Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál:
Hangot és beszédet, a gondolatnak formát
Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek,
anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt
a lélektől lélekig elérő szeretet útját.
Lá lá lá...
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál:
Figyelmet a csendre és a hangra hallást,
hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást,
tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását,
s szeretőmnek élettel telt, zengő hangját.
Lá lá lá...
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál:
Fényt a két szememnek s bele éles látást,
hogy felismerhessek feketét, fehéret,
a magas égről a benne rengő csillagtengert,
s az emberek tömegéről Téged, az egyetlent.
Lá lá lá...
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál:
Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást,
s azt, mi megmér, megrostál szót, szándékot, tettet
A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál,
e dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már.
Lá lá lá...
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál:
Inaimba iramot, lábaimba járást,
hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket,
üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet,
hogy végre házadba, tehozzád, hazatérjek.
Lá lá lá...
Köszönöm az életet... köszönöm élet!