Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő. Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem És a tolvaj s az áldozat egyformán ő Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig - a nő. Ő, akin nem látok át Egyik mosollyal csal Másik sóhajjal vall Ő élvez minden csatát És ha vesztésre áll Kész egy újabb szabály. Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig - a nő. Ő, akit sodor a tánc Milyen irányba lép? Mikor mondja, elég? Ő, kit a jövődben látsz Aki karjába rejt Aztán kétségbe ejt. Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte És ha megkapod, attól csak a hiánya nő Vele betelni nem tudsz mert ő az a lány, az az örökké asszony - a nő.