Mostanában minden más, nem ismerek rád,
beköltözött hozzánk már az egyhangúság
Élünk csak a nagyvilággal,
s várjuk, hogy az est leszáll,
érzéketlen arccal mondjuk: jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
kihűlt már a régi vágyunk,
bennünk csak az emlék él,
színlelni a boldogságot semmit nem ér.
(Refrain:)
Nem kell már többé szerelem,
nem mondom azt, hogy szeretem
Azt, ami szép volt, feledem,
szívemből végleg kivetem
Nagy árat kért a szerelem,
a régi boldogságom könnyel fizetem
Most már csak megnyugvásom útját keresem
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem.
Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
felbukkan egy kedves arc, s a szívembe vág
Megremeg a testem-lelkem,
de megsegít a józanság,
nem akarok többé sírni sohase már.
Refrain