Nézd...
Mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár,
mint a mámor ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt.
(Refrain:)
Látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén
vihartépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.
Mint egy barlang mit az eső ezer kristálycseppje vájt,
mint egy sebhely, mint egy rossz szó, ami tegnap még úgy fájt,
mint egy furcsa keserédes félig elfelejtett íz,
mint egy kavics ami csobban, aztán fodrot vet a víz.
Refrain
Szobád mélyén néhány fénykép, néhány csendbe süppedt szó,
épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó,
mint egy színpad, mint egy díszlet, mint egy régi-régi dal,
mint egy gyermek akit visznek, hogyha menni nem akar,
mint egy labda ami gurult, szállt a játszótéren át
mint a könnyek miket sírnak, kint a lombjuk vesztett fák,
mint egy lábnyom kint a porban, amit elsodor a szél,
mint az álmok, miket megöl sorban elhervaszt a tél.
Mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár,
ezen elgondolkodom, és a szívem fáj nagyon,
mint egy fáradt szélmalom.