Gyere, kicsim, s�rj a karomban!
�ron, f�l�ves kisfiam �thetes kor�ig "j� baba" volt. Azt�n csillap�thatatlanul s�rni kezdett, �n pedig, mint odaad� �s kompetens anyuka, mindent megtettem, hogy abbahagyja.
Kilom�tereket gyalogoltam vele a lak�sban �s az utc�n, �r�kon kereszt�l t�ncoltam vele, �nekeltem neki, f�gg��gyban ringattam, �s persze szoptattam �s szoptattam. H�rom h�napos kor�ra a gyerekem �jra �j� baba� lett. Csak �pp nem akarta sehogy sem felfedezni a kezecsk�it, ut�nany�lni
a t�rgyaknak, nem mutatott �rdekl�d�st a mozg�s ir�nt, ink�bb egyre csak az �kleit t�mte a sz�j�ba, �s mintha feneketlen lett volna a gyomra: mindig - �jjel is t�bbsz�r - enni k�rt.
"Megszokja majd �s k�veteli"
Pr�b�ltam megosztani rossz �rz�seimet a csal�ddal, kisgyerekes bar�tn�immel, v�d�n�mmel, �s sorra kaptam az olyan v�laszokat, hogy �a fi�k lassabbak�, �biztos j�n a foga�, meg �majd ha m�r szil�rdat is eszik, jobban fog aludni�. Emellett �vtak att�l, hogy tov�bbra is annyit foglalkozzam vele, mert azt �megszokja �s majd k�veteli�.
Valahogy egyik v�lasz sem nyugtatott meg, mert �ronnak csak nem b�jt ki a foga, �s azt sem akar�dzott elfogadnom, hogy az embergyerekek sz�letetten manipulat�v kis l�nyek, akik legsz�vesebben csak a sz�leik v�r�t sz�vj�k, ha lehet�s�g�k van r�. Ahogy azt sem, hogy a kisbab�k a szok�sok �s az ism�tl�d�sek rabjai lenn�nek.
...hogy ne legyen bajuk...
A megvil�gosod�s akkor �nt�tt el, amikor az interneten r�tal�ltam az Aware Parenting Institute (�ber Nevel�s Int�zet) honlapj�ra, �s megismerkedtem Aletha Solter munk�j�val. Az alapgondolat annyira egyszer� �s mag�t�l �rtet�d�, hogy ma m�r csak azt nem �rtem, mi�rt nem volt ez sz�momra (�s m�s sz�m�ra sem) mindez vil�gos a kezdetekt�l.
A kisbab�k k�t okb�l s�rnak. Az egyik, ha valamilyen azonnali ig�ny�k, alapvet� sz�ks�glet�k van: enni k�rnek, meleg�k van, testk�zels�gre v�gynak, valamilyen k�nyelmetlens�gt�l akarnak megszabadulni. Ilyenkor kommunik�lnak, �zennek. A m�sik ok, ha az�rt s�rnak, hogy a fesz�lts�g�ket levezess�k, a fesz�lts�gt�l megszabaduljanak. Ilyenkor gy�gyulnak. Nem az�rt s�rnak, mert bajuk van, hanem az�rt, hogy ne legyen bajuk.
Most persze k�t k�rd�s is ad�dik: ugyan mit�l lehet stresszes egy kisbaba, akinek annyi dolga van csup�n, hogy egyen, j�tsszon �s aludjon? �s a stresszt�l mi�rt �pp a s�r�son kereszt�l kellene, lehet megszabadulnia?
Aletha Solter a kisbaba fesz�lts�g�nek forr�sait hat csoportba osztja.
Egyr�szt ott vannak a mindennapok esem�nyei: t�l sok inger (l�togat�k, bev�s�rl�s, r�di�, testv�rek j�t�ka stb.); ijeszt� helyzetek (pl. elv�l�s a sz�l�t�l, gondoz�t�l, ak�r csak r�vid id�re is); annak a fesz�lts�ge, hogy a sz�ks�gletei nincsenek azonnal kiel�g�tve (v�rnia kell, am�g anya �lbe tudja venni, vagy meg tudja etetni); fizikai f�jdalom (meg�ti mag�t); a fejl�d�ssel egy�tt j�r� frusztr�ci� (m�r szeretne m�szni, de m�g nem siker�l). Ha belegondolunk, ugyanezek a t�pus� esem�nyek a feln�ttek �let�ben is stresszhelyzeteket teremthetnek.
Idegesek lesz�nk a bev�s�rl�k�zpontban a t�l nagy zaj �s az �ttekinthetetlen k�n�lat miatt, �belebetegsz�nk�, ha t�vol vagyunk a szerelm�nkt�l, figyelmetlenebbek lesz�nk, ha egy el�ad�s sor�n nem tudunk kimenni pisilni. Az utols� k�t csoportba a magzati �llapotban elszenvedett stressz (pl. nem k�v�nt terhess�g, vagy betegs�g gyan�ja) �s a sz�let�si trauma tartozik.
Lapoz�s a k�vetkez� oldalra...