Fénytől távol túl a város szélén
Egy eldugott kis tarka völgy ölén
Oly csendben éltem, álmodoztam sok-sok éjszakán,
S most útrakelek álmain után.
(Refrain:)
Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józan ész,
többre mész, és nem lesz oly nehéz.
Jóbarátok régen messze járnak
Én itt maradtam szinte egymagam
Most fájó szívvel búcsúzom és könnyezem talán,
de mégis megyek álmaim után.
Refrain
Csak egyvalaki sír majd biztos értem
Az én mamám, ki nem felejt sosem
De visszajövök, s elviszem egy nyári délután
S együtt megyünk álmaink után
Refrain (bis)