A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt Ki mindíg a szívről dalolt, a rózsa a kedvence volt. A festő mindent eladott, a házat hol eddig lakott Rózsákat vett vagyonán, s megkapta mindet a lány. (Refrén:) Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet [senkitől nincs/*sohasem volt/**sohasem lesz] talán. A szép álom így teljesült, de túl gyorsan messze repült Másnap a lány búcsúzott, mert a színpad az élete volt. A festő most érezte meg, hogy senkit így nem szeretett Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág. Refrén* Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szelíden Nem tudja senki se' már, hol van a lány, merre jár. A festő új házban lakik, minden nap vár valakit Álmodva régi varázst, rózsákat fest, semmi mást. Refrén**