Ő szívembe lopta halk szavát,
ha látom kedves mosolyát,
ügy érzem, táncol a világ, s minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
a bánat borús hajnalán,
amikor gondok törnek rám,
s köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság, hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ, á mindenem.
$
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen, szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
az élet legszebb titka tán,
az erős, kézzel írott szó a pont után
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.
dal $egno al fine
(Coda:)
Ő... Ő... Ő...!