***
 

       Brian felébredt. Hideg veríték mocskolta be az ősi takarót, amibe becsavarták. Még mindig viselte a pizsamaalsóját, de a véres felső eltűnt. Egész testében megborzongott, ahogy rádöbbent milyen hideg is van. A padlásról lenézve egy öreg indiánt látott, amint épp görnyedve fát rakott a tűzre. Az öreg hosszú haja szürkésfehér volt, és bár nagyon idősnek látszott, mozgása oly könnyed volt, ami meghazudtolta korát. Tölgy égett a tűzben, durrogva és ropogva, ahogy a nedveket elérték a lángok. Valaminek igen kellemes szaga volt. A fiú szemei végigfutottak a fatetőn, a szálfa falakon, a bográcsokban levő ételeken, a szoba értékes üvegablakán. Karcolások voltak a falakon, mintha valamilyen állat rajtuk élesítette volna a karmait.

- Csináltam neked süteményt. Gyere le, kicsi - mondta az öreg. Brian megrázta magát, hogy jobban felébredjen, bukdácsolt az ágyban, majd megtalálta lábával a masszív létrát és lemászott. Megvakarta magát és egy bolhát talált a pizsamájában.

- Hol vagyunk? Nem... nem emlékszem... - kezdte Brian.

Az öreg egy rakás lepényt rakott az asztalra és mellé valamit, aminek juharszörp szaga volt. Tiszta vaj olvadozott a felső lepényeken. Brian majdnem megkóstolta.

- Egyél - mondta az öreg, az arca rezzenéstelen, ahogy a tűzhelyen levő kannához ment, hogy kávét töltsön magának.

Brian körülnézett a szobában. Most látta, hogy a karcolások a falakon faragások voltak - céltudatos sebek a fán, nem egy vadállat véletlenszerű karmolászása. Egy magányos füstpamacs tekeredett elő egy kis agyagcsészéből, amin valamilyen kisállat koponyája alatt lógott. A füst zsályaillatú volt, átható és kitisztította az orrát. Brian lassan leült az asztalhoz, még mindig a szemit dörzsölve és próbálva teljesen felébredni. A szoba furcsa volt, de furcsán családias.

Szél fújt át a kéményen és a tűz egy pillanatra felszikrázott. Az eltévedt szellő átszelte a szobát, és az öreg, úgy tűnt, meglepődött ezen. Felemelte a fejét mintha valami távoli dologra figyelne és bólintott.

- Nos, akkor menj tovább és figyelj, ha a szagot nem tudod elrejteni. Számítok rád.

Még egy gyors szélroham kavarta spirálba a füstölőből felszálló füstöt. Ekkor a szellő hirtelen elnyugodott.
Az öreg megrázta a fejét, mosolygott és leült az asztalhoz. Az arca ünnepélyessé vált. Brian úgy találta, bízik az öregben, és a meleg lepény túl jól nézett ki ahhoz, hogy kihagyja. Megragadta a villát és vett az ételből.

- Először mindig nehéz. Nem emlékszel mi történt vagy hol is vagy. Ez jó lehet; sok minden történt veled. Emlékszel a nevemre?

Brian tagadóan rázta a fejét és még több vajas lepényt tömött a szájába. Farkaséhes volt. Az öreg nem figyelt erre.

- A nevem Utolsóként-Meghaló. Ez az a név, amit a Nép adott nekem, amikor a te korodban voltam. Ez... kapcsolatos azzal a jövendöléssel, amit születésemkor mondtak, hogy élni fogok a vég eljöveteléig. A családom hosszú életű. A gyámod leszek egy rövid ideig.

 - Gyámom? Miért? Vannak szüleim. Hol vannak?

- Nincsenek itt. Nem tudsz visszamenni hozzájuk. Átváltoztál, Brian.

- Hogy változtam? Nem tudok visszamenni hozzájuk? Hogy érted ezt?

- A farkas-népből való vagy, Brian. Garou vagy. Alakváltó. Vérfarkas.

- Vérfarkas?? Te hülyülsz velem.

Az öreg megrázta egyszer a fejét, határozottan.

- Nem. Garou vagy. Mint én.

Brian lerakta a villáját.

- Őrült vagy öreg. - Felállt. - Te egy átkozott őrült vagy. Hol vagyunk? Te elraboltál engem?

- Ülj le és fejezd be a reggelidet, Brian.

Brian az ajtóhoz futott és kitárta. Csakhogy odakinn, az ajtó előtt a hóban egy hatalmas, fekete farkas pihent nyugodtan. Azonnal megfordult, ahogy Brian kinyitotta az ajtót és morogva közeledett felé, amint a fiú megtorpant.

- Ő Sosem-Pihenő-Vadász. Ő is azt szeretné, ha leülnél, és befejeznéd a reggelidet - mondta az öreg. Brian figyelte, ahogy a farkas elkezdett tekergőzni és alakulni. A teste elkezdett púposodni, megnőtt; egy óriási farkas villant fel a szeme előtt. Lassan karjai, kezei nőttek, egy toronymagas ember-farkassá vált. Végül zsugorodott, eltűnt a szőre, egy meglehetősen szép nővé vált.

- Hívj csak Kate-nek - mondta mosolyogva. Fekete bőrdzsekit, farmert, és egy különös agancs-nyakéket viselt.
A lány sietett elkapni Briant, ahogy a fiú majdnem összeesett, és visszavezette az asztalhoz. Utolsóként-Meghaló előszedett egy fémflaskát és az asztalra helyezte.

- Igyál - mondta. Brian nagyot kortyolt belőle. Az ital keserű volt, de ahogy leküzdötte ezt, Brian azonnal jobban érezte magát.

- Oké... hát... farkasember vagyok. Jó. Nagyszerű. Gondolom ez tönkre teszi a társasági életemet. Tudjátok, bezárkózni, ha telihold van...

Kate felnevetett.

- Dehogyis, mi legtöbbször akkor változunk, amikor akarunk. Azonkívül ezt számomra az Újhold jelenti. Te a Félhold jellegű srácokhoz tartozol, azt hiszem. - Az öreg bólintott.

- Csakugyan, Vadász. Brian egy Philodox, a Szent Utak őrzője. Ezért van itt.

- He? És ez tulajdonképpen mit jelent? - kérdezte Brian, még egy keserű kortyot húzva a flaskából. Grimaszolt, ahogy lenyelte, de mire leért, megnyugtatta és jobban érezte magát, mint ahogy eddig. Az öreg elvette tőle a palackot, figyelve az arcát. Semmi felismerés nem jelent meg rajta. Utolsóként-Meghaló leszegte a fejét.

- Nem emlékszel? Mennyi éjszakát töltöttünk el az álmaidban, mint ahogy most itt állunk, ezen a helyen, beszélve neked a Nép Bölcsességéről. - Brian lassan megrázta a fejét.

- Nem... nem, nem tudok semmit...

- Amikor megszülettél a Hold félig telve volt az égen. A jelleged leginkább az ősi utak őrzésére való, a Nép szokásinak és rítusának ismeretére. Én magam is a Nép Útjainak egyik Őrzője vagyok. Ismerem az Ezüst Szöveget; ha tehetem, újra meg fogom tanítani neked.

- Nagyapa, talán emlékezni fog mindenre a fiú, ha elmondasz neki egy keveset... ki van készülve. Én is csak kevésre emlékszem az Első Átváltozásomból. - mondta Kate.

- Mi az az Ezüst Szöveg? Olyan, mint az aranyozott betűk, vagy a platina táblák? - kérdezte Brian. Kíváncsiság töltötte el.

- A Nép feljegyzései... minden Garoué, az egész világon. Itt van, láthatod, a falakba vésett jelekben. Ez egy spirituális hely, az Ezüst Szöveg Kunyhója, és áldott vagy, hogy itt lehetsz.

- Ah, én nem értem... úgy érzem... ahh, mintha egy vadászkunyhóban lennék az erdőben. Mint amit akkor használtunk, amikor szarvasra vadásztunk. Figyeljen, mister, miért nem engedi, hogy elmenjek felhívni az anyámat és apámat, és megmondjam nekik, hogy oké vagyok, és utána visszajönnék és meghallgatnám az összes kedvenc sztoriját. Mit mond?

Kate csúfondárosan mosolygott az öregre, aki nem mutatott semmi reakciót a lány viselkedésére. Egy friss szellő legyezte meg a lángokat a főzőhely alatti tűzben, aztán körözni kezdett Utolsóként-Meghaló feje körül. Ő röviden figyelt a szélre és így szólt hozzá:

- Megértettem. Köszönöm, Sussra. Elengedlek. - Katehez fordult. - Menj és nézz körül a sáncnál. Kevés az időnk! Menj és nézd meg, mit lehet tenni a feltartóztatásukra.

Kate egy szó nélkül bólintott és kilépett az ajtón, majd hangosan becsapta. Visszafordulva a fiúhoz az öreg szigorúan, de halkan beszélt.

- Megtanított apád valaha is, hogy figyelj az idősebbre? Nos, én vagyok az idősebb, és meg fogsz hallgatni! Vagy kipenderítelek a hóba és hagyom, hogy a Sárkány reggelije legyél!

Brian rásandított.

- A micsoda? A sárkány? Az mi?

A pillanat frusztrációja keresztülszaladt az öreg arcán, amit egy csendes sóhaj és egy nyugodt pillantás követett.

- Ez is a történet része, de nem az egész mese. Hadd kezdjem az elejéről, amíg eszed a reggelidet. Látod itt ezt a jelet? Ez az első - a legősibb feljegyzés. Ezt mondja...

Gaia elsőszülötteinek,
Én, a Főnix, egyedül vagyok, az első és az utolsó.
Láttam Luna születését Gaiában,
Figyeltem növekedését.
Fürödtem hatalmában
És a föld repedéseiben láttam
Az Élet eljövetelét.

- Mi ez, a Teremtés Könyve? Ki írta ezt a Szöveget?

Az öreg mosolygott.

- Nem egészen, Brian. Ez a népünk történelme. A Szöveget sok garou vezette az évek során - a legendák úgy mondják, maga a mitikus Főnix írta ezeket a jeleket. Úgy tűnik, a Szöveget a Főnix védi és figyeli. Sokan őrizték ezt a Szöveget a Főnix után, mindegyikük hozzáadta a saját írását, a saját ötleteit. Mindegyik jel emlék, a Szöveg egy része. Ezekben a jelekben szellemek vannak, szellemek, amelyek megtanítják a jelek értelmét.

- Említetted Gaiát. Ki az? Az a görög földistennő?

- Gaia a mi szavunk az Anyára, minden teremtményre. Minden, amit itt látsz, az Gaia. A Föld, a Nap, a csillagok, a világok, itt és az Umbrában - mindegyikük Gaiától való. Minden Gaiától való, még a Szövő, a Vad, és a Sárkány is, akit Féregnek is hívnak.

- És ők kik? Ki... mi... az a Sárkány?

- Ez a részlet elmondja neked, Brian.

A Nagyok, a Celesztinek között
Ott volt a Vad, örökkön változva Változó
A Szövő, örökkön szőve Alkotó
És a Sárkány, örökkön pusztítva Egyensúlyozó.
Aztán a Szövő őrültté vált
És vadászott a Vadra
Begubózta a Sárkányt
Bár a Vad elszökött.
Egyensúly nélkül a Sárkány megromlott
Romlottsággá változott
Teremtésre vágyakozott
És kitárta agyarait,
Hogy elpusztítsa Gaia egészét.

- Mit jelent az - a Sárkány a romlottság? A Sárkány egy szörny vagy hasonló? - kérdezte Brian.

- A Sárkány egy nagyon is valódi szörny és egyúttal egy nagyon hatalmas szellem, amely rengeteg módon testesül meg. A mérgező vegyianyag-mocsarak, a gyermekek kihasználása és molesztálása, a botrányos politikusok: ezek mindegyike lehetne példa a Sárkány jelenlétére és hatalmára, jóllehet az emberi gonoszság gyakran egyenlő bármivel, amit a Sárkány csinál. A Sárkány egy mágikus bestia, akinek hatalmában áll másokat megszállni és így erőt adni neki. A hatalma óriási volt a korai időkben és a Garouk rengeteg csatát vívtak a talpnyalóival akkor is éppúgy, mint most. A Sárkány éhes, és egész Gaiát el akarja nyelni. - Utolsóként-Meghaló kinézett az ablakon. - Most ott van kint. Vár.

- Mi történt utána? - firtatta Brian. - Még mindig itt vagyunk. Miért?

- A Szöveg folytatódik. Gaia általában válaszol minden kihívásra, a maga módján. Nézd, itt...

A Sárkány a Föld fölé emelkedett
Éreztem az árnyéka hidegségét
És, mint Télen, elaludtam.
Hirtelen felébredtem Luna
Ragyogó, bátyjához méltó ragyogására az égen
- Gyere - mondta Luna. - Hozz ajándékot. Gaiának új fiai születtek.
Elmentem oda, ahol Luna világított
Nővére teremtményeire
És majmokat láttam, akik farkasok is voltak egyszerre
És farkasokat, akik majmok is voltak egyszerre
És tudtam, hogy semmi sem mehet
Ugyanúgy, mint régen
És Luna mondta: - Ezek Gaia garoujai. Ők fogják Őt védeni a Sárkánytól, aki éhezik rá.
Megbecsülésemet adtam nekik, mivel ők Anyánk harcosai.

- Hadd tegyem ezt rendbe. Nekünk állítólag el kell menni mérgezett földeket tisztítani, folyókat pucolni, és megakadályozni az amazonasi erdőirtást? Úgy, mint a Bolygó Kapitány? Valami mitológiai bestia miatt? Úgy értem, teljesen egyetértek a környezetvédelemmel, de...

- A Sárkány nagyon valós. Mindenütt ott van a befolyása, nem csak a nyilvánvaló helyeken. Megtanultuk, hogy egy garounak először belül kell legyőznie a Sárkányt, mielőtt reménykedhetne abban, hogy kívül is harcolhasson vele. Te is észre fogod venni, amikor átmész a Beavatási Rítusodon.

- Gyanítom, van erről szó az Ezüst Szövegben.

- Ezek a karcolatok mesélnek az Első Falkáról, és az első Beavatási Rítusról...

Farkas Nagyapa a garou-kölyköket elvitte
Az erdőbe és otthagyta őket
Három hóra, egyedül -
Nyafogtak és harcoltak egymás között
De mikor a Sárkány követői támadtak
Egy akarattá váltak, egy Falkává,
Az Első Falkává, és megölték a Sárkány rémes teremtményeit.

- Hát, a Beavatási Rítus olyan cserkész-dolog, ahol kint vagy az erdőben?

- Nem, Brian. A Beavatási Rítus egy tűzpróba. A legbelső természet és a lélek próbája. Alatta felfedezed a belső éned. Kölyökből, egy ifjoncból, felnőtt leszel, teljesen elismert, mint garou. És megszerzed a garou neved.

- Mint Utolsóként-Meghaló?

Az öreg mosolygott.

- Igen.

- És megtámadott a Sárkány a Rítusod közben?

- Ez gyakran veszélyt hordoz magában, de ez tesz minket erőssé. Ezután köszöntnek, mint új garou. Itt - ez az Első Falka ünneplése...

Eztán Luna átragyogva a fákon, szólt a
Rítus-Ajándékaikért, kapják meg őket:
Ajándékokat kaptak a kölykök, az Első Falka,
Az Öt Égtáj felől
Északról jött az Átlépés Útja
Délről jött az Égető Düh Útja
Nyugatról jött az Alakváltás Útja
Keletről jött a Bölcsesség Útja
És Belülről, Gaia egy darabot
Magából a kölyköknek adott, hogy hordozzák magukban mindig -
Gaia Útját.

- Mik ezek az utak? Mit jelentenek? - kérdezte Brian.

- Nekünk, garouknak, sok mágikus képességünk van, ajándékok az Öt Széltől. Az Északi a szellemvilágba való átlépés útját adta - így tudtam az álmaidban hozzád menni. A Déli Dühöt adott nekünk, amely szörnyű, dühöngő harcosokká tesz, még ha azzal is fenyeget, hogy elpusztít belülről. Szerencsére, mint Philodox, te vagy a legjobban kiegyensúlyozva a Dühben. Nyugatról jött a Változás Útja, a képesség, hogy számos formát vehessünk fel, többek között a fél-farkas harcos-alakot, amelyet mi Krinosznak hívunk. Északról jött a Bölcsességünk Útja. A garouk Bölcsessége két alapon nyugszik: az Ajándékainkon és a rítusainkon. Az Ajándékok mágikus hatalmak; ezek segítenek olyan dolgokat megtenni, mint eltűnni a kereső szemek elől, vagy felismerni az Igazságot, ha halljuk. Ezek Gaia titkai, amelyet a hasonlóan gondolkodók között osztott szét. A Rítusok a mi különleges imáink Gaiához, bár szociális jelentősége is nagy. Ezek a mindannyiunkban meglevő szentségre utaló útjaink. Végül Belülről kaptunk valamit magából Gaiából, amit mi egyszerűen Gnózisnak hívunk.

- Az a Hold-izé honnan jön? - kérdezte Brian.

- Ah. Az Égiszek. Ez a vers beszél róla...

És Luna mondta - Tudjátok hát, hogy ők
Az én gyermekeim is.
Luna gyönyörű bundát adott nekik,
Mindegyik Luna egy arcát mintázta
Hatalmas Luna, vad szívű Luna
Bölcsesség anyja
Ravaszság anyja
Őrület anyja
Sokarcú nő - bár
Egynél többet sosem mutat ő -
Elvitte a garoukat az öt-falú lakjába
És megtanította nekik a legjobb képességüket
Belső Ajándékaikat
És ott volt az Első Falka öt tagja,
Ahrounnak, Galliardnak, Philodoxnak, Theurgának és
Ragabashnak hívva. Keményen álltak Anyjuk Nővérének
Fényében, és tudták, hogy az ő
Hatalma és mágiája velük marad örökre.

- Látod a Hold számunkra nem csak egy égitest. Ő Gaia szépségének visszatükröződése. Ő az eleven változás, minden misztérium forrása, minden szellemek anyja. Mi az Ajándékaink Anyjaként látjuk őt. De ugyanakkor ő az őrület hírnöke, a Düh teremtője. A te égiszed nem csak a születési- fázisod. Sokkal többet jelent. A Ragabashok az utak és ösvények megnyitói; határokat döntenek le, így mások megismerik a saját korlátjaikat. A Theurgák szellemidézők, víziók látói. A Philodoxok a Szent Utak őrzői - közvetítői és bírái népüknek. A Galliardok a holdért-táncolók, bárdok és énekesek, a vadak, akiknek gyönyörű üvöltései széthasítják az éjszakai levegőt. Végül az Ahrounok nagy harcosok véget nem érő bátorsággal, erővel és elhivatottsággal. Te Philodox vagy, a Félhold. Ez az, ami vagy, de ennél fontosabb, ez a te szereped a garouk között.

- Tehát az égiszek olyanok, mint a zodiákus jegyek?

- Nem egészen, de közel jársz. Azt, hogy miként kívánod szolgálni az égiszedet rajtad áll, de emlékezz: a Nép az égiszed alapján ítél meg. Az égiszek tradíciója ősi, magához az Első Falkához nyúlik vissza.

- Akkor mindegyik garou visszavezetheti a családfáját az Első Falka egyik tagjához? - firtatta Brian.

- Igen, így is mondhatjuk. Bár sok törzs származott abból az első falkából.

- Törzsek? Mint az indián törzsek?

- Igen, de közülük csak 13 él jelenleg Gaiában. Az első törzsek közül három örökre elveszett. Itt Farkasok Figyelője, az Ezüst Szöveg egy másik őre beszél róluk.

Sok év elmúlt, és
Az első kölykök párosodtak
Farkasokkal és emberekkel
A vérvonaluk erőssé nőtt
És sok törzset alapítottak
Ahogy elmondták nekem, Farkasok Figyelőjének
Mindegyikük a mély erdőn keresztül futott
És megvoltak a saját útjaik
Az Ezüstagyar, erős, mindnyájunkat uraló
Az Árnyékok Uraival a hátukban
És a Csontok Rágóival a lábuknál
A Fekete Fúriák a Fivéreiktől messze váltak
Anyjuk parancsára
Dühében és Haragjában nőttek
És maguk félrevonultan éltek
Ekkor jött a Düh Háborúja, és
A Nép tengernyi serege űzte a Féreg-medvéket
Messzi északi búvóhelyükre
És így nőtt meg Fenris Vére
A Fianna és Fehér Üvöltők serege

- Mi volt a Düh Háborúja? Egy hatalmas csata a Féreg ellen?

Utolsóként-Meghaló felsóhajtott.

- Volt egy idő, amikor vadásztunk a világ többi alakváltójára, azokra, akik más állatok bőrét viselték. A vérmedvék, a gruahlok vezetők voltak közöttük, akik elrejtették előlünk a tudásukat és egyetértettek a Féreggel. Legalábbis a Szöveg így mondja. A népünk most máshogy vélekedik, lehet, hogy mi voltunk a hibásak. A medvék egyszerűen csak távol tartottak egy erős gyógyszert a civakodó gyerekek kezétől. Szomorú idő volt számunkra, a rossz ítélet ideje. De hadd folytassam...

A Népből néhányan úgy döntöttek
Hogy hosszú útra kelnek,
Követve a tisztákat
Követve a szívüket
És átvágtak a jeges síkságon
És rengeteg embert találtak egy új földön
Ezek a garouk voltak a Croatanok,
A Vendigók és az Uktenák
Később Városok nyíltak a síkokon
És a Nép néhány tagja hátát mutatta
Az erdőnek, hogy a falak mögött élhessen
Mi Város Járóknak nevezzük őket
A Nép körében mindig akadtak
Kik folyvást bámultak
Az éji égre
Egyedül, még falkájukon belül is
És Csillaglátóknak hívták magukat
És magas hegyeken éltek
Én Gaia Gyermekei közé tartozom,
Farkasként születve a népembe,
Akik az Impergiumnak véget vetettek,
Akik az emberekkel békét teremtettek

- Én azt hittem, hogy a farkasemberek igazi emberek voltak, akik farkassá változtak, nem pedig fordítva.

- Garouk születnek a farkasok és az emberek között is. Egy garou eredetét származásként ismerjük. Igen, a farkasoknak is meg kell tanulniuk két lábon járni, mint ahogy mi a négy lábon való futást tanuljuk meg. És van még egy származás, egy a kettő között, amely garouk tiltott egyesüléséből ered. Őket metiseknek hívjuk. Őket megvetik szentségtelen fogantatásuk miatt, és mégis, néhány metis nagy dicsőséget szerzett.

- Mi volt az Impergium?

- Egykoron, a sumérok és az egyiptomiak előtt a Nép úgy tekintett magára, mint az emberiség uralkodóira és pásztoraira. Hitték, hogy képesek megakadályozni a Férget abban, hogy tovább pusztítsa a Földet, ha megbizonyosodnak róla, hogy az emberek népessége nem ér el egy bizonyos számot. Így hát betörtünk az emberek falvaiba, megkerestük a legöregebbeket és leggyengébbeket és szétválasztottuk az embereket, megakadályozva, hogy a magvaikat szétterjeszthessék a szent erdőkben és földeken.

Tovább a 2. részhez ->