László Földes

Gólyák

Az égbolt ma is olyan fényes
De megzörren rajta a kék acél
A földről nehéz dübörgést érez
A fák gyantásak, szomorúak.
Füst és hamu, mint keresztek
A gólyák nem raknak fészket.

Lesz-e kalász, fénylő kalász körülöttünk?
Nem lesz, nem lesz, hiába vetettünk
Mi az a fény a borostyánözönben?
Tűz az, babám, tűz lobog a mezőben
Ha itt a baj, csak a varjak maradnak
Nincsen helyük a dalosmadaraknak.

Ősz felé por lepi a fákat,
Aki nem tud énelkelni, elmehet
Mondd, a szerelem merre járhat?
Mi fontosabb most? A gyűlölet
Füst és hamu, mint keresztek
És a gólyák nem, nem raknak fészket.

Hogy zúg az erdő koronája,
A föld és a víz sóhajtozik
Csak vár, csak vár a csodára
Mint régen a békében, halihózik
Repültek a bajból keletre
Szállnak a gólyák, messze-messze.

A lég megtelik különös hangokkal,
Most minden csak csörömpöl és kattog
Paták tombolnak dühükben dobogva
Valaki üvöltene, de csak suttog
Repültek a bajból keletre,
Szállnak a gólyák, messze-messze.

Hansis Schlagerseiten