 |
 |
 |
Megszentelt utak
-
fordította: Sára Zoltán - |
| | |
|
2.rész
-A Gaia Gyermekei voltak azok a garouk, akik dacoltak az
öregjeikkel, és az Impergium végetvetéséért harcoltak. Kemény
munkával és áldozatokkal érték el céljukat. Most hallgasd a
törzsek dalának végét...
A déli törzsünk, a
Bunyip-
Hol vannak?
Kiáltottunk át a
szeleken
Szellemeket küldtünk a szelekkel
És ők nem
felelnek.
- A Bunyip elveszett számunkra, nyom nélkül
eltűnt. A Féreg trükkjeinek és saját ostobaságunknak estek
áldozatul. A Tiszták közül való Croatanok meghaltak, miközben
Gaiát védték a Féregtől. Senki sem maradt meg ezekből a
törzsekből.
Vannak mások is a tizenhármak között, mint a
Vöröskarmok is, farkasok, akik az emberiségtől távol élnek és
gyűlölik azt. Ismertek még a Néma Vándorok, a titokzatos
kóborlók. Gyakran ők a hírvivőink és hátborzongatóan pontos
jóslatok közvetítői.
A Szöveg megemlítette a Fehér
Üvöltőket - a törzset, amely megbecstelenített minket, a
törzset, amely elfordult tőlünk a Féreg Odvába, hogy
eltáncolja a Fekete Spirált. Most Fekete Spirál Táncosoknak
hívják magukat és a Férget szolgálják szívvel, lélekkel és
testtel. Én a Vendigók közé tartozom. Te, fiam, a
Fiannákhoz.
- Amit csak akarsz. Csak az a hiba, hogy nem
értem mit jelent mindez.
- Égiszek, származások és törzsek
rengeteg fajtájával fogsz találkozni a falkában, amihez
csatlakozni fogsz.
- Falka? A garouk is falkákat alkotnak,
mint a farkasok?
- Igen, így van. A falka a legfontosabb
számunkra. Nézd ezt a verset...
És én, Ragyogón Fénylő
Karom,
A földre borulok sírva,
Mert a falkám
halott
És a falkám nélkül senki vagyok.
Nem kívánok
karmokat,
Vagy szemeket, vagy karokat, vagy
lábakat,
Vagy bundát, vagy bőrt.
Tökéletlen vagyok,
semmi vagyok
A falkám halott
És csatlakozni akarok
hozzájuk.
- Kissé melodramatikus, nem gondolod? -
mondta Brian a homlokát ráncolva.
- Sosem ismerhettél meg
egy igazi családot, Brian. A családod szétszakadt,
gyűlölettől, haragtól, bizalmatlanságtól és meg nem értéstől
telve. Egy falka Gaia családja, saját külön élettel és
szellemmel. Valóban, a falka szellemét a totemének nevezzük,
és sok totem létezik. Az én falkám toteme Chimera, az
Álommondó. A tied lehet Sólyom, vagy Bagoly, vagy Prérifarkas,
vagy Fenris. Ki tudja? Annyiféle totem van, ahány
hajszálad.
- A... a szeled egy totem? - kérdezte Brian. Az
öregember egy másodpercig csendesen nézte Briant, a szemei a
felismerés lobbanását keresték, valami jelet, hogy a fiú
álmaiban adott tanítások előbukkannak.
- Nem teljesen.
Tudod, Brian, szellemek vannak mindenütt körülöttünk. Ebben a
házban, a földben, a fákban, a folyókban. Még a városban is;
sőt, néhány garou a számítógépekben levő szellemekkel beszél.
Az ősi időkben sok szellem megrémült tőlünk. Itt, ez az írás
beszél róla...
Amerre jártunk
Az erdő csendes
volt
És a szellemek mégis nőttek
Egyedül voltunk,
de
Luna, vezetőnk és védelmezőnk,
Megmutatta a
szellemekkel való beszéd módját
Saját nyelvükön
És mi
szóltunk hozzájuk
Szóltunk az Atyáikhoz és
Anyjaikhoz
Nagyatyáikhoz és Nagyanyjaikhoz
Vezéreikhez
és bölcseikhez
Összehívták a Szellemek Nagy
Gyűlését
Rengeteg ima szállt Gaiához
És Éj-repülô, a
holdnélküli,
Elhívta Sast a találkozóra
És más totemek
is jöttek
Hogy figyeljenek és beszéljenek a
Gyűlésen
Megállapodás született
Békeítélet Gaia
szellemei között
Többé nem vadászhatunk
rájuk
Megbocsátás nélkül
Viszonzásul megígérték
nekünk
Hogy ha megtiszteljük őket szertartással
És
tánccal
Ok válaszolni fognak a hívásunkra
Ok élessé
teszik halálos karmainkat
És hatalmukat nagyságunknak
ajánlják
- A szellem, akit itt láttál, a szélszellem,
Sussrának hívják, egy szellem-szövetségesem. Megidézem, amikor
az oltalmára van szükségem. Dolgoztunk már együtt a múltban
is, és etettem Gaia bennem buzogó forrásából. Ő inkább egy
barát, mintsem szolgáló.
- Azt hiszem úgy mondtad, hogy a
Theurgák idéznek szellemet. Te hogy vagy rá
képes?
Utolsóként-Meghaló elmosolyodott. A kölyök
gondolkodik!
- Ismerem a megfelelő Ajándékot. Nem
mindegyikünk illik oly tökéletesen az égiszeinkbe. Megtanultam
egy kevés Ajándékot innen- onnan a kaernem népétől.
-
Kaern? Egy kőkör?
- Nem. Egy Gaiának szentelt hely.
Kaernnek hívjuk, mivel az első szent helyeink temetők, más
néven cairnok, voltak. De a kaernek jóval többek nekünk. Íme,
ezek a sorok egy ősi kaernről beszélnek...
Hosszan és
messze utaztunk
A küldötteink üvöltöttek nekünk
Kő és
szikla és hó fölött
Egy helyet kerestünk, hogy
megálljunk
Magasabbra és magasabbra törtünk
Egykor éber
tekintetek figyeltek
Tüzes leheletet, Féreglény-
szárnyakat
A holdon átvillanó sötét árnyakat
De
álltunk még
A leghosszabb éjben
A hold vékony sarlója
kúszott
A legfelső csúcs fejére
És Luna
fényében
Szűzi földön
Magasabban mindennél hívtuk
Őt
Hívtuk Gaiát kristály üvöltéssel
Ezüst trón, ezüst
patakunk
Csavarodva, pusztítva,
Szúrós
vizek
Magasabbak még az ezüst hegyek
Erősebb még az ősi
fenyő
Hívtuk sorsunkat,
Táncoltunk és
énekeltünk
Gaiához szóltunk az éjben
És sötétség jött
mindenünnen
Nem féltük a sárkány röptét
Csillag,
Szikla, Szél, Folyó
Mind a négyük, a Negyed
Holdak
Feláldozták életük e végzetteli
éjszakán
Ajándékul adták nékünk legmagasabb
Trónusunkkal
Üvöltsünk hát értük is most, ők, kik
emlékeznek
Gaia szentelt vidékére
Legyen hát a Féreg
ellen vívott háború
Minden Gaia szent kaernjében nagy
tett
Az öreg megszólalt:
- Ez az oroszországi
Negyedhold Klánját írja le. Az az egyik legöregebb kaern.
-
Klán?
- Egy klán garouk egy csoportja, akik egy kaern
közelében élnek. - Utolsóként-Meghaló szélesre tárt a karját -
Ez a hely a Rejtőző Szél Kaernje, és mi a klánjának a tagjai
vagyunk. Tudod Brian, a klán irányítja a kaern erőforrásait. A
messzi múltban Gaia ajándékait jelentéktelen dolgokra
pazarolták. A Féreg meggondolatlan csatákba csábított minket.
Sok háborút elvesztettünk, és számos kaern meg lett gyalázva.
És így Gaia rávezette a Népet, hogy egy kaern köré gyűljenek,
és irányítsák magukat. Nekünk, garouknak, rengeteg társulásunk
van.
- Lássuk csak... falka, származás, égisz, törzs,
klán... honnan tudod, kihez, mihez kell lojálisnak lenned?
Találgatsz?
Utolsóként-Meghaló elmosolyodott. Ez volt
az a kérdés, amit a fiú már ezelőtt is kérdezett, az
álom-tanítása alatt. Ez jó jel.
- Nem kell találgatnod.
Ez valójában igen egyszerű. Réges-régen a Nép Philodoxa
feljegyezte a vezéreink bölcs szavait és egy énekbe foglalta
őket. Mi ezt az éneket Litániának hívjuk. Itt, látod ezt a
faragást? Így beszél róla...
Sok időnek előtte
Mikor
még a sötét uralta a földet
A Nép szétszóródott
Dühösen,
háborúztak egymás ellen
Lerohanták mások szent
helyeit
Nem volt béke
Garou harcolt garouval
És a
Féreg megosztott minket egytől egyig
És felénk
kerekedett
A Nép Bölcsessége
Hatalmas volt, ez bizonyos,
és
A Nép öregjei
Erősek
Elvezették gyermekeiket
és
Gyermekeik gyermekeit
Egy új
megismeréshez
Minden Garou Nagy Gyűlése
Lett
összehívva
Az Asztal Kőnél
Mind összegyűlt az egész
világból
Éjnek idején
Ott ők
Egy Törzs voltak, és
ott
A Galliardok elkántálták
Az első
Litániát
Napkeltétől napnyugtáig
Ismételték a
szavakat
Míg minden jelenlevő emlékezett rájuk
A
Farkason kívül csak három bestiát engedtek figyelni
Ők
voltak
Gyík, aki emlékezett minden szóra,
Holló, aki
megértett minden szót,
És Prérifarkas, aki megtartotta
magának a szándékait
Elmondatott, hogy a
végnapokban
Gyík, Holló és Prérifarkas visszatér,
Hogy
emlékeztessen, hogy tanítson és, hogy megszegje a
Litániát
Mivel a garouknak olyan szilárdnak
És olyan
örök-változónak kell lenniük, mint a Holdnak
- Hogy
jutottak el a garouk egy helyre az egész világból? Sokat
futottak?
- Nem, Brian. Történetesen a Nép akkoriban
elfuthatott volna a világ egyik feléről a másikig, ugyanis
abban az időben a földek mágikusan közelebb álltak egymáshoz.
De nem, létezik egy utazási mód a kaernek között; ezt a
módszert Holdhídnak hívják. Egy időben Holdösvényeknek
nevezték ezeket, de mi, a modern Nép hidaknak hívjuk, mert
felívelnek a szellemvilágba, azután pedig vissza a sajátunkba.
Így vagyunk képesek a kaernek között utazni oda-vissza.
-
Van egy olyan érzésem, hogy nem mindegyik garou kedveli
egymást. Ez igaz?
- Nagyon igaz, Brian. A törzsek nagy
része szükségtelenül veszekszik és az ahrounok mindig
gondolkodás nélkül megtámadják egymást. Ez a bennünk levő Düh
Ajándéka miatt van. Néhányan azt mondják, hogy a Féreg adott
nekünk Dühöt, saját magunkat téve ezzel önmagunk
legveszedelmesebb ellenségévé. Biztosak nem lehetünk ebben, de
a Fekete Spirál Táncosok a bizonyítékok rá, hogy ez részben
igaz. Elveszítünk minden önuralmat, amikor a Dühünk
felülkerekedik rajtunk. Gyilkológépekké válunk, óriás
teremtményekké borotvaéles karmokkal, gyorsabban mozogva, mint
amit a szem látni bír.
Az öregember lehajolt és
kinyitotta a tűzhely ajtaját. A lángok forrósága
keresztüllövellt a szobán.
- Mint a tűz, Brian,
hasznossá kell tenned a Dühödet, nem pusztítóvá. Meg kell
tanulnod mérsékelni, nem pedig egyszerűen elfojtani. Ha nem
tanulod ezt meg, a Düh felemészt. - Még egy hasábot rakott a
lángokra, ami köhögve és zúgva életre kelt.
- Ez... ez
volt az, ami történt... otthon velem? - Briannek hirtelen
víziói támadtak, emlékképek villant fel előtte. A szülei a
földön heverve kifacsarodott testtel. Az a valami löttyedten
lógó bőrlebernyegekkel göcsörtös karjai alatt, rá vigyorogva,
suttogva és gügyögve neki. Emlékezett a lelkében égő tűzre és
emlékezett a mozgásra, szélnél is sebesebb mozgásra. Kinek a
vére volt a kezén?
Uolsóként-Meghaló
bólintott.
- A Dühöngésed menete meg az életed, és a
Nép beszélni fog rólad ezért.
- Miért? Mit tettem? - Brian
remegett, a sokk lehatolt a lelke legmélyéig. A szülei
halottak! És semmit sem tehetett, hogy megmentse
őket!
Utolsókét-Meghaló tenyerébe vette a fiú kezét.
Brianen a nyugalom hulláma söpört végig. Az öreg bütykös ujjai
megszorították Brian fiatal ujjat, és a fal felé vezeték
őket.
- Érintsd meg őket, Brian. Benned vannak. Érintsd
meg őket és ismerd meg az igazságot.
Bánat,
fájdalom
Halál, pusztulás
A Féreg fölénk száll
Semmit
sem tehetünk
Halált lövő puskák
Mancsot törő
csapdák
Semmit sem tehetünk
Harapd el a
fájdalmat
Találd meg az ifjakat
Jegyezd fel
tetteik
Az utolsó napokban
Csinálnak maguknak
Hoznak
majd ránk
Nagy Dicsfényt
Találd meg az
ifjakat
Figyelj rájuk
Figyelj jól
Messze hangzó
szavaikra
Találd meg az ifjakat
Hallgasd a
beszédük
Hoznak majd nekünk
Bölcs szavakat
-
Igen. Bölcs szavak. Hallod magadban a Bölcsességet, Brian?
- Úgy... úgy érzem, mintha lassan ébredeznék... mint
egy hosszú álomból.
- Folytasd, Brian. Folytasd a jel
olvasását.
Találd meg az ifjakat
Mielőtt
elvesznek
Mutass nekik jó utat
Mutass nekik
igazat
Készítsd őket
A Féreg ellen
Készítsd
őket
Fel magukért
Találd meg az ifjakat
Edzed
szellemük Tanítsd őket
Becsületre
Bölcsesség,
Dicsőség
Becsület, nagy Hírnév
A még nagyobb
tettekért
A sötétben
Megjelöljük őket
Amikor az
utolsó garou
Is halott lesz
Senki sem mondja
Nem volt
harc
Fogainkat s karmainkat
Mártjuk majd azokba,
kik
Gaia éjében megbújnak
Az utolsó
korszakban
Figyeld a végjeleket
Figyeld az
Éj
Uralmát
- De semmit sem csináltam! Már halottak
voltak - a szüleim már halottak voltak! Miért adna ez nekem
Dicsőséget?
- Lemészároltál egy Fekete Spirál Táncost,
Brian. A karmaid élesek és őseid szokásai a véredben folynak.
Dicsőség száll rád.
- Miért nem sikítottak? Miért nem
futottak? - könnyek gördültek végig Brian arcán; az öreg felé
fordult és a vállára borult. Ahogy Brian zokogott egy falat
érzett szétporladni az elméjében.
- A Delírium. Nézd
itt...
Brian megérintette a vésetet és a szavak
folytak, hívatlanul, az elméjébe.
Az első idők
bűnei
A büszkeség bűnei
Mi hoztuk az
éji-félszet
Anyák rejtik gyermekiket
Gyermekek az
öregeket
Figyeltek és vártak
Egyedül a rejtekükben
A
harcosok harcoltak
És mindannyian meghaltak
És semmi sem
volt képes
Véget vetni
Az Impergiumnak
Mi hoztuk
az éji-félszet
Rémülettel teltek el
A gyermekek és
gyermekeik
Sok tél múlt el és mi
Ott voltunk mindegyik
alatt
Mi hoztuk az éji-félszet -
Őzt-áthatót
Nem
voltak képesek
Sikítani sem mozdulni
Nem
emlékezek
Létünkre
A Delírium
Őket is
elérte
Most is eljön
Éj-félsz örök
Kétlábúak
félve futnak
Előlünk
Harc-alakban
Crinos
fél-farkasként
A Delírium
Legyűri őket
A múlt
bűnei
A büszkeség bűnei
A Féreg a félelmüket
Szívük
ellen fordította
Mi hozzuk az éji-félszet
Köztük
élve
Nem ismernek
Külön mindig
Nem
szerethetjük
Nem maradhatunk velük
Mindig,
mindig
Éj-félsz jön
Brian reszketett, a sírás már
szabadon tört fel belőle. Ajtócsapódást hallott, egy
szélfuvallat megborzongatta a testét. Az öreg vigasztalta, de
közben csendesen Kate-tel beszélt egy Brian számára ismeretlen
nyelven.
- Jönnek, Halálmedve-rhya. A sánc
elesett.
- Nyitok egy Holdhidat, Sosem-Pihenő-Vadász. Át
fogsz rajta menni. Követni foglak. El kell égetnem ezt a
kunyhót. Sosem szabad megszerezniük ezt az információt.
-
Ennyi bölcsesség elvesszen, Öreg? Porig égetve? Ez nem
történhet meg.
- A tudás az ifjú Brianben van. Benne
nyugszik, és most már ismeri. A Szöveget a szívében
hordja.
Brian felnézett:
- Ahogy mindig is volt,
Utolsóként-Meghaló - mondta, a garou szavakat mintha transzban
ejtette volna ki.
Kint a szél süvöltött. Mániákus nevetés
hallatszott be távolról, a kecskefejő "whoop-whoop-whoop"
hívása.
Utolsóként-Meghaló a kis szoba közepe felé lépett
és lehunyta a szemét. Lágyan zümmögve hívta Főnixet, a kaern
totemét. A totem elkezdte megnyitni a Holdhidat.
Brian
lenyűgözve figyelte, ahogy egy opálos fényű gömb emelkedett ki
a talajból. Nézte ahogy nőtt, míg nagyobb nem lett Kate-nél,
teljesen betöltve a szobát. Szél tört be rajta, meleg, nyirkos
szél. Kate haragosnak látszott, majdhogynem dacosnak, mielőtt
lehajtotta a fejét és belépett a Holdhídba. Aztán a gömb
összezsugorodott és eltűnt.
- Még egy dolgot meg kell
tanulnod, Brian. Tudnod kell, hogy a te kötelességed, mint a
Szöveg utolsó Őrének, hogy erről a napról megemlékezz -
Utolsóként-Meghaló keményen Brian szemeibe nézett. Brian
különös késztetést érzett, hogy engedelmeskedjen az embernek,
mintha az apja lenne.
- Beszélni fogsz arról a napról,
amikor Utolsóként-Meghaló meghalt. Beszélni fogsz arról,
miként maradt hátra, hogy megtegye végső kötelességét Gaiaért.
Te fogod megírni ezt a szöveget.
- De - de én azt hittem,
te nem halhatsz meg az utolsó napokig! - sírt
Brian.
Utolsóként-Meghaló megragadta Brian
karját.
- Ezek a végső napok, Brian! Emlékszel az
Apokalipszis Faragására?
Ezek a végidők
Mikor a
Féreg felemelkedik
Gyűrűzése végső békét hoz a földre
És
garou garouval fog harcolni
Amikor az emberek vadásznak
ránk
Furcsa Szövő-teremtésekben
Amikor halál követ
minket
Mint egy éhes medve
Meg fogjuk ismerni a
végjeleket
A Nép száma megcsappan
Nem lesznek elegen,
hogy törődjenek
Rendesen a kaernekkel
Az elveszett
kölykök meg fognak halni
Vagy a Féreg veszi el őket
És
számos vízió
Teljesedik be
Őrizd eme jeleket
jól
Jelöld meg a végidőket
Eljönnek
Eljönnek
-
Mi Apokalipszisnek hívjuk. Itt van. Ezek a végső napjaink. Ki
tudja mikor következik be a Féreg végső csapása? Addig csak
reménykedhetünk és folytathatjuk a harcot.
Kint
süvöltött a szél; hófelhők sötétíttették el az ablakokat. Az
egész kunyhó recsegett a vihar közepette.
- A szelek
visszatartják őket, de a Fekete Spirálok idáig követtek
bennünket. Nincs elég garou ennek a helynek a védelmére. Így
hát biztosnak kell lennünk, hogy nem fog a kezükbe kerülni.
Ezért maradok. Jegyezd fel, ami történt! A Népnek szüksége van
a versedre.
- Nem hagyhatom, hogy itt maradj meghalni!
Szükség van rád. A Népnek szüksége van a bölcsességedre.
-
Most már ismered minden bölcsességemet, fiú. És többet is,
mivel a bölcsek vére folyik az ereidben. Tudni fogod, mit
tegyél, amikor eljön az ideje. Lehet, hogy te vagy az utolsó
Szövegőr. Most menj!
A holdhíd ismét megnyílt Brian
mögött, de ő csak alig érzékelte. Figyelte, ahogy
Utolsóként-Meghaló egyik benzines kannát a másik után
felnyitja, és szétlocsolja a folyadékot a száraz fára.
Az
öreg a tető felé nyújtózott. A teste meggörnyedt,
kicsavarodott és megnőtt, a harci-alakba, crinosba változott.
Megrémítette volna Briant, ha nem lett volna annyira ismerős a
számára.
- Menj! És amikor elmész mondd meg az
Öregeknek, hogy nevet adtam neked. A Nép
Féregnek-Be-Nem-Hódolónak fog hívni. Mivel a Szöveg sosem
porlad el, hacsak az összes garou be nem hódol
neki.
Brian tétovázott, kezei a holdhíd sima oldalán
nyugodtak.
- Menj, a francba is! Mindjárt
ideérnek...
Az ajtó egy reccsenéssel forgácsokra
szakadt. Két fekete valami véres karmokkal és sárga agyarakkal
a szobába lépett nevetve, őrülten nevetve. Megőrjítette őket a
pusztítás és a rothadó hús bűze, ami körülöttük
terjengett.
Brian, aki megfordult, hogy lássa őket, egy
kemény taszítást érzett, ahogy az öregember rettentő erős
crinos mancsa átlökte a hídon, messze a pusztulástól.
***
Jegyezzétek meg jól
Ó Gaia
gyermekei
Utolsóként-Meghaló
Énekét éneklem én
Ereje
nagy volt
Bölcsessége erősebb
A tanítóm volt
Mielőtt
Átváltoztam
Láttam az utolsó
Ember végét
"Ezek a
végnapok"
Mondta nekem
Mivel meghalt
Gaiát
védelmezve
A garoukat védelmezve
És mindazt amik
vagyunk
Mivel meghalt
A Litániát védelmezve
A
Szöveget őrizve
A bántalmaktól óvva
Jegyezzétek meg
jól
Ó Gaia gyermekei
Mivel a
nevem
Féregnek-Be-Nem-Hódoló
Oltalmamra bízva
Lett a
Szöveg
És Őrei közül
Én vagyok az utolsó.
Ne
felejtsétek
Halálmedvét
Utolsónak-Haló nevét
Az Ezüst
Szöveg őrét
Ki ezüst lánggal égve ég.
|
| | |
