeséggel és gőggel tölt el és elfeledteti velük mi a vagyon igazi szerepe az ember életében. A vagyont az egyén és a társadalom jólétének biztosítására kellene felhasználni a Mindenható Allah akaratának és parancsainak értelmében, Akitől létüket, képességeiket, erejüket, táplálékukat és megélhetésüket kapják.

Kárún történetéről beszámol a Korán:

» És annyi kincset adtunk neki, hogy a {hozzávaló} kulcsokat egy erős féfiakból álló csapat is csak üggyel-bajjal tudta volna cipelni. {Emlékezzetek arra}, amikor a népe ezt mondta neki: „Ne örvendezz! Allah nem szereti a {gazdagságban} örvendezőket!" « (Korán, 28 76)

» És kivonult a népéhez {teljes} pompájában. Akik az evilági élet után vágyakoznak azt mondták: „Ó, bárcsak nekünk is meglenne az, ami Kórénak adatott! Bizony, nagy szerencse az övé!" « (Korán, 28: 79)

» akik hisznek és jóravalóan cselekszenek. « (Lásd: Korán, 28:80)

Mi lett a vége? Mi történt mindezen pompával, gazdagsággal, büszkeséggel és önteltséggel?

» És elsüllyesztettük alatta és háza alatt a földet. És nem volt csapata, amely segíthette volna őt Allahon kívül, és nem akadt számára segítség. « (Korán, 28:81)

Itt áll még egy eseménydús élettörténet, mely kétség kívül bizonyítja, hogy a gazdagság, bármekkora legyen is, nem lehet alapja önmagában az igaz boldogságnak! Egy történet, mely évekig foglalkoztatta írók, riporterek, hírszerkesztők sokaságát és uralta újságok, könyvek, folyóiratok lapjait. Christina Onassis története, aki Aristotle Onassis lánya, azé a híres görög iparmágnásé, aki többek között hajók és repülőgépek hadával, tavakkal és szigetekkel, ingatlanokkal, óriási bankbetétekkel rendelkezett.
Apja halála után, annak második felesége, Jacqueline Kennedy mellett Christina volt a hatalmas vagyon egyedüli jogos örököse. A hihetetlen összegű pénzbeli örökség több milliárd dollárt tett ki az ingatlan vagyon (a hajó és repülőgép flotta, a tavak és szigetek, ingatlanok és nagy összegű bankbetétek, stb.) mellett. Micsoda örökség! Minden bizonnyal a legtöbbek megítélése, észjárása, érzései és normái szerint, valaki, aki ekkora vagyont örököl a legboldogabb ember kell hogy legyen a földön. De vajon igaz volt-e ez Christinára? A választ csak a következő sorok olvasása után kaphatjuk meg, melyek dióhéjban ismertetik élete nyilvánosságra hozott részleteit:

Christina még édesapja életében feleségül ment egy amerikaihoz, de pár hónappal később házassága megromlott és válással végződött. Majd apja halála után hozzáment egy göröghöz, de a házasság ismét csak hónapokig, ha nem hetekig tartott!

Christina egy ideig egyedül élt, látszólag házasságon kívül keresve a boldogságot. Mindazonáltal a boldogság nem érkezett meg, de jó pár év eltelte után újra a fellegekben érezte magát megtalálva a boldog életet ismét a házasság kötelékében. Választottja ezúttal egy teljesen más részről, a kommunista Szovjetúnióból való volt. Sokak számára, akik ismerték szabados nyugati életmódját, ez a lépést valóban különösnek, ha nem egyenesen felháborítónak és zavarónak tartották. És amikor egyszer egy újságíró erről kérdezte, kész válasza mely rövid és velős, de igaz volt, így hangzott: „A boldogságot keresem."

Természetesen, mivel előző két házassága nyugati férjeivel nem sikerült, azt hitte ráakadhat egy kis boldogságra Keleten. De itt megint csak próbálgatta szerencséjét minden garancia nélkül. Mikor egy interjú során újból megkérdezték felelete változatlan volt: „A boldogságot keresem!"

De valóban boldog volt oroszországi házassága? Egy percig sem! Alig több, mint egy évig maradtak együtt mielőtt végül elvált tőle!

Házzaság "dilemmájának" azonban láthatóan még nem volt vége. Visszatérvén Európába elhatározta, hogy még egy esélyt ad magának. Ezúttal egy francia gyárosra esett a választása: a negyedik férj egy negyedik országból alig két év leforgása alatt! Milyen nyomorúságos és bizonytalan élet. Utolsó házasságának ünneplésével kapcsolatos egyik fogadás alkalmával történt, hogy válaszolva egy riporternek, aki megkérdezte tőle ő-e a leggazdagabb nő a világon, ezt mondta: „Igen! Én vagyok a leggazdagabb, de a legboldogtalanabb is..."

A francia gyárossal való házassága jól indult, de csak pár hónap telt el, mielőtt minden romba dőlt volna megint!

Miután nem sikerült megtalálnia a boldogságot a házasság kötelékein belül, Christina elhatározta, hogy nem fog többé megházasodni és megpróbálta "egyedül" keresni a boldogságot. De a boldogság elérhetetlen maradt számára így is és egész életét kétségbeesésben töltötte tele szorongással, csalódással és őrült utazásokkal a világ nagyvárosai között míg végül holtan találták egy hotelszobában, Argentínában. Hogy ki ölte meg? Öngyilkosságot követett el! Milyen boldogtalan vég egy ilyen nagyon de nagyon gazdag hölgy számára!

Képes volt vagyonával megvásárolni a boldogságot?

Nem, bizony!!!

Elérhető a boldogság a társadalomban elfoglalt magas rang vagy pozíció által? Sokak részéről igenlő a válasz. A válasz, mely nyilvánvalóan a rang és pozíció természetére illetve a bennük rejlő felelősségre való mély rálátás hiányából fakad. Az Iszlámban bármilyen pozíció, rang vagy tisztség betöltése mindenek előtt megbízásnak, {az emberek által belénk vetett bizalomnak} tekintendő és ennélfogva kötelességet és jogi valamint erkölcsi felelősségvállalást képez. Így kizárólag azon állampolgárok bízhatók meg hasonló beosztásokkal, akik megkérdőjelezhetetlen hozzáértéssel, tisztességgel és erkölccsel bírnak. Csak egy becsületes és hozzáértő személy képes felelősséget vállalni és pozicíóját vagy tisztségét a köz javának szolgálatába állítani.

Csak egy ilyen valaki tud erkölcsi értékeken alapuló igazságot szolgáltatni és normális közigazgatási rendszert létrehozni. Elősegítené és fokozná az emberek jólétét azáltal, hogy oly módon kezelné ügyeiket, mely a közérdekkel van összhangban. Viszonzásképp megkapná az emberek engedelmességét, támogatását, hűségét és együttműködését. Ennélfogva szeretné munkáját, mert végsősoron örömmel, boldogsággal, megnyugvással és megelégedettséggel lenne megáldva.

Ugyanakkor bárki, aki mások feletti hatalommal lett megbízva és nem az igazság és az erkölcsi normák szerint vezeti az ügyeket, bizonyosan felelősségre lesz vonva. Pozíciója csak nyomorúság és korrupció forrása lesz a következőkhöz hasonló kimenetellel:

• A nép bizalmának elvesztése
• Szakadás a hatalmon lévő és a közösség között
• Feszült helyzetek, életének és pozíciójának elvesztése feletti félelem
• A hatalmon lévő belső nyugtalansága, gyötrő lelkiismerete
• Ellenkezés és ellenségesség kialakulása az elnyomottak körében
• A hatalmon lévő gyakran a végsőkig elmegy, hogy pozícióját minden áron megtartsa, még ha vérontást jelent is
• Felkelések
• Puccs
• Bérgyilkosság

Az iráni sah

Az iráni sah, aki egyszer nemzeti ünnepséget rendezett a "perzsa állam" születésének 2500. évfordulójának emlékére!

De a vég keserű volt. Nagyméretű felkelés árán kiűzték országából és élete hátralevő részében egyik országból a másikba "vándorolt", míg végül Egyiptomban utolérte a gyógyíthatatlan rákja okozta szörnyűséges halál.

Ferdinand Marcos

A férfi, aki 20 éven át uralta és szó szerint birtokolta a Fülöp-szigeteket, mintha csak egy családi vállalkozást vezetne, szintén szörnyen végezte. Miután a nép kidobta az országból, sok évet töltött száműzetésben különböző rejtekhelyeken szoros védőörizetben félve, hogy meggyilkolják.

Jean Bedel Bokassa, a Közép-Afrikai Köztársaság önjelölt uralkodója

Íme egy ember, aki többet költött saját koronázásai szertartására, mint országa éves nemzeti összterméke. Később saját polgárai megdöntötték hatalmát és jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti.

Nikolaj Csaucsesku

Aki Románia "tulajdonosaként"! valódi arannyal bevont palotában lakott több, mint 20 éven keresztül! A népfelkelések elfojtására tankokat és tüzérséget vetett be mígnem a forradalom végére 64 ezer ember meggyilkolását jelentették a lázadásokban részt vett városokból. Később elfogták miközben az országból menekült és a nyilvánosság szeme láttára lőtték szitává.

Rajiv Gandhi

Szintén nyilvános kivégzésben részesült, mellyel lezárta egy népszerűtlen dinasztia utolsó fejezetét.

A lista kimeríthetetlen. Hihetetlen viszont, milyen sok közös van a gonosz emberekben. De minden rossznak bizonyosan rossz a vége is!

Akkor mi a boldogság? Az, hogy rendelkezünk a legmagasabb iskolai végzettséggel majd doktori fokozatot is szerzünk?

Való igaz, hogy az Iszlám nem csak ösztönzi az embert, hanem meg is követeli tőle a tudásszerzésre való törekvést. Azt, hogy a tanulás életünk szerves részévé váljon. Az Iszlám tudáson és nem babonán alapuló életmód. A próféták az isteni tudás forrásai és Mohammed Próféta első Isten általi kinyilatkoztatása az "IQRA" szóval keződik, melynek jelentése "OLVASS". Ugyanebben a kinyilatkoztatásban a Magasztos Allah tudatja az emberiséggel, hogy ő (Allah) tanította az embert a "tollal" és tanította az embert arra, „amit nem tudott".

Hogy milyen nagy hangsúlyt fektet az Iszlám az alapos tanulás szükségességére, látható a következő fohászból, melyet Allah tanít az emberiségnek a Dicsőséges Koránban:

» és mondd: „Ó, Uram, gyarapíts tudásomban." «

» Allahot az ő szolgái közül csak azok félik, akiknek tudásuk van. « (Korán,35:28)

»Vajon egyenlők lennének a tudók a tudatlanokkal? « (Korán, 39:9)

A tanulás Iszlám felfogása értelmében minden gondolatkör és tudományág nyitva áll az emberi értelem számára, hogy olyan mélyre hatolhasson benne, amennyire csak képes. Felszabadítja és semmiféle akadályt nem fektet le a szabad gondolkodó elé, aki tanulásra szomjas, hogy tágítsa látókörét és mélyítse tudását. Ugyanakkor az ilyenfajta intellektuális fejlődés önmagában nem lehet végcél. A hit síkján marad, nem pedig attól független, szem előtt tartva az Allah igaz vallásán, az Iszlámon alapuló erkölcsi értékeket.

Csak így kaphat az ember értelme teljes táplálékot és így gyarapodhat intellektusa oly mértékben, hogy építővé és hasznossá váljon. Csakis a szellemi és a lelki értékek ilyen integrációja által lehet az ember belsőleg ép, egészséges és boldog. Viszont, ha a tudást és a tudományos kutatást önmagukban végcélnak tekintjük a hit és az erkölcsi, szellemi értékek árán, akkor még a legtanultabb ember is boldogságát veszítve zuhanna a mélységek mélységébe minden addig megszerzett végzettsége, fokozata, ajánlólevele és kitüntetése ellenére. Míg önmagában a tudás és a tudomány fejlesztése sokat segíthet, ha egy ügy tárgyalásáról van szó, mégsem tekinthető perdöntőnek.

A sajtóban igen gyakran találkozunk a következőkhöz hasonló újságcikkekkel:

• Főiskolai PROFESSZORT tartóztattak le, amiért elrabolt és két hétig a szekrényében tartott egy nőt - szórakozásképpen. A vád tíztől kilencvenkilenc évig terjedő börtönbüntetést hordoz magában...

• Egyetemi TANÁRT függesztettek fel állásából az iskola területén való kábítószer birtoklás miatt. Ugyanakkor azt mondta küzdeni fog elbocsátása ellen és nem szándékozik magatartásán változtatni. Hozzátette: „Jogom van hozzá mindaddig amíg nem ártok vele senkinek..."

• Egy washingtoni SZTÁRÜGYVÉD és ÜZLETEMBER élettársa indított precedens értékűvé válható pert, amikor megpróbáltak az Egyesült Államok első hivatalosan házasságot kötő homoszexuális párjává válni...

• A Stanfordi Orvosi Egyetem ELNÖKE fegyelmezési eljárást indított egyik kardiológus PROFESSZORUK ellen szexuális zaklatás és elfogadhatatlan szakmai viselkedés vádjával. A vádak két hallgató panaszán alapulnak...

• Két ORVOST ítéltek pénzbeli bírságra és börtönbüntetésre tegnap, amiért nemi átváltoztató műtétet hajtottak végre egy páciensen. A férfi 1984-ben indított pert azt állítva, hogy az operáció nem sikerült és hogy állandó fájdalomban él azóta. Négy évvel később öngyilkos lett.

„Vegyék el a diplomámat és adjanak egy férjet!" Halljuk, hogyan mesél szegény nő saját szavaival: „Minden reggel 7 órakor könnyeket hullajtok a sofőr mögött, aki elvisz orvosi börtönszobámba, "síromba"." Majd így folytatja: „Minden alkalommal mikor odaérek rám váró nőket és gyermekeket találok ott. Csodálattal tekintenek rám és fehér köpenyemet perzsa selyemből készült fényűző ruhának látják mialatt az én szemszögemből inkább gyászruhának tűnik. És minden alkalommal mikor beérek a kórházba és felveszem a sztetoszkópom, mintha a hóhér kötele lenne a nyakam köré tekerve.

A harmincas éveimben járok és igen negatívan látom a jövőt." Majd felkiált: „Vegyék el a diplomámat, a köpenyemet és a pénzem csak hadd halljam azt a szót: "Anyukám"". Majd néhány sorban belső érzéseit elemzi: „Doktornőnek szólítanak az emberek, de mi hasznom származik abból, hogy ezt hallom? Tehát, mondd azoknak az embereknek, akik engem tekintettek jó példának, hogy most engem kell sajnálni. Minden amire vágyom és amiben reménykedem, hogy saját gyermekem legyen, akit ölelhetek és simogathatok. De megvásárolhatom ezt a Pénzzel, amim van?"

Nézzük mi történik a doktornővel. Hogyan jellemzi minden napos gyötrődését és hogyan tekinti börtönnek vagy sírnak orvosi rendelőjét. Röviden: élvezi vajon hivatását? Részesül bármilyen megelégedésben vagy örömben az életben? A választ az Olvasóra hagyjuk.

Általában két területhez társítják a hírnevet:

1. Sport
2. Szórakoztatóipar - színjátszás

Sport

Büszkén jegyezzük meg, hogy az Iszlám istentisztelet legtöbb formája, azaz az imák, a böjt, a zarándoklat mindegyike együtt jár bizonyos mértékű fizikai megterheléssel, bár természetüknél fogva elsősorban szellemi célúak. De ki tagadná az ember teste és lelke közt fennálló állandó kölcsönhatást? És ez még nem minden, amit az Iszlám a sport és a testgyakorlás témaköréről mond. Az Iszlám minden fajta sport tevékenységet támogat, mely elősegíti a józan gondokodást, frissíti az elmét és új erőt önt a testbe, hogy egészségben tartsa az embert. Az Iszlám általános felfogása a témáról a Próféta kijelentése, melyben így szól:

„Az erős hívő jobb, mint a gyenge." (Imam Ahmad, Muslim és Ibn Majah jegyezte le Abu Hurairától)

A testgyakorlatok és sport tevékenységek értékes dolgok, de csak arra használandók, amire valók, azaz hogy felkészítsék elménket és testünket az élet komolyabb feladataira. Önmagukban nem tekinthetők végcélnak és nem engedhetjük meg, hogy elvonja figyelmünket vagy elhomályosítja látásunkat, és elhanyagoljuk a lelki életünkhöz szükséges komolyabb kívánalmak teljesítését. A sport majd hogy nem vallássá vált a sportolók körében. Szinte vérükké vált.

Tehát ha a sportot extrém módon űzik, nem lehet nem észrevenni azt a fajta szenvedést amifelé ezek a nők és férfiak hajtják magukat. Ezek:

~ A belső és külső nyomás, hogy győzzenek minden alkalommal és minden áron, még ha ez drogok használatát jelenti is.

~ A vereséget követő "nagy leégés", a kétségbeesés, a megszégyenülés, a gyötrődés, a rajongók általi megszégyenítés és kinevetés.

~ Az állás elvesztése: vereség utáni felmondás, vagy ami rosszabb: elbocsátás!

Ennélfogva fel kell tennünk a kérdést, miszerint az ilyen fizikai veszélyeknek, megpróbáltatásoknak és hiányosságoknak kitett élet vajon boldog-e? A válasz Önre vár, Kedves Olvasó...

A sportújságok tele vannak a következőkhöz hasonló híradásokkal:

A sport veszélyes játéknak bizonyul: Egyedül a kosárlabda sérülések következtében több mint 640 ezren kerültek kórházba tavaly. A legújabb amerikai biztonságvédelmi adatok mutatják:

• Három labdarúgó veterán halt meg szívinfarktus következtében egy nemzektözi öregfiú találkozón...
• A Liverpoolban játszó McMahon lábát törte a tegnapi Labdarúgó Szövetség összecsapásának egy küzdelme során...
• Ana Quirot, a kubai futóbajnoknő felhagyni szándékozik a sporttal a 1992-es Barcelonai Olimpia után csak azért, hogy édesanya legyen. „15 évig futottam, most már csak anya szeretnék lenni."
• Ben Johnson-t, a kanadai sprintert megfosztották olimpiai 100 méteres bajnoki címétől és szöuli világrekordjától miután szteroidot találtak vérében...
• A világranglista harmadik helyén álló amerikai súlylökőt két évre felfüggesztették a játéktól, pozitív drog tesztje miatt.

A futball vagyont és büszkeséget hozott számára. Luxusautói köreblbelül egy millió dollárral értek fel, köztük a 323 ezer dollárt érő Ferrari F40-essel a Rolls Royce-ok és BMW-k mellett. Ez minden az övé volt -és még annál is több. De alig töltött el négy évet ebben a hírnévben, gazdagságban, nagy büszkeségben amikor is a világ teljesen másféle hírekkel szembesült! Kokaint használt egy olasz osztálymérkőzésen! Mik voltak a következmények? Az olasz bíróság beidézte egy hasonló váddal, kokain birtoklásért. És pár héttel azután, hogy visszatért szülőhazájába, Argentínába egy másik bíróság letartóztatta kokain birtoklásért és mert másokat is ellátott ingyen kábítószerrel. Vagyonát, beleértve luxusautóit árverésre bocsátották. Mi jöhet még? Megszégyenítés, nevetségessé tétel, csalódás és neheztelés minden féle rendű és rangú ember részéről, de nagyrészt "hűséges" rajongóitól és főleg az olaszoktól, akiknek haragja és megdöbbenése igen hangos volt. Egy újságcikk szerint egy közvélemény kutatás értelmében Maradonát szavazták meg Olaszország leggyűlöltebb emberének és egy másik cikk szalagcíme hasonlóan szól: „Az olaszok utálják Maradonát" állítva, hogy rossz példát muatat a fiataloknak. Elért Diego Maradona bármilyen valódi boldogságot labdarúgó karrierje által? A kérdésre természetesen legjobban nem más, mint ő maga tudna felelni és felelt is. "Fénykorában" gyakran mondogatta:

„A foci a véremben van, és azt akarom, hogy itt (Argentínában) minden gyereknek a vérében legyen a foci".

Viszont pár hónappal bukása után már egy másfajta vallomást tett a világnak, ami a következőkeppen hangzott:
„Nem fogok többé profi futballt játszani. Ez megmásíthatatlan döntés részemről... Az argentín nemzeti csapat szintén lezárt fejezet számomra. Ki akarok lépni, mert elegem van a nyomásból és a fegyelemből... Nem hibáztatom a futballt, csak mindent, ami azt körülveszi és rettegek attól, hogy olyasfajta helyzetekkel szembesüljek... Nem rejtem a problémáimat drogok mögé... itt valami sokkal mélyebbről van szó, mint hogy csupán kokaint használok... úgy érzem, képtelen vagyok örülni bárminek is..."

Bár említést tett az örömről, de valóban olyan valakinek mutatja be e vallomás, mint aki valaha is tapasztalt örömöt? Ha igen, akkor ez megbeszélésünk témája ezen írás során; ez az amit "látszólagosnak", "átmenetinek" vagy "erőltetettnek" hívunk, ami a "valódi", "tartós" és "szívből jövő" boldogság ellentéte, amely nem érhető el a labdarúgás vagy bármi más iránti rajongás által. Annál inkább az Allah által számunkra meghatározott életcél megértése által teremthetjük meg az ideális alapot evilági céljaink felé törekvésünkben, ami szellemi táplálékunk fejlesztését és annak mély megértését jelenti, amely megtestesülne az emberben és beléplántálódna az értelmi, erkölcsi és egyéb embertől megkívánt erényekkel együtt.

A Magasztos Allah így szólt:

» Hagyd azokat, akik játék és mulatság tárgyává tették vallásukat és akiket elkápráztatott az evilági élet. És intsél vele, hogy [minden] lélek [majdan] annak záloga lesz, amire [az evilági életben] szert tett. Allahon kívül nem lesz más védelmezője és közbenjárója. « (Korán, 6:70)

Itt főleg azokra a személyekre gondolunk, akik közvetlenül vesznek részt a szórakoztatásban, nevezetesen a film és színpadi színészek, énekesek, táncosok, stb. Vajon a szórakoztatás világa a valódi boldogság forrása?

Meglepő, hogy még mindig mennyien teszik egyenlővé a boldogságot a szórakozással. Az igazság azonban az, hogy a szórakozás és a boldogság alig vagy egyáltalán nem hasonlít egymásra. A helyes és logikus következtetés az volna, hogy a szórakozás az, amit a cselekvés közben tapasztalunk, míg a boldogság az, amit azután. A boldogság mélyebb, maradandóbb és tartalmasabb érzés. Ha vidámparkba vagy valamilyen mérkőzésre megyünk, mozifilmet vagy tévét nézünk, az talán segíthet valakit a kikapcsolódásban. Talán egy rövid időre elfeledkezik problémáiról és még tán nevetni is fog. De az ilyen és hasonló dolgok nem képesek valódi boldogságot adni az egyénnek, mivel pozitív hatásuk általában csak addig tart, ameddig a szórakozás maga.

A kérdés még mélyebb elemzését segíti, ha magunk elé vetítjük és megvizsgáljuk a minket körülvevő szórakoztatási eszközöket. Képtelen vagyok elhessegetni a gondolatot, hogy ha van bármi, amit ezek a film és tévé "sztárok" bemutatnak, az nem más, mint hogy a boldogságnak semmi köze a szórakozáshoz. Tény, hogy ezen személyek számára folyamatosan elérhető nagy mennyiségű készpénz, luxus autók, álomotthonok, szabad bejárás fényűző partikra, és megvan mindenük, ami látszólag a boldogságot jelenti. Ugyanakkor életrajz életrajz után, mely oly sok információt fed fel e hírességek életéről leleplezi a szórakozásaik mögött rejlő szomorúságot: depresszió, alkoholizmus, kábítószer függőség, házasságon kívül született gyermekek, felbomlott házasságok, zűrös gyermekek, szégyentelen kapcsolatok, magányosság, lelki gyötrődés, becstelenség, stb. Van bármi mód, mellyel tagadni lehetne e tényeket? Ritkán telik el nap, hogy a média ne tárna elénk a következőkhöz hasonló eseteket:

• Elizabeth Taylor, akit egykoron a filmkészítők és nézők egyaránt legendának tartottak, 59 évesen, immár hetedik alkalommal házasságot kötött Larry Fortensky-vel, a 39 éves építőmunkással. A szertartás után úgy nyilatkozott, reméli ezúttal életre szóló lesz. Mint a legtöbb híresség, úgy tűnik ő is még mindig a boldogságot keresi, melyet hírneve nem adott meg számára karrierje csúcsán. De most meg akar szabadulni hírnevétől, mely megfosztotta a valódi boldogságtól.

• A patológus, aki Elvis Presley boncolásánál segédkezett azt mondja, hogy a rock 'n' roll királya kábítószer és nem szívbaj következtében halt meg... „DROGOK halálos keveréke volt, az ami megölte..."

• Kétszer vált Dyan Cannon azt mondta: „Addig próbálkozom a házassággal, amíg sikerülni fog"

• Az 54 éves színésznő a Parade magazin március 10-i számában úgy nyilatkozott, hogy első válása Cary Grant-től nem volt túl békés...

• A soul zene legendáját, James Brown-t teganp feltételesen szabadlábra helyezték miután több mint két évet kapott erőszak és kábítószer használat miatt...

• Kim Basinger, a képernyő szirénje állítása szerint megőrülne drog és alkohol nélkül. A 37 éves színésznő a New Yorki Cosmopolitan februári számában bevallja, hogy rengeteg vad dologban volt része, többek között kábítószerezés és partizás. „Amikor Los Angeles-be jöttem, azt mondtam magamnak mindent ki akarok próbálni..." Azt is mondta, hogy újból meg szeretne házasodni... Nyolc évig volt egy sminkes, Ron Briton felesége. 1989-ben váltak el...

• Jamie Lee Curtis úgy nyilatkozott, nem szereti a nőkre színészkarrierjük alatt nehezedő személyes elvárásokat. Legtöbbjüknek nincs gyermeke. Nem szeretném, ha életem során rám is ilyenfajta nyomás nehezedne...

• Kedden Párizsba érkezett Cheyenne Brando, Marlon Brando húsz éves lánya. Pszichológiai kezelést fog kapni, miután tavaly kétszer kísérelt meg öngyilkosságot az apja halálát kísérő túlzott nyilvánosság miatt.

• Színész-énekes Larry Kent szerdán éjszaka AIDS következtében hunyt el...

• Billy Preston popénekest vasárnap malibui otthonában tartóztatták le, egy 16 éves fiú panaszát követően, miszerint az énekes megerőszakolta...

Nem, bizony!

Mégis, az emberek továbbra is hisznek abban, hogy a következő, még fényűzőbb parti, még drágább autó, exotikusabb nyaralási célpont, még hivalkodóbb ház megadja nekik, amit az eddigi partik, autók, nyaralások és házak nem tudtak megadni. Ahogy az emberek hajlamosak hinni abban, hogy a mulatsággal teli, fájdalom és aggodalom mentes élet egyenlő a boldogsággal, tulajdonképpen csak csökkentik esélyüket arra, hogy valaha is elérjék a valódi boldogságot.

Amint a szórakozásról és szórakoztatásról beszélünk, úgy érezzük van egy téma, amelyet nem hagyhatunk említés nélkül; nevezetesen az, hogy a filmvásznon és képernyőn szereplő "sztárok" milyen terméket nyújtanak nézőik és rajongóik számára, és mi annak lényege, minősége, értéke és hatása a közkultúrára és a normákra. Ezzel kapcsolatban közzéteszünk két - amerikai nemzeti kiadványokban megjelent - gondolatébresztő cikk néhány részletét, melyek a probléma különböző oldalait tárgyalják.

A cikkírók természetesen az Egyesült Államokkal kapcsolatban és amerikai szövegösszefüggésben tárgyalják a probléma fokát és súlyosságát, de a jelenség megfigyelhető világszerte.

Az önfegyelem értékét, mely elengedhetetlen a normális családi élethez ritkán mutatják be a médiában [mely a népművelés eszköze hivatott lenni]. Az amerikai felnőttek mintegy két harmada házas, mégis a filmek túlnyomórészben az egyedülállókra koncentrálnak. És az a néhány, melyben család látható, leggyakrabban gyökerében működésképtelennek (teljesen abnormálisnak) van beállítva, egy felesége meggyilkolásával vádolt férjjel (mint a Szerencse megfordulásá-ban - Reversal of Fortune), vagy egy feleséggel, aki férje női barátjával alszik együtt (mint a Henry és June-ban), vagy egy egymással végző házaspárral (mint a Rózsák háborújában). Mikor a szórakoztatóipar romboló termékeiről panaszkodtam, kollégák biztattak, hogy ne aggódjak tovább; egyszerűen ki kell kapcsolni. Egy eset tavaly tavasszal eszembe jutatta, hogy mégsem olyan egyszerű ez.

Családommal kis sétát tettünk egy hegyen lévő közparkban, a kaliforniai Santa Barbara tónál. Egy és három éves lányaink a kacsák felé totyogtak. „Kiskacsa, kiskacsa!" -kiáltozta az egyéves első szavainak egyikét pufi karjait kitárva a madarak felé. Feleségemmel boldogan néztük őt. De hamarosan egy csapat tizenéves érkezett a tópartra egy hatalmas hordozható magnót cipelve. A csillogó króm dobozból egy nemi erőszakot propagáló zene szólt, tele ürülékkel és erőszakkal kapcsolatos ocsmány szavakkal, és az utóbbit imitáló hangeffektusokkal. Kislányaink még sohasem hallották azokat a bizonyos szavakat azelőtt. Megrémültek a zajtól és sírni kezdtek. Gondolom ott maradhattunk volna, hogy jelenetet rendezzünk, de nem tartok önvédelmi eszközöket a csomagtartóban. Helyette otthagytuk a gyönyörű tájat azoknak a brutális kölyköknek.

A lényeg az, hogy manapság nem lehet csak úgy egyszerűen "kikapcsolni" a minket körülvevő modern kultúrát. Üzenete, képei ott vannak mindenhol. Csupán egybeesés, hogy a művészet, a zene, a televízió és a filmek színvonaláért folyó háború időben egybeesik a fiatalok - a média legodaadóbb fogyasztóinak - egyre rombolóbb magatartásával? Nincs kapcsolat a média bűn és erőszak mániájának a ténnyel, hogy a 19 év alatti letartóztatottak száma 120 százalékkal nőtt 1963 óta? Nincs semmi kapcsolat e szexőrült kultúrának a ténnyel, hogy a házasságon kívül születettek száma 350 [!] százalékkal nőtt 1960 óta?

Nevetséges ahogy a média császárai elbagatellizálják saját munkájuk fontosággát és ragaszkodnak ahhoz, hogy a filmvásznon és képernyőn bemutatott szex és erőszak nem ösztönöz szexre és erőszakra a való életben. Majd ugyanazok fordulnak egyet és több tízezer dollárt kérnek egy harminc másodperces reklámfilm-időért abban a biztos reményben, hogy e villámhirdetés közvetlenül hat majd a vásárlói magatartásra.

A média színvonala felett folytatott harc a kilencvenes évek témája lesz. A kiterjesztett cenzúra nem vezet győzelemhez. Ezirányú lépésekkel pont elllenkező eredményt érnének el. Szponzorok bojkottja, sztrájk, levélíró-kampány¹ és a szakszervezetek, független fogyasztói tömörülések részéről való nyomás egyéb formái jóval hatékonyabbak, mint új kormány szabályok.

Míg azon fáradozunk, hogy kultúránk továbbszennyezeződését megelőzzük, a rossz ellen való tiltakozásnál többet kell tennünk. Nem szabad elfelejtkeznünk a jó támogatásáról, amely kétségtelenül előnyére válik mindannyiunknak.

Családok milliói helyezkedtek el nappalijukban múlt augusztus egyik estéjén, hogy Madonna franciai koncertjét nézzék, amit a Home Box Office (HBO) kábeltévé hálózat sugárzott.

Mivel Madonna olyan nagy nemzetközi sztár és mivel az adást olyan nagy reklám hadjárat kísérte és a közvetítés hétvégén főműsoridőben volt, bizonyára gyermekek milliói nézték együtt szüleikkel.

Nem történt más, mint hogy Madonna ismétlődően obszcén szavakat használt, melyet rutinszerűen kisípoltak. Később az előadás folyamán egy ágyon vonaglott. Azonkívül nevetve használta a legtrágárabb szleng kifejezéseket.

"Bármi-megtörténhet" korban élünk, így a műsorok felháborító és vulgáris tartalma nem volt meglepő. A nyelvhasználat maga nem volt más, mint amit hallani lehet mozifilmekben, vagy kábeltévé vígjátékokban. A meglepő az volt, hogy csak néhány szülő hívta fel az HBO-t, hogy tiltakozzon. A hálózat szóvivője szerint a panaszok „közel sem voltak képzeletet felülmúlóak" és a Madonna koncert volt a legmagasabb értékelést kapott eredeti szórakoztató program a hálózat történelmében. Úgy tűnik, az amerikai szülők teljesen feladták a reményt, hogy irányítani tudják minek van gyermekük kitéve a televízió által.

Ami a legnyugtalanítóbb az az, hogy megjelent valami Amerika otthonaiban vasárnap, főműsoridőben és az emberek látszólag úgy gondolták nem nagy ügy. A tévé, bármilyen furcsának tűnik most, egyszer majdhogynem szent területnek számított ha bizonyos témákról volt szó, pontosan mivel gyermekek is nézik. De az országot annyira lerombolta a közszínvonal csökkenése, hogy ocsmányságot lehet közvetíteni milliók otthonába anélkül, hogy bármilyen ellenkezési hullámot váltana ki.

De, mi a válasz az ellenérvre miszerint a szülők egyszerűen kikapcsolhatják a tévét, ha nem tetszik az adás?
Ez igaz, de nem volt semmilyen figyelmeztetés mielőtt Madonna megnyitotta a trágárságok pergőtüzét. Ráadásul bár a programot élő adásként reklámozták, valójában pár órával korábban vették fel! A tévé társaság tudta mit fog sugározni. Mégis megtették kihagyások vagy egy, a programot megelőző figyelmeztetés nélkül. „Kreatív döntés" volt - nyilatkozott az HBO.

Az HBO-t kábelhálózat lévén nem kötik azok a korlátozások, melyek a többi [hagyományos] hálózatot igen. De ez szép lassan, észrevétlenül azon gyermekek kárára válik, akik kábeltévével rendelkező otthonokban nőnek fel. Számukra az HBO csak egy másik csatorna a menün.

Azok a gyerekek fognak hallani rosszabbat is életükben, valószínűleg már hallottak is. A Madonnáéhoz hasonló koncertek közvetítése többé már nem minősül ellentmondásosnak. Viszont hogy valaki nyilvánosan megkérdőjelezze helyénvalóságát azt állítva, hogy egy ilyen műsor rossz a nemzet gyermekeinek az ellentmondásos ! Azt mondani, hogy ez helytelen úgy tűnik azt jelenti, hogy egy lépéssel le vagyunk maradva a világ többi részétől. De ez a helytelen. Iszonyúan helytelen.

A kiáltás hangos, de van aki meghallja?

Tehát a szórakoztatóiparban lévő nők és férfiak nem éreznek valódi boldogságot, nem is közvetítenek értékes dolgokat a társadalomnak, produkcióik többsége csak rombol. Mint ahogy a cikk során többször említésre került, a boldogságnak belülről jövő okai vannak és egy olyan cél, mely nem érhető el kizárólag külső és anyagi szükségletek kielégítésével. Bensőnk gazdagítása és táplálása elengedhetetlen feltétele énünk erkölcsileg ép fejlődésének.

A fenti példák mindegyike egyet bizonyít: a valódi boldogság nem a gazdagságban, hírnévben, diplomákban és címekben, magas társadalmi rangban vagy pozícióban gyökeredzik. Melyek tehát azok a tényezők, amik az ember testi és lelki jólétének forrásai lehetnek? Honnan ered a boldogság? És milyen tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akik igazán boldogok?

Mielőtt e kérdésekre válaszolnánk, vegyük sorra röviden a valódi boldogság útjában álló akadályokat.

Hiszen az igaz hit vigasszal, biztonsággal, bizonyossággal és elégedettséggel tölti el a szívet és érezteti az emberrel a Mindenható Allahhal való erős kapcsolatát, Aki az emberiség, valamint minden látható és láthatatlan egyedüli Alkotója és a legjobb tudója annak mi eredményez jólétet és boldogságot az ember számára. Ennélfogva a valódi boldogság egyik legnagyobb akadályozója mind ezen, mind a túlvilágon Allah igaz vallásának, azaz az Iszlámnak elutasítása.

Azok, akikből hiányzik a helyes hit és eltérnek az Isteni Útmutatástól, mely Allah utolsó, üzenetét az egész emberiség számára közvetítő Prófétája, Mohammed által lett kinyilatkoztatva, spirituális ürességtől fognak szenvedni és megfosztják magukat a valódi üdvözüléstől és kegyelemtől:

» Akit Allah az igaz útra akar vezetni, annak keblét kitárja az Iszlám számára. Akit azonban tévelygésben akar akar vinni, annak keblét szűkké teszi és elszorítja, mintha az égbe akarna fölkapaszkodni. « (Korán, 6:125)

Az emberiség nincs tisztában kellőképpen a bűn súlyos hatásaival, mivel következményeire általában nincs gyógyír. A bűn és bűnözés a valódi boldogság gátlói. Ennélfogva a bűnöző mindig sokkal boldogtalanabb, {bármilyen meglepőnek is tűnik első hallásra} mint áldozata, mivel a bűnöző, aki nincs büntetve a legnyomorultabbak közé tartozhat.

3. Irigység és féltékenység

Az irigység és féltékenység az elégedetlenség és önkínzás forrása. Ennélfogva a Korán azt tanácsolja keressünk menedéket a hasonló rosszindulatú társadalmi bűnök elől. A Korán 113. szúrájában azt a tanácsot kapjuk, hogy keressünk menedéket Allahnál » ...az irigy rossza elől, amikor irigykedik. « Mind az irigység, mind a féltékenység ha tettben fejeződik ki a boldogság lerombolásához vezet és megfosztja az embert attól, hogy élvezze a jót. A legjobb menedék a gonosz dolgok elől az Allahba vetett bizalom.

4. Rosszakarat

Az igaz hívők a Korán 59. szúrájának 10. verse leírása szerint eképpen imádkoznak Allahhoz:

» ...és ne támassz gyűlölséget a szívünkben azok ellen, akik hisznek. «

5. Harag

A harag elégedetlenséget és ellenségességet is jelent és így az ember boldogságát fenyegető egyik legnagyobb veszedelem. Mohamed Próféta az önfegyelem fontosságát hangsúlyozta, mikor egyik társát látta el tanáccsal:

„Ne hagyd, hogy a harag átvegye a hatalmat fölötted..."

6. Igazságtalanság

Nincs kétség, hogy az igazságtalanság mindenkit romlásba dönt, aki él vele. Ezt sok példa bizonyítja, mely figyelmeztetésként és tanulságként szolgált az emberiség számára, hogy elkerülje ezt a súlyos vétket, valamint fenntartsa az igazságot és az egyenlőséget. Az igazságtalanság a korlátok áthágásának és azok túllépésének felel meg. Jelentheti még a dolgok valóstól eltérő értelmezését [illetve helytelen alkalmazását] és az igazság tagadását. E cikk témájának értelmében tehát ez az istenségről való téves elképzelés, mint a többistenhit, a bálványimádat² vagy amikor egyéb nem valós istenképzet az imádat tárgya mind az igazságtalanság formái, mivel az igaz vallás eltorzításai, vétek Isten parancsolatai ellen. A Korán következő verse megvilágítja ezt a kérdést:

» És [emlékezz arra], amikor Luqman atz mondta a fiának, intvén őt: „Fiacskám! Ne társíts Allah mellé [más isteneket]! A társítás bizony óriási vétek!" « (Korán, 31:13)

A következő idézet a Próféta mondásai közül tanúsítja ezt a bizonyított tényt, mely gyakran megfigyelhető az emberek életében. Abu Musa Al-As`ari, a Próféta egyik társa adta tovább (Bukhari és Muslim imánok gyűjteménye értelmében), hogy a Próféta a következőket mondta:

„Allah talán haladékot ad a bűnös zsarnoknak, majd mikor bünteti, soha többé nem engedi elszökni." Aztán a következő Korán verset recitálta:

» Ilyen a te Urad büntetése, amikor megbünteti a városokat, ha vétkesek. És az ő büntetése fájdalmas és gyötrelmes. « (Korán, 11:102)

» És hány városnak adtam haladékot, noha vétkes volt. Aztán megbüntettem őket. Hozzám jut el végül [minden]. « (Korán, 22:48)

Félelem mástól, mint Allahtól megalázkodást, bizonytalanságot és boldogtalanságot okoz. míg az Allahtól való félelem magasztos eszményképet eredményez az emberben és a helyes viselkedés és kiváló erkölcsi magatartás kifejlesztésére ösztönzi. Megszabadít az emberi alárendeltség minden béklyójától és biztosítja emberi tartását és szabad akaratát. Allah így szól a Dicsőséges Koránban:

» Íme ez [itt] a Sátán! Félelmet akar ébreszteni [bennetek] a cimboráitól. Ne féljetek tőlük, ám [annál inkább] féljetek engem - ha [különben] hívők vagytok. « (Korán, 3:175)

A pesszimizmus a nyomorúság és baj szinonimája. A tunyaság és depresszió állapotához vezet. A pesszimista ember visszatartja magát az élet élvezetétől vagy céljai elérésétől. Ennélfogva a Próféta hirdette és szerette az optimizmust, míg intett a pesszimizmustól és nem kedvelte azt. A pesszimista kishitű hajlamának köszönhetően számtalan bajt és nehézséget idéz elő magában, amik sokkal jobban hatnak idegeire, mint a dillemák és katasztrófák önmagukban.

9. Gyanakvás

Allah közli velünk a Dicsőséges Koránban:

» Ti, hívők! Kerüljétek a sok feltételezést! Nem egy feltételezés bűn... « (Korán, 49:12)

„Kerüljétek a gyanakvást, mert a gyanakvás a legnagyobb hazugság." (Bukhari és Muszlim)

Hogyan lehetne boldog egy gyanakvó ember? És hogyan virágozhatna, hogyan vezethetne boldog közösségi életet egy gyanakvással és bizalmatlansággal áthatott társadalom?

10. Gőg, önteltség, arrogancia

Az öntelt ember nyomorúságos életet él, bár durván és nagyképűen bánik másokkal az erkölcsös életvezetés bevett normáinak kellő elismerése nélkül. Elnyomja őket, talán lenézően feléjük fordul, de bizonyosan üldözi nem tiszta lelkiismerete nyomorúságossá téve életét.

» És ne fordítsd el arcodat megvetően az emberekről, és ne járj elbizakodottan a földön. Allah senkit sem szeret, aki öntelt és dicsekvő. « (Korán, 31:18)

„Allah az Ítélet Napján nem néz arra, aki büszkeségből hagyja lelógni ruháját." (Bukhari és Muslim által közvetített hadith.)

11. Allahhon kívül másnak való odaadás, másért való rajongás

A szeretet és gyűlölet az emberi jellem része, de a végletekbe vitt szenvedélyes szerelem vagy gyűlölet veszélyes állapot. Példának vehetjük Rómeó és Júlia, vagy Qays és Layla történetét az angol illetve az arab irodalomból. A történet szerint Qays őrülten szerette Laylát és borzasztóan szenvedett ettől a szerelemtől addig, míg elvesztette eszét és siralmas állapotban lelte halálát.

Ha szívedet teljes egészében Teremtődnek (Allahnak) adod oda, szereteted szent és ennélfogva emelkedett érzés lesz úrrá rajtad, mely békével és boldogsággal tölti el a szíved.

Ez a fajta érzelem nem zárja ki a szüleink, házastársunk vagy gyermekeink iránt szeretetet. Valójában harmóniában vannak és kiegészítik egymást. De a túlzott érzelmek, ha nem fékezi meg az értelem és logika igazából károsak életünkre és boldogságunkra nézve.

12. Alkohol, gyógyszer és kábítószerfogyasztás

Sokan képzelik, hogy alkohol és drog fogyasztással boldogságot érhetnek el. Droghoz folyamodnak, hogy segítségével elszökjenek az élet gondjai elől. De valójában csak olyanok mint, aki egy kis tűzből a pokolba menekül. A kábítószer elröpíthet - egy rövid időre - a boldogság csalóka álomvilágába; de valójában csak bomláshoz és romboláshoz vezet. Manapság sok ilyen társadalmi széthullásnak és káosznak lehetünk tanúi a világszerte egyre nagyobb mértéket öltő droghasználatnak köszönhetően, a valódi vallási szabályozások és igaz hit elferdítéséből és hiányából fakadó egyéb okok mellett.

A boldog élet felépítéséhez először is szilárd alapot kell lefektetnünk, különben megsüllyed. Így tehát olyan szilárd és megingathatatlan alapot kell keresnünk, melyre ráépíthetünk egy ép és teljes életet. Továbbá lennie kell egy tervnek, ami alapján vezethetjük és irányíthatjuk életünk menetét.

Az embernek vannak indíttatásai, ösztönei, érzései, vágyai és szeszélyei, melyek befolyásolhatják jellemét és életútját. Meg van áldva a gondolkodás, értelmezés és megértés képességével, hogy szabályozni tudja akaratát, érzéseit, hogy affelé a cselekvésfolyamat felé irányítsa magát, amit megfelelőnek vél. Viszont az emberi ész és érzelmek tévedhetnek és eltéríthetik a helyes útról. Öntudatlanul letérhet a siker és boldogság ösvényéről és a káosz és nyomorúság felé veheti az irányt szenvedést és pusztítást hozva magára és másokra.

Tehát szükséges, hogy az ember jól megértse az Isteni Útmutatást, mely elvezeti a teljes igazsághoz evilágban való létezéséről, az univerzummal és a többi teremtménnyel való viszonyáról, teremtése céljáról, hogy hogyan jött létre, mi az Isteni Akarat mely irányítja és szabályozza életét, és melyik a helyes út, ami az üdvözüléshez és a valódi boldogsághoz vezeti.

Az Iszlám a végső és egyetlen egyetemes vallás és rendszer vagy életmód. Számtalan próféta által jutatta el hozzánk Isten és végül az utolsó Prófétán keresztül került kinyilatkoztatásra végleges formájában az és az egyetlen hit, melyben az Isteni Kinyilatkoztatás sértetlenül megőrizte eredeti formáját ellentétben a korábbi kinyilatkoztatásokkal, melyek mindegyike vagy elveszett, vagy hozzáadtak, beletoldtak, megmásítottak avagy tönkretettek. Ennélfogva az Iszlám Hit bizonyul az ember jelleme és magatartása számára az egyetlen helyes alapnak, és az ép és fejlődőképes társadalom felépítéséhez szükséges életmódnak, melyet az igazság és béke jellemez Allah akaratával összhangban.

Ha a muszlim társadalmak elmaradottságára tekintünk, láthatjuk, hogy ezen állapot oka legfőképpen az isteni életmódtól való eltérésnek köszönhető. A csapások, melyek a muszlim társadalmak bukását okozták semmi esetre sem a tudományos ismeret hiányának köszönhetőek, hanem inkább az Iszlámtól való eltévelyedésüknek. Valójában míg Európa "sötétnek" nevezett középkorát élte, az Iszlám Nép, mely a fél világot benépesítette, a világ valaha ismert legfényesebb és legdicsőbb kultúrájának örvendett.

Tehát ha az Iszlám hitet átültetjük a gyakorlatba, elvezet minket a helyes irányba és minden energiánkat és erőfeszítésünket konstruktív életmenetté fordítja. A hit ugyanis az értelem kiegészítője. Tehát a muszlim hite nem mond ellent az értelemnek, mint ahogy az megfigyelhető más hitek és vallások esetében. Az Iszlám hit segíti az emberi értelem fejlődését és nem terheli semmiféle illogikus képzettel, nem szab határt a gondolkodásnak. Az igazság útján vezeti az embert, hiszen Teremtője szavai és parancsolatai irányítják, és ő az Aki legjobban tudja mi a jó számára.

Az Iszlám hit egyik alapfogalma a világegyetemben található harmóniához kapcsolódik. Sok tudós és gondolkodó azt vallja, hogy az ember és a természet között viszály uralkodik és hogy az ember folyamatosan küzd a természet erőivel. Az Iszlám helyesbíti ezt a szűklátókörű elképzelést. Azt állítja, hogy minden ezen a világon az ember szolgálatára teremtetett, az ember pedig Allah szolgálatára. Ennélfogva az ember és a természet közötti kapcsolat harmónikus és baratságos. Ez a tény lelki békével, megelégedettséggel és boldogsággal tölti el. Továbá megszabadítja az aggodalmaktól, félelmektől és ellenséges érzelmektől. Életét a szeretet, a remény, a derűlátás, a nyugalom és a boldogság itatja át, ami képesse teszi, hogy bizalommal és a helyes hozzáállással fogadja a nehézségeket.

Az Allahban és az Ő tökéletes tulajdonságaiban való hit nagy hatással van a muszlim jellemére és egész életszemléletére. Jó tulajdonságok megszerzésére és személyiségünk tökéletesítésére inspirál. Ez kétségtelenül egy, a helyes értékrendszeren alapuló, boldogsággal teli életet fog eredményezni mind az egyén, mind a társadalom számára.

Az angyalokban való hit által az ember érzi, hogy az univerzum bővelkedik barátságos teremtményekben és hogy nincs egyedül benne. Ez kellemessé teszi életét, sikert és boldogságot hoz számára.

Az Ítélet Napban való hit eredményeképpen az ember az igazság és becsületesség Isteni Törvényei szerint szabályozza viselkedését és életét.

Anélkül, hogy hinnénk ebben a Napban, mikor mindenki megkapja, amit kiérdemelt (amikor a bűnösök méltó büntetésben, a jók pedig bőséges jutalomban részesülnek), az ember talán kevésbé ügyelne arra, hogy igazságosan bánjon másokkal és az elnyomottak sokkal kétségbeesettebbé és boldogtalanabbá válnának.

A Túlvilágban való hit alapvető az ember bűnbeesésének visszafogásához és egy boldog és erkölcsös társadalom létrehozásához. Az Isteni Elrendelésben való hit a józan és kiegyensúlyozott személyiség egyik fő jellemzője. Mikor alárendeled magad az Isteni Akaratnak és bizonyossá válsz, hogy "ami megtörtént, azt elkerülni nem tudtad volna és ami elkerült, azt semmikép sem tudtad volna megtörténtté tenni", akkor bizonyos, hogy erősebbé válsz, hányattatások idején türelemmel és merészen nézel szembe velük és nem adod meg magad nekik vagy rokkansz bele a kétségbeesésbe és a sokkba.

Ilyen hit hiánya űrt képez az ember szívében és életében, amit a világ összes kincsével és kényével sem lehet betölteni. Az ilyen fajta üresség az, amely sokakat, még a gazdagokat és élvhajhászokat is az összeomlás szélére, sőt akár öngyilkosságba is kerget.

»És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van.« (Korán, 21:16)

»A dzsinneket és az embereket azért teremtettem, hogy engem szolgáljanak.«

Mindemellett, a gondolkodás és érvelés képességével is meg van áldva, hogy képes legyen választani és felelősséget vállalni. Ennélfogva az ember teljes harmóniát képes elérni életében, ha személyének intellektuális és lelki oldala összhangban van a fizikaival, melyet már az Allah által elrendelt és végrehajtott természeti vagy fizikai törvények uralnak.

Így az Isteni Törvényeknek engedelmeskedik, hallgat Ura parancsaira és aszerint cselekszik, teljes alázattal és hódolattal imádná az egyetlen igaz Istent, Allahot, az egyetlent, aki imádatra méltó.

Az Allahnak való engedelmesség és imádat az ember megelégedettségének és boldogságának fő forrása.

Az egyén szintjén:
Ezáltal érzi az ember, hogy közel van Allahhoz és az Urához való ilyen közelség eligazítást, bölcsességet, magabiztosságot, kitartást, biztonságot, örömöt és megelégedettséget nyújt. A vallásgyakorlás számos pozitív hatással van az ember életére. Az ima alkalmával az ember közvetlenül kommunikál Urával és létrehozza a legfenségesebb kapcsolatot, mely megelégedettséget és lelki békét ad. Érzi, hogy Allah vele van: Allah hallja őt, elfogadja imáit és jócselekedeteit és megbocsátja bűneit.

Az ima a legmagasabb szintekre emeli szellemét. A recitálásra kerülő Dicsőséges Korán versein töpreng és felfogja értelmüket. Arra indítja, hogy betartsa parancsait. Érzi Allah hatalmát felette és az egész univerzum felett.

Ez szerénnyé teszi és arra ösztönzi, hogy tartózkodjon mások megbántásától és kihasználásától. És aki ilyen erényekre tesz szert, maga lesz a jó modor és a kifinomultság, aki vágyait és szeszélyeit teljes uralma alatt tudja tartani. Továbbá aki érzéseit, erőfeszítéseit és cselekedeteit mind konstruktív módon képes felhasználni.

Az ima megtisztítja a lelket a hibáktól és a bűnök sötétjétől, ahogy a víz tisztítja és frissíti a testet. Csiszolja az ember személyiségét és beléneveli az őszinteség, a becsület, a szerénység és az alázatosság erényeit. Távoltart a hazugságtól, csalástól és minden tiltott cselekedettől és gonosztettől.

A közösség szintjén pedig:
Az ima a közösséget is tökéletesíti és végigvezeti a kollektív boldogsághoz és sikerhez vezető úton, ahogy az egyén is elérte általa a boldogságot és állhatatos, tisztességes, nemes jellemmel bíró embert faragott belőle.

A vallásgyakorlat ezen cselekedete a sikeresség és szociális jólét számos elemét hordozza. A közösségi ima valójában a szociális felemelkedés magasiskolája, ahol a rendet és összetartást gyakorolja és az egyenlőség teljes mértékben megvalósul a diszkrimináció legkisebb nyoma nélkül. Azok, akik az imát elvégzik a megfelelő módon [és a helyes szándékkal] az üdvözülés, siker és örök boldogság útján találják magukat.

Ami vonatkozik az imádkozásra, ugyanúgy vonatkozik a vallásgyakorlatok más aktusaira is, melyek együttesen hozzájárulnak a lelki, szociális, politikai és gazdasági jólét felépítéséhez és a szolidaritáshoz.

Igazából ez a titka a muszlim társadalom virágzása idején tapasztalható fejlettségnek, sikerességnek és jólétnek. [Ezen virágzás addig tartott, míg Isten parancsait tiszteletben tartva törvényeit annak teljességében és tisztaságában alkalmazták.]

Befejezésképpen hadd tegyük hozzá a vallásos imádat [és vallásgyakorlás], mint a boldogság és sikeresség forrása témájához, hogy ez az Iszlámban magában foglal minden cselekedetet, melyet a muszlim kizárólag Allahért (legyen magasztalva) tesz és összhangban Allah parancsaival. Ez nem csak a rituális aktusokra terjed ki, mint amilyen a mecsetben elvégzett ima, a ramadan hónapbeli böjtölés vagy a zarándoklat (Haddzs) megtétele, hanem idetartozik minden emberi tevékenység, mint a tanulás, evés, alvás, a család ellátásáért végzett munka és minden más az emberi élet javítása érdekében végrehajtott építő jellegű tevékenység. Így a sok jótett által a muszlim jellemesebb, harmónikus személlyé válik és növeli az esélyét az örökké tartó boldog életre a Túlvilágon. A Korán következő verse a jólét útjára vezeti az embereket:

» Ti hívők! Féljétek Allahot, szoros közelségét áhítozzátok és küzdjetek [minden erőtökkel] az ő útján! Talán boldogulni fogtok! « (Korán, 5:35) » Aki jótetteket cselekszik, lett légyen ő férfi, avagy nő, és [amellett még] hívő, azt bízvást jó életre fogjuk majd életre kelteni! És a fizetségüket a legjobb tetteik szerint fogjuk viszonozni. « (Korán, 16:97)

A Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) azt mondta:
„A boldogság, minden boldogság az Allah (teljes) szolgálatában töltött hosszú élet." (Ibn Umartól Quda"i és Daylami hagyományozta.)

Érdemes megemlíteni, hogy Allah szolgálata megbízható tudáson kell, hogy alapuljon; hiszen a tudatlanság eltorzíthatja az isteniség szellemét és így elveszíti értelmét, eredménytelenné, szinte hiábavalóvá válik.

Van egy ameriaki mondás, mely így szól:
„Nem érzem, hogy a boldogság a vagyon fölhalmozásában rejlik, az igazak és istenfélők, akik boldogok!"

3. Az Allahról, a Világ Uráról és Fenntartójáról (Dicsőség Neki) való megemlékezés.

Ide tartoznak az imák, a du'ák (fohászok), Allah dicsőítése és a Dicsőséges Korán recitálása. Látván, hogy milyen hatással van a hit és becsületesség az ember személyiségére és életére, helyénvalónak találjuk két Korán vers idézetét, melyek ugyanebben az értelemben kapcsolják össze a hit és a becsületes életmód elemeit az Allahról való megemlékezéssel:

» Akik hisznek, és akiknek szívét az Allahról való megemlékezés nyugalommal tölti el – bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal -, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak boldogság lesz az osztályrésze és szép [szállás]hely, ahová megtérnek. « (Korán, 13:28-29)

Az Allahról való megemlékezés elmulasztása és kinyilatkoztatásainak kerülése megfosztja az emberiséget ettől a földöntúli örömtől és megnyugvástól. Összeszorítja a mellkast, lelki ürességet és depressziót, aggodalmakkal teli reményvesztett és kétségbeesett életet eredményez valamint kihívja Isten haragját és örökké tartó szenvedést okoz a Túlvilágon.

» Aki azonba elfordul az intésemtől, annak a megélhetése szűkös lesz, és a Feltámadás Napján vakon fogjuk őt feltámasztani. «

Ez a hit lényegéből ered.

Mohammed Próféta azt mondta:
„Minden teremtmény Allahtól függ, és az a legkedvesebb közülük Allahnak, aki a legsegítőkészebb a másikhoz." (Tabarani, Abu Naém és Bayhaqi hagyományozta)

A gyakorlott hit kegyelmet hoz az embernek saját magára ás másokra.

A jó muszlim tehát jó minden teremtményhez. Ez a jóság számtalan formában és módon nyilvánul meg. Mutatkozik abban, hogy természetéből fakadóan szívesen térít le másokat a rossz útról és vezeti őket a helyesre. Habár ez csakis akkor valósítható meg, ha ő maga hitének igaz megtestesítője. Ez a kedvességre való hajlam a kölcsönös emberi kapcsolatokból ered; hiszen az ember öröme a másik örömétől is függ és fordítva és ez a kölcsönösség mind az egyén, mind pedig a társadalom egészének boldogságot nyújt.

A muszlim jósága nem korlátozódik hittestvéreire, hanem kiterjed minden lényre, emberre és minden más teremtményre egyaránt.

Mohammed Próféta ezt mondta:

„- Minden muszlimnak kötelező jótékonykodnia.
- Mi van, ha nem engedheti meg magának? – kérdezték az emberek.
– Végezzen kétkezi munkát és ezt ajánlja föl – válaszolta.
- Mi történik, ha erre nem képes? – kérdezték.
– Segítse akkor a gyászolókat és a szükségben szenvedőket – mondta a Próféta.
- És mit tegyen, ha erre sem képes? – kérdezték őt újra.
– Cselekedjen jót és kerülje a rosszat, ez lesz a jótékonykodás számára." (Imam Bukhari hagyományozta)

De a jótékonykodásnak őszinteségen kell alapulnia és mentes kell hogy legyen mindenfajta képmutatástól, nagyzástól, helytelen motivációktól vagy hátsó szándéktól:

» Ti hívők! Ne tegyétek semmisé adományotokat azzal, hogy fölhánytorgatjátok és zaklattok [miatta]. « (Korán, 2:264)

Sok ember azzal tölti ideje nagy részét, hogy jövőjén aggódik és bánkódik a múlt történései miatt. Nyomorúságos élet!

Az ilyen eredetű aggodalmak legjobb gyógymódja, ha a jelen határain belül élünk. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk a jövőt és nem tervezünk többé, és azt sem, hogy elmulasszuk levonni a tanulságokat a múlt hibáiból. Csupán azt célozza, hogy megszabadítsuk magunkat azoktól a felesleges gondoktól, melyek csak stresszhez és csalódáshoz vezetnek.

Egy gondolkodó szavaival élve:
„Nem szabadna olyan célokat várni, melyek homályosak a távolból; inkább fejezzük be a tisztán látszó munkát, amivel foglalkozunk."

Egy másik azt mondja:
„Az élet rövid. Nem szabad továbbrövidíteni gondokkal, bajokkal."

A jelen ésszerű határain belül élt élet összhangban azzal, amit a Próféta mondott:
„Aki biztonságban van (otthonában), egészséges és elegendő tartalékkal rendelkezik az előtte álló napra, az olyan, mint akinek a világon mindene megvan."

Rendelkezni fogsz a boldog élet alapjaival, ha biztosítod a biztonságos és boldog megélhetés feltételeit, mint a:

1. Fizikai (lakhatási, társadalmi, politikai és katonai) biztonság
2. Egészség
3. Élelem

Semmi baj a tervezgetéssel és tanulj a múltból, de ne hagyd, hogy felemésszen a jövőd miatti aggódás és ne élj a múlt dicsőséges avagy keserű pillanataiban sem.

Jónéhányan alábecsülik a biztonságot és békét, amiben élnek. Talán semmibe is veszik ezeket a kiváltságokat és felnagyítják szerencsétlenségeiket. Ez a magatartás a valóság tagadása és egyike az egyén életét tönkretevő főbb okoknak. A boldogság relatív és nem függ a vagyoni helyzettől. Egy gazdag ember is élhet nyomorúságos életet, ha elégedetlen, míg egy átlagos vagy annál alacsonyabb vagyoni helyzetben élő lehet boldog, ha elégedett és a valóságnak megfelelően látja a világot. Ami abban segít, hogy megszabaduljunk aggodalmainktól az az Adományozónkban, Fenséges Urunkban (Dicsőség Neki) való bizalom és bizakodás.

A Korán rámutat a hit és az Allahban való bizalom előnyeire:

»...Aki féli Allahot, és engedelmeskedik Neki, annak Ő kiutat talál (minden nehézségből), és onnan gondoskodik róla, ahonnan nem is számít rá. Aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elégséges. Allah eléri a szándékát. Allah mértéket szabott mindennek.« (Korán, 65:2-3)

A rövidtávú remények és vágyak kapcsán hadd idézzük a Próféta értékes szavait:
„Ha eltelt egy napod és elérkezett az este, ne várd, hogy eltelik az este és ne reméld, hogy megéred a reggelt, és ha eljött a reggel, ne várd az estét. Amíg egészséges vagy, légy kész a betegségre és amíg élsz készülj föl a halálra." (Imam Bukhari)

Mikor földi élete végéhez közeledett a Próféta ezt mondta:
„Olyan vagyok ebben a világban, mint egy lovas, aki a fa árnyékában megpihen egy rövid időre és miután pihent egy keveset elhagyja a fát és folytatja útját." (Tirmidhi)

Értékelni lehet a fenti szavak valódi jelentését, ha eltöprengünk az élet valóságán és úgy fogjuk föl, mintha egy film lenne, ami tart egy darabig miközben bemutatja ez egész életet vagy az élet egy epizódját. Az élet úgy telik, mint egy film és mikor felnősz és visszatekintesz a múltadra úgy nézed, mintha egy izgalmas filmet néznél. Nem arra célzunk, hogy ne éljünk aktív életet vagy ne vágyakozzunk az Allah által megengedett dolgokra. Élhetjük életünket és tervezhetjük jövőnket bizakodva és kitartóan, de legyen minden a mi kezünkben és ne hagyjuk, hogy bármi a világon fogva tartsa szívünket és irányítson, mint egy szolgát. Legyünk önmagunk ura azáltal, hogy uraljuk vágyainkat, ne pedig fordítva: vágyaink uraljanak minket.

Mohammed Prófétától hallották:
„Pusztuljon el, aki a dínár és dirhám³, aki a fekete és csíkos ruhák⁴ szolgája." (Imam Bukhari)

Hányan vagyunk bizony, akiket a divat, a reklámok vagy a kollégák vagy barátok életszínvonalához való görcsös felkapaszkodás ural. Elhitetik velünk, hogy nem lehetünk boldogok bizonyos tárgyak vagy szolgáltatások igénybevétele nélkül, bizonyos életszínvonal elérése nélkül. Milyen szomorú élet… Szomorú, mert mások kezébe helyezzük boldogságunk kulcsát ahelyett, hogy megszabadulnánk a másoknak való megfelelés rögeszméjétől és élveznénk az igazi szabadságot, a lélek szabadságát!

A boldogság lényeges feltétele az ember evilági szerepének megértése, hogy ismerje helyét és szerepét Allah szolgájaként valamint Allah megbízottjaként ezen a Földön. Így a muszlimnak az isteni világosság mutatja az utat és vezeti őt és felelősségteljesen fog viselkedni. Azon van, hogy minél értékesebben használja idejét, hogy elássa önmagát és másokat azzal, amire szükség van, azonkívűl felkészíti magát erre és a következő életre egyaránt.

Halljuk a boldogság aranyszabályát Allah Küldötte szájából:
„Használd ki az ötöt öt előtt: a fiatalságodat az öregség előtt; egészségedet betegséged előtt; vagyonodat szegénységed előtt; szabadidődet az elfoglaltság előtt; és életed halálod előtt. (Imam Ahmad, Baihaqi és Hakim)

A fiatalságot, mikor az ember élete virágjában van gyümülcsöző, konstruktív módon kell eltölteni; az egészséges időszakot a betegségek megelőzésére, testünk karbantartására kell fordítani; a vagyont a szegénységtől való védelemre kell használni; a szabadidőt, mely korunk nagy problémája, felelősségteljesen, csakis olyan tevékenységekre szabad fordítani, ami építőjellegű, ami megéri; és végül az egész életünket úgy kell élnünk, hogy elég tartalékunk legyen jócselekedetekből a végső utazásra a jövő világába, a Túlvilágra Isten akarata szerint.

Az Ítélet Napjára és az örök boldogság elérésére való fölkészülés nem jelenti a világi élet elhanyagolását. Szükségeltetik a társadalom fejlesztése, az Isteni Útmutatáson alapuló magasztos civilizáció felépítése, ahogy azt Allah Küldöttének, Mohammednek kinyilatkoztatta.

Az elégedetlenség és boldogtalanság egyik fő oka az alkalmatlanság és tehetetlenség érzése, amit például a dúsgazdag emberek láttán érzünk, akik velünk ellentétben élvezik az élet kényelmét és fényűzését. Az ilyen okból eredő kellemetlen érzések és szenvedés leghatékonyabb gyógymódja az, hogy elfelejtkezünk a nálunk magasabb életszínvonalon élőkről; hiszen ha hozzájuk hasonlítjuk magunkat az csakis boldogtalansághoz vezet. Vigaszt lelsz azonban, ha rájössz, hogy Allah mennyivel több áldásban részesített téged másokkal szemben. [Pár napja hallottam a hírekben, hogy Magyarországon 200 000 (!) ember él elektromos áram nélkül. Gondoljunk csak bele: Télen akár 16 órától petróleumlámpa vagy gyertya fényénél moshatják kézzel a ruhákat, nincs hűtőszekrény, kenyérpirító, háztartási gépek, mikrohullámú sütő, tévé, porszívó, hajszárító, számítógép. Még azt is hozzátennénk, hogy az emberek közti (anyagi és egyéb) különbségek tesztként szolgálnak. Mind a szegénység, mind a gazdagság viselhető/élvezhető helyesen és helytelenül. Allah próbára tesz minket, hogyan éljük meg a szegénységet: vajon méltósággal és türelemmel viseljük vagy elveszítjük hitünket és nem megengedett módon igyekszünk pénzhez jutni. A gazdagság pedig még könnyebben vihet a vesztesek útjára, hiszen számtalan hasztalan vagy bűnös dologra költhetjük pénzünket illetve elhalaszthatunk segíteni annyit, amennyit módunkban állna. Vágyaink gyors teljesülése következtében pedig a nem erős hitű ember kiábrándulttá, üressé esetleg nagyképűvé, lenézővé válhat. Mohammed Próféta erre int minket a következő szavakkal:

„Azokat nézd, akiknek kevesebb jutott ne nézd akokat, akiknek több. Így jobban értékeled majd, hogy Allah milyen kiváltságokkal látott el téged." (Bukhari és Muszlim)

Egy másik alkalommal ezt mondta Allah Küldötte :
„Ha valamelyőtök meglát valakit, akit Allah nagyobb vagyonnal és szebb külsővel áldott meg, akkor nézzen arra, aki alatta áll (ilyen értelemben)." (Bukhari)

A muszlim alapvetően elégedett azzal, ami osztályrészül jutott neki azon dolgok terén, melyek befolyásolása lehetőségein és képességein kívűl esik. Ez azonban nem azonos a beletőrödéssel vagy a passzív fajtájú fatalista⁵ hozzáállással. Sőt, a muszlim dinamikus személyiséggel bír, aki aktívan él szabad akaratával.

Vallási meggyőződédének részeként a muszlim hisz az Ítélet Napjában és az Isteni Igazságban, ami megkönnyebbülést nyújt számára azokban az esetekben, amikor igazságtalanság éri. Végeredményben minden mulandó ezen a világon és ami igazán számít, azok nem a földi javak, amiket az ember magáénak mondhat, hanem a Túlvilágra való helyes fölkészülés miáltal a hívő belép majd az öröm örök szálláshelyére, ahol nincs keserűség és nincs nyomorúság. Ez a tény teljes vigaszt nyújt számára és megszabadítja a szenvedéstől hiszen tudja, hogy azon a Napon az igazság győzedelmeskedik és mindenki megkapja, ami jár neki és senki sem fog vétkezni ellene, ártani neki vagy kárörvendezni fölötte. Ennek ismerete sokat segít abban, hogy megspóroljunk magunknak rengeteg aggodalmat és szorongást.

Vallás, jóság és tudás dolgában pedig jobban tesszük, ha azokat nézzük, aki több jócselekedettel, helyesebb viselkedéssel és nagyobb tudással rendelkeznek nálunk.

kiemel a tudatlanságból, az illúziók és alaptalan aggodalmak világából, ami a nyugalom és boldogság megrontója. Hiszen a valóság nem tudása rossz utakra vezeti az embert, bajba sodorja őt, feleslegesen gúny tárgyává teszi és szenvedést okoz számára. Vegyük példának egy gyermek esetét, aki retteg bizonyos háziállatoktól vagy jónéhány nő esetét, akik ártalmatlan kis teremtményektől irtóznak vagy gondoljunk azokra, akiket rossz előjelek kísértenek vagy a tévhit, hogy mindenki valójában gonosz és ártani akar nekik. Az ilyen gondolatok kétségkívűl helytelen viselkedést váltanak ki és igen boldogtalan életvitelt eredményeznek, aminek kedvezőtlen hatása lehet a személyiségre és az egyén környezetére is. Ez akár különböző abnormális állapotokhoz is vezethet, mint a depresszió, szorongás, hallucináció, skizofrénia, neurózis, pszichózis, stb.

8. A belső és a világgal való harmónia megteremtése.

Szükség van harmóniára a családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban és az egész világon egyaránt. A harmónia fölépítéséhez elengedhetetlen saját személyiségünk felépítése, hogy kiegyensúlyozottá, magabiztossá, elvhűvé, alkalmazkodóvá váljunk. A személyiségfejlesztés az Iszlám oktatási rendszer bevezetésével lenne elérhető, ami segít a stabil és egészséges személyiség felépítésében valamint abban, hogy együttélésre képes, másokhoz és minden máshoz könnyen alkalmazkodó emberré neveljen, aki így közrejátszik egy boldog környezet kialakításában.

A boldogság elérhető a sikeres és boldog élethez szükséges számos tényező által is, nevezetesen:

feltéve, hogy ezek spirituális útmutatás általi belső gazdagsággal egészülnek ki, mely nélkül a felsoroltak csupán a rossz és a rombolás forrásai lesznek. Belső gazdagság és boldogság nélkül a világ minden kincse sem lenne elegendő ahhoz, hogy az embert boldoggá tegye.

Az Iszlám pozitívan szemléli az életet annak köszönhetően, hogy nem tagadja meg magától Allah adományait, hanem élvezi azokat a becsületes élet keretein belül. Így támogatja az Iszlám az ember jólétét:

» Ti hívők! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, amelyeket Allah megengedett nektek! És ne hágjátok át [Allah parancsait]! Allah nem szereti azokat, akik áthágják [a parancsait]. És egyetek abból, amivel Allah ellátott benneteket – megengedett és jó [táplálék] gyanánt. És féljétek Allahot, akiben hisztek! « (Korán, 5:87-88)

a segítőkészség és a közszellem jelenlétén és együttműködésén alapszik. Ezek a tényezők sehol a világon nem voltak jelen olyan mélyről jövően és erősen, mint a korai muszlim társadalomban. Ez a nemes és civilizált társadalom igaz tükre volt a gyakorlott muszlim hitnek és az Allah által kinyilatkoztatott és utolsó Prófétája, Mohammed által hirdetett parancsoknak; az eredmény természetesen általános jólét és boldogság volt.

Olvassuk együtt:

» Ám segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben, de ne legyetek egymás segítőtársai a bűnben és a túlkapásban! « (Korán, 5:2)

„A hívők közössége a kölcsönös szeretet, testvériség és barátság tekintetében hasonlatos az emberi testhez; ha egyik része fáj, az egész test szenved a láztól és álmatlanságtól." (Bukhari és Muszlim)

„Addig nem vagy igaz hívő, míg nem kívánod testvérednek ugyanazt, mint tenmagadnak." (Bukhari és Muszlim)

„A muszlimnak hat kötelessége van a másik muszlimmal szemben. Nevezetesen:

1. Ha találkozol vele, köszöntsd eképpen: „Béke veled" (Asszalamu alejkum);
   
2. Ha meghív magához, fogadd el a meghívást;
   
3. Ha kikéri tanácsod, őszinte tanácsot adj;
   
4. Ha tüsszent és dicséri Allahot (Alhamdulillah), válaszolj eképpen: „Allah kegyelmezzen neked (Jarhamukallah)";
   
5. Ha beteg lesz, látogasd meg;
   
6. Ha meghal, menj el a temetésére."

Omar bin AlKhattab, a Mohammed Próféta halála utáni második kalifa nem evett zsírt és húst, amíg jól nem lakott mindenki. (Bukhari és Muszlim)

Egy olyan társadalom, amely ilyen szintű oktatási rendszerrel és segítő szellemiséggel, ilyen fokú szolidaritással és harmónikus kapcsolatokkal, ilyen kiváló modorral, önfeláldozókészséggel van megáldva, az egy igen boldog társadalom.

a boldogság egyik fontos feltétele mind az egyén, mind a közösség számára. Hogyan válhatunk stabil, kiegyensúlyozott személlyé? Hadd idézzük Allah szavait a Dicsőséges Koránból és lássuk mi jellemző az ilyen emberre:

~ Útmutatásért a Koránhoz fordul:

» Ez a Korán oda vezet el, ami [az] egyenes [út]… « (Korán, 17:9)

» Az ember éppúgy fohászkodik a rosszért, amiképpen a jóért – mert az embernek mindig sietős. « (Korán, 17:11)

~ A kiegyensúlyozott személy jellemző tulajdonsága a mértékletesség az élet minden területén, de különösen a pénzügyek terén.

» És add meg a rokonnak, ami megilleti őt, és a szegénynek és annak, aki úton van! De nyakló nélkül ne pazarolj! « (Korán, 17:26)

» És ne hagyd a kezed megbilincselve a nyakadon, ám ne is terjeszd ki túl bőkezűen a markodat, nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül! « (Korán, 17:29)

~ A kiegyensúlyozottság távol tart az eltévelyedésektől és a bűnöktől, mint a hazugság, gyilkosság, öngyilkosság, házasságtörés és paráznaság, drogfüggőség, csalás, nemi erőszak, betörés, tolvajlás, uzsoraszedés és egyéb bűnök, melyek nem egyeztethetők össze a stabil személyiséggel és megfosztják a társadalmat is a rendttől és békétől.

A boldogság az ember elméjében és szívében gyökeredzik. Ennélfogva a lelki nyugalom és a biztonságérzet fontos szerepet játszik a boldogság elérésében. Rengeteg gazdag ember képtelen volt megtalálni a boldogsághoz vezető utat az őket körülvevő luxus ellenére. Ez az előbb említett tényezők hiányából fakad. Ugyanakkor sokan, akik szerényebb körülmények között élnek, olyan belső biztonságot éreznek, olyan belső erővel rendelkeznek, mely hatalmas boldogságot ad nekik.

A lelki nyugalom és a biztonságérzet elérhető az oktalan félelmektől és szorongástól való megszabadulás által és azáltal, hogy az Allah iránti szeretettől és félelemtől hajtva parancsai szerint élünk. Így az emberek távol maradnának az erőszak és károkozás minden formájától és béke és biztonság uralkodna a társadalomban. A biztonságérzetet növeli a tudat, hogy Allah folyamatosan őrködik az emberek magatartása és minden tette felett.

» Allah a ti őrzőtök. « (Korán, 4:1)

» És a jelei közé tartozik az, ahogy sajátmagatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak. « (Korán, 30:21)

Magasabb szinten az Iszlám szintén lefektette a béke és biztonság alapjait azáltal, hogy igazságosan szabályozza a társadalom minden területét és minden fajta emberi kapcsolatot: legyen az erkölcsi, szociális, politikai, katonai, gazdasági vagy bármi más.

A bűnbánat célja kettős: lelkinyugalom és gondtalan élet ezen a világon és örök boldogság a Túlvilágon. A bűnbánat iszlám értelmezése szerint nincs szükség a bűnök egy papnak vagy bárki más emberfiának való beismerésével. Az Iszlám arra tanít, hogy nincs semmilyen közbenjáró vagy közvetítő Allah és szolgái között. Bárki bármikor közvetlenül fordulhat Istenhez segítségért és megbocsátásért, hiszen ő túl Nagylelkű és Jóságos ahhoz, hogy elutasítana. [És mivel ő a Leghatalmasabb, a Teremtő, hogyan is szorulna rá bármelyik teremtménye segítségére is? Hogyan is alacsonyíthatná le ezzel a feltételezéssel bárki is az Egyetlen, Hatalmas Istent?] A Korán elmondja milyen Könyörületes Allah hozzánk:

» Ha az én szolgáim kérdezni fognak téged [Mohammed Prófétát] felőlem, úgy én közel vagyok [hozzájuk] és felelek annak a fohászára, aki hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [ők is] az én [hívásomra] és higgyenek nekem! Talán az igaz úton fognak haladni. « (Korán, 2:186)

» Ti hívők! Forduljatok mindannyian megbánóan Allahhoz! Talán boldogultok. « (Korán, 24:31)

megnyitja a siker és boldogság kapuját. Vessünk egy pillantást az emberi kultúrák alakulására a történelem folyamán. Láthatjuk, hogy a tudás miképp javította az ember életét és az ember szolgálatába állított számos új eszközt és eljárást. De a tudás és a tudomány kétélű fegyver: fenséges tornyokat emelhetnek az égbe, de le is rombolhatják azokat. Tehát a tudást a megfelelő módón kell felhasználni, amely az emberiség boldogságához és jólétéhez vezet. Az ember ismeretanyagának, főleg a tudományok és a technológia terén megfigyelhető hatalmas méretű növekedése ellenére szomorú tény, hogy általában rossz célokra használták föl, mint mások elnyomása, kihasználása, az alapvető emberi jogok megszegése és eltiprása, nemzetközi terrorizmus, zsarolás és még sorolhatnánk.

Általában az építő jellegű tudás, de legfőképpen az Isteni Útmutatás és Törvények ismerete szegélyezi a jólét és a boldogság útját.

Az ilyen fajta tudás által vezérelve a muszlimok évszázadokon át képesek voltak fenntartani egy olyan civilizációt, melyben a fejlődés (mind anyagi mind szellemi értelemben) annak minden területére kiterjedt. Ezzel azóta is igen kevés más civilizáció büszkélkedhet. Manapság a muszlim népnek nagy szüksége van a megújulásra annak érdekében, hogy újra elvezesse az emberiséget az építő jellegű tudáson és az Isteni Útmutatáson alapuló igazságos, békés, boldog, virágzó társadalomba. Az ismeretszerzésről és tanulásról ezt olvashatjuk a Koránban:

» És mondd: „Uram, gyarapíts engem tudásban!" « (Korán, 20:114)

Hogy a fenti mondás közelebb álljon a témánkhoz, azt is mondhatnánk: "Válassz vidám társaságot és te is vidám leszel."

Úgy tűnik, hogy a boldogság ragadós, és megfertőz mindenkit a környezetében. Igaz, hiszen egy boldog ember optimista és önbizalommal teli személy, aki élvezi a békességet és a magabiztosságot, és magával viszi derűlátását és vidámságát bárhová is megy, így az öröm és boldogság érzetét terjeszti mindenhol. Mi több, ha jellemes emberek a barátaid, jó tulajdonságokkal gazdagodhatsz te is és végül ugyanolyan jellemessé válhatsz. A jellemesség, mint tudjuk, belépési vízum a boldogság országába és Allah kegyei közé.

és az önbizalom a boldogság meghatározó tényezői. Ezek a tényezők a boldogság és siker útjára visznek. Szükségesek ahhoz is, hogy túljussunk az élet nehézségein és eltávolítsuk a céljaink útjába kerülő az akadályokat.

17. jó és bizalmas viszonyban kell lennünk családunkkal, barátainkkal és kollégáinkkal.

Egy boldog otthon felépítése függ a házastárs helyes megválasztásától, a jó és bizalmas kapcsolat fenntartásától, a gyermekek legjobb módon való felnevelésétől. A barátokat ugyanilyen körültekintő módon válasszuk meg. Ami pedig a munkatársakat illeti, megértés, szeretet és kölcsönös tisztelet jelemezze kapcsolatunkat.

» És aki jótetteket cselekszik és hívő, annak a buzgalma elismerésre lel. Fölírunk neki [mindent]. « (Korán, 21:94)

Egy elgondolkodtató cikk látott napvilágot a Válogatás [a cikk írásának idejéhez képest] legutóbb megjelent számában. Az amerikai Nemzeti Republikánus Párt egy bizonyos vezető tagjának szomorú szavait olvashattuk. Ma már nem él, és élete virágjában meg volt áldva vagyonnal, hatalommal és tekintéllyel, azonban lelki gazdagsággal nem. Sajnos, üzenetünk már késő számára, de talán ezen tiszteletreméltó amerikai úriember szavai felnyithatják a szemét sok más hasonló helyzetű ma élő embernek, akik még bizonytalanok a helyes utat és az igazságot illetően. Ezek az utolsó, fájdalommal teli szavak feltárják valódi érzéseit, hogy anyagi téren elért sikerei ellenére belül teljesen ÜRES lehetett. Az anyagiak hajhászása közben megfeledkezett szellemének táplálásáról. Elfelejtette, hogy minden világi dolog mulandó és ami számít az belső gazdagságunk, hiszen értékesebb és tartósabb. Utolsó szavai csalódással, bizonytalansággal teltek.

„Tudom, hogy többet értem el, mint a legtöbben. De megszerezhetsz mindent amit akarsz és mégis üresnek érzed magad. Hatalmam mekkora részét odaadnám, hogy több időt lehessek a családommal… Mekkora vagyont áldoznék föl egy barátokkal töltött estéért… Egy halálos betegségnek kellett jönnie, hogy szemtől szembe kerüljek az igazsággal, az igazsággal melyet az egész ország megtanulhatna a káromon… Sosem voltam vallásos ember. Csak annyi időd van, amennyit eltöltesz itt a Földön, szoktam mondogatni. Szembesülvén saját életem végének lehetőségével újraértékeltem mindent. Még csak azt sem tudtam miben hiszek. Szívesen látok mindenkit, aki mesélne nekem a hitéről…!"

Utolsó szavai sokat elárultak, bár a szellemi kiteljesülés reményétől megfosztottan, üresen kongtak. Igazán tragikus, ez a teljes kudarc, hiszen minden idejét kizárólag az anyagi javak fölhalmozására pazarolta és egy jottányi időt sem szánt a lelki és szellemi gyarapodásra. Próbálkozz az ISZLÁMMAL, az emberiség IGAZ boldogságának egyetlen esélyével! Szeretettel köszöntünk, testvérünk!

Mohammed Próféta ezt mondta:

„Minden gyermek az Iszlám természetes állapotába születik…"

A jelen írás két társszerző közös munkája. Nathif Jama Adam A boldogság forrása című rész szerzője, míg Ghalib Ahmad Masri írta a könyv fennmaradó részét.

Hosted by www.Geocities.ws

	Kapcsolódó cikkek:
Vissza a főoldalra /	Az Iszlám az élet értelméről