Előző	Start oldal	Következő

Az elkerülhető konfliktus
 
 
A koordinátor magán-dolgozószobája ódivatú kuriózummal, egy kandallóval dicsekedhetett. Bár az igazat megvallva, nem biztos, hogy a középkor embere méltányolta volna benne a tűzhelyét, hiszen ki sem derült róla, hogy mi a szerepe. A lángnyelvek egyenletesen lobogtak a szigetelt mélyedésben egy átlátszó kvarclemez mögött.
A fahasábok lángját az az energiasugár tartotta életben, amely a város más középületeit is táplálta. Ugyanaz a gomb, amely föllobbantotta a lángot, előbb eltüntette az előző tűz hamuját, és gondoskodott a friss tűzifáról. Ez, kérem, egy jól idomított kandalló volt.
Maga a tűz azonban valóságos volt. A hanghatásról sem feledkeztek meg, úgyhogy hallani lehetett a tűz ropogását, és természetesen látni lehetett, amint a tápláló légáram meglobogtatja a lángokat.
A lángnyelvek diszkrét tánca kicsiben visszatükröződött a koordinátor rőt szemüvegén, majd azon túl a férfi mindkét elmélázó szembogarában.
…És vendége, dr. Susan Calvin; az Amerikai Robot és Gépember Rt. képviselőjének fagyos tekintetében.
- Susan - szólította meg őt a házigazda -, én nemcsak az ismeretség okán kérettelek ide téged.
- Ezt sejtem én is, Stephen - felelte az asszony.
- Csakhogy magam se tudom, hogyan öntsem szavakba a problémámat. Amely talán semmiség, de meglehet, hogy az emberiség vesztét jelzi.
- Stephen, én már annyi problémával találkoztam, amely ugyanezt a lehetőséget kínálta. Mint szerintem minden probléma.
- Igazán? Akkor mit szólsz ehhez? A World Steel húszezer tonnás túltermelésről ad számot. A Mexikói-csatorna átadása két hónapot késik a tervhez képest. Az almadenbéli higanybányákban múlt tavasz óta akadozik a termelés, míg a tien-cinbéli hidroponikus üzemek munkásokat bocsátanak el. Pillanatnyilag ezek jutnak az eszembe. De még sorolhatnék hasonló eseteket.
- Mennyire komolyak? Én nem vagyok elég jó közgazdász, ezért nem tudom megítélni ezek vészes következményeit.
- Önmagukban nem komolyak. Almadenbe küldhetnek bányászati szakértőket, ha netán rosszabbodna a helyzet. Ha Tien-cinben túl sok a hidroponikus mérnök, hasznosak lehetnek Jáván vagy Ceylonon. Húszezer tonna acél nem több a világ egy-két napi szükségleténél, és se nem oszt, se nem szoroz, ha a Mexikói-csatorna megnyitása két hónapot késik a tervhez képest. Engem a Gépek nyugtalanítanak; erről már beszéltem is a kutatási igazgatónkkal.
- Vincent Silverrel? Ő nekem erről semmit sem mondott.
- Én kértem rá, hogy ne említse senkinek. Úgy látszik, ehhez tartotta magát.
- No és ő mit mondott?
- Mindent a maga idejében. Előbb hadd beszéljek a Gépekről. Méghozzá azért neked, mert te vagy a világon az egyetlen, aki eléggé megérti a robotokat ahhoz, hogy a segítségemre lehessen. De megengedsz egy kis bölcselkedést?
- Ma este, Stephen, úgy beszélhetsz, ahogy akarsz, és arról, amiről akarsz, föltéve, ha élőbb elárulod nekem, mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy az előbb említett apróbb zökkenők a mi tökéletes kereslet-kínálat rendszerünkben könnyen lehet, hogy az első lépést jelentik a végső háború felé.
- Hm. Folytasd.
Susan Calvin nem engedte el magát, bármilyen kényelemmel ölelte is körül a testét a fotel, melyben ült. Kifejezéstelen arcát, hideg tekintetét, keskeny ajkát, szenvtelen hangját még jobban kihangsúlyozták az évek. És bár Stephen Byerley az az ember volt, akit kedvelt és akiben megbízott, csaknem hetvenévesen már nem könnyen változtatott egy élet megrögzött szokásain.
- Az emberi fejlődés minden szakaszának megvolt a maga sajátos emberi konfliktustípusa, Susan - mondta a koordinátor -, olyan jellegű problémája, amelyet csak erőszakkal lehetett megoldani. És ami valójában egy sor újabb konfliktusban is ott feszült, mígnem a gazdasági és társadalmi környezet megváltozásával magától elpukkant vagy hogy is mondjam -, elsistergett. Ezután újabb konfliktusok és újabb háborúk sorozata következett. Úgy tűnik, se vége, se hossza.
Emlékezz csak a viszonylag nem is olyan régi időkre. A tizenhatodik-tizennyolcadik században ott voltak a dinasztikus háborúnk, amikor Európa legfontosabb kérdése az volt, hogy a Habsburg- vagy a Valois-Bourbon-ház uralja-e a földrészt, ez egyike volt azoknak az elkerülhetetlen konfliktusoknak, minthogy Európa úgymond nem osztható ketté.
Csakhogy mégis osztozniuk kellett rajta, mert soha egyetlen háború sem söpörte el az egyiket és juttatta uralomra a másikat, míg az 1789-re Franciaországban föltámadó társadalmi vihar először a Bourbonokat, majd később a Habsburgokat is le nem sodorta a történelem szemétdombjára.
És ugyanazokban az évszázadokban dúltak az ennél is barbárabb vallásháborúk, amelyek azt a fontos kérdést voltak hivatva eldönteni, hogy Európa katolikus legyen-e avagy protestáns. Mert félig ez, félig az nem lehetett. "Elkerülhetetlenül" a kardnak kellett hát döntenie.
Csakhogy nem tudott dönteni. Angliában újfajta iparosodás indult növekedésnek, a kontinensen pedig új nacionalizmus. Európa mind a mai napig félig ilyen, félig olyan, és ez senkit sem zavar.
A tizenkilencedik és a huszadik század magával hozott egy sorozat nacionalista-imperialista háborút, amelyekben az volt a legfontosabb kérdés, hogy Európa melyik része uralja az Európán kívüli térségek mely hányadának a gazdasági forrásait és piacát. Hiszen a nem európai térség hogyan is létezhetett volna részben angol, részben francia, részben német stb. fennhatóság nélkül? Mígnem a nacionalizmus erői eléggé megizmosodtak, és a gyarmatbirodalmak minden tagja úgy döntött, hogy egészen kényelmesen el tud lenni Európa nélkül.
Így hát szabályként leszögezhetjük…
- Igen, Stephen, ez mind világos - szakította félbe Susan Calvin. - Ezzel sok újat nem mondasz.
- Lehet. Csakhogy legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: "Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén. " Ám mennyit vagy képes látni az orrodból hacsak tükröt nem tart eléd valaki? A huszadik században, Susan, újfajta háborúk sorozatát indítottuk meg - hogy is nevezhetném őket? Ideológiai háborúknak? Amikor a vallási indulatok kilépnek a természetfölötti világból, és a gazdasági rendszereket kezdik ostromolni. Ezek a háborúk ezúttal is "elkerülhetetlenek" voltak, és ekkor már az atomfegyverek megfosztották az emberiséget attól a reménytől, hogy a háború borzalmait átvészelve, szükségszerűen szertefoszlik az "elkerülhetetlenség" is. És ekkor megjelentek a pozitronrobotok.
Éppen jókor jöttek, és velük együtt a bolygóközi utazás. Amikor is nem látszik olyan fontosnak, hogy a világot Adam Smith avagy Karl Marx jelenti-e. Egyiknek sem volt sok értelme az új körülmények között. Mindkettő kénytelen volt alkalmazkodni, és mindketten szinte ugyanott végezték.
- Vagyis deus ex machina, kettős értelemben is - vetette közbe dr. Calvin.
A koordinátor gyöngéden elmosolyodott.
- Én még sohasem hallottalak téged élcelődni, Susan, de a megjegyzésed találó. Ezzel azonban nem múlt el minden veszély. Egy-egy probléma megoldása csak újabbat szült. Világméretű robotgazdaságunk is létrehozhatja a maga konfliktusait, és erre az eshetőségre vannak ott a Gépeink. A Föld gazdasága most stabil, és az is marad, minthogy olyan számítógépek döntésein alapszik, amelyek a robotika mindenek fölött álló első törvényének köszönhetően kizárólagosan az emberiség javára szolgálnak.
És jóllehet, a Gépek nem egyebek elektronikus áramkörök minden eddiginél bonyolultabb halmazánál - folytatta Stephen Byerley -, ettől függetlenül az első törvényt illetően mégiscsak robotok, ennélfogva a világgazdaság az ember legfőbb érdekeit szolgálja. A Föld lakossága tisztában van vele, hogy nem kell tartania sem munkanélküliségtől, sem túltermeléstől, sem hiányoktól. A pazarlás és az éhínség a történelemkönyvekbe szorult vissza. Mint ahogy a termelőeszközök tulajdonlásának kérdése is aktualitását veszti. Bárki birtokolja is őket (ha egyáltalán van jelentősége ennek a szónak): egy ember, egy csoport, egy nemzet, vagy az egész emberiség, csakis a Gépek tetszése szerint lehet hasznosítani őket. Nem azért, mintha ezt rákényszerítették volna az emberekre, hanem mert ez látszott a legbölcsebbnek, ezt belátták az emberek is.
Mindez véget vet mindenféle háborúnak - nemcsak a legutóbbiak sorozatának, hanem valamennyi lehetséges háborúnak. Föltéve, ha…
Hosszas hallgatásba burkolózott, és dr. Calvin az utolsó szó megismétlésével folytatásra buzdította:
- Föltéve, ha?…
A tűz apró lángja végigfutott egy fahasábon és föllobbant.
- Föltéve, ha - kapott a szón a koordinátor - a Gépek teljesítik a feladatukat.
- Értem. És itt lépnek be azok az apró zökkenők, amelyeket az imént említettél - acél, hidroponika stb.
- Pontosan. Ezeknek a hibáknak nem volna szabad előfordulniuk: Dr. Silver azt mondja, hogy ezek egyszerűen nem lehetségesek.
- Tagadja a tényeket? Elég szokatlan dolog!
- Dehogyis, természetesen elismeri a tényeket. Nem akarom igazságtalanul elmarasztalni. Amit tagad, az az, hogy a gép rovására lehetne írni (ahogy ő mondja) a hibás válaszokat. Szerinte a Gépek önmagukat javítják ki, és a természet alaptörvényeit sértené, ha a relék áramköreiben hiba fordulna elő. Így én azt mondtam neki…
- Így te azt mondtad neki, azért nem ártana, ha megvizsgáltatná az embereivel, hogy megbizonyosodjunk róla.
- Susan, te a gondolataimban olvasol. Igen, azt mondtam neki, mire ő azt felelte, hogy ez lehetetlen.
- Nem ér rá talán?
- De, csak ember nem teheti meg ezt. Egy csöppet sem köntörfalazott. Azt mondta, és remélem, jól értettem öt, hogy a Gépek rendszere egy gigászi extrapoláció. Vagyis…Egy sereg matematikus évekig tartó számításokat végez egy bizonyos pozitronagyon, amely nagyjából hasonló számítások elvégzésére képes. Ennek az agynak a segítségével egy még bonyolultabb számítások elvégzésére képes agyat hoznak létre, amelyet egy még annál is bonyolultabb agy létrehozására használnak föl és így tovább. Silver szerint azok, amiket mi Gépeknek hívunk, tíz ilyen lépcsőfoknak a végtermékei.
- Igen, az ábra ismerős. Szerencsére én nem vagyok matematikus. Szegény Vincent! Hiszen még olyan fiatal. Elődei az igazgatói székben, Alfred Lanning és Peter Bogert már eltávoztak az élők sorából, és nekik nem voltak ilyen problémáik. Mint ahogy nekem sem. Talán jobb lenne, ha most minden robotász beadná a kulcsot, mivelhogy többé képtelenek vagyunk saját teremtményeinket megérteni.
- Úgy néz ki. A Gépek pedig nem azok a szuperagyak, amilyeneknek a vasárnapi mellékletekben be szokták állítani. Mindössze arról van szó, hogy a saját területükön, vagyis hogy szinte végtelenül rövid idő alatt csaknem végtelen számú adatot és viszonylatot képesek összegyűjteni és elemezni, ezáltal olyan szintre fejlődtek, ahol kiszakadtak az emberi ellenőrzés lehetősége alól.
Aztán még valamit megpróbáltam. Egyénesen megkérdeztem a Gépet. A legszigorúbb titoktartás mellett betápláltuk neki az acéllal kapcsolatos döntéshez felhasznált eredeti adatokat, a saját válaszát és az azóta bekövetkezett fejleményeket - azaz a túltermelést -, és magyarázatot kértünk az eltérésre.
- Helyes. No és mit válaszolt rá?
- Megmondhatom szóról szóra: "A dolog nem igényel magyarázatot."
- Vincent hogy értelmezte ezt?
- Kétféleképpen. Vagy nem láttuk el a Gépet elégséges adattal ahhoz, hogy határozott választ adhasson, ami valószínűtlen. Ezt dr. Silver is belátta. Vagy a Gép egyszerűen nem ismerhette el, hogy egyáltalán adhat olyan választ, amely implicite ártalmára lehet az emberi lénynek. Tudniillik ez következik az első törvényből. Dr. Silver ezután javasolta azt, hogy keresselek meg téged.
Susan Calvin megtörtnek látszott.
- Megöregedtem, Stephen - mondotta. - Peter Rogert halála után engem akartak megtenni kutatási igazgatónak, de én visszautasítottam. Már akkor sem voltam fiatal, és ódzkodtam a felelősségtől. Akkor az ifjú Silvert nevezték ki, ami nekem is megfelelt; és most tessék, mégis engem rángatnak bele ebbe a kalamajkába.
Engedd meg, Stephen, hogy megmagyarázzam a helyzetemet. Az én kutatómunkám valóban kiterjed a robotok viselkedésére a robotika három törvényének vonatkozásában. De most itt vannak ezek a képtelen számítómasinák. Ezek is pozitronrobotok, ezért engedelmeskednek a robotika törvényeinek. Csakhogy belőlük hiányzik a személyiség, ezért fölöttébb korlátozott a funkciójuk. Kell is, hogy az legyen, erre vannak specializálva. Következésképpen nagyon szűk terep marad a törvények kölcsönhatására, s ezért az én egysíkú megközelítésem jószerivel értelmetlen. Röviden: kötve hiszem, hogy segíteni tudok neked, Stephen.
A koordinátor elnevette magát.
- Azért engedd meg, hogy befejezzem. Hadd fejtsem ki az én elméletemet, s talán meg tudod ítélni, hogy az egyáltalán elfogadható-e a robotpszichológia szempontjából.
- Hogyne. Hallgatlak.
- Nos, minthogy a Gépek helytelen válaszokat adnak, s elfogadjuk, hogy bennük nem lehet hiba, akkor csakis egyetlen lehetőség marad. Helytelen adatokkal látják el őket. Más szóval, a bajnak emberi és nem robot eredete van. Ezért nemrég ellenőrző körutat tettem a bolygón…
- Amelyről éppen hogy visszatértél New Yorkba.
- Úgy van. Erre, ugye, azért volt szükség, mert a négy régiónak megfelelően négy gépünk van. És mind a négy hibás eredményeket szolgáltat.
- Ez csak természetes, Stephen. Ha a gépek valamelyike hibázik, ez automatikusan tükröződni fog a másik három eredményében, minthogy a döntés meghozatalában mindegyikük beépíti adatbázisába a hibás gép döntését, amelyről azt tételezi föl, hogy hibátlan. Így ez a hibás kiindulás csak hibás döntést szülhet.
- Ühüm: Magam is így gondoltam. No mármost, itt vannak nálam a régiók alkoordinátoraival készített meghallgatások jegyzőkönyvei. Átnéznéd őket velem együtt? Ó, igen, hallottál már az Emberiségvédő Társaságról?
- Hm, igen. Azokból a fundamentalistákból nőttek ki, akik a munkaerő védelmére meg hasonlókra hivatkozva megakadályozták, hogy az Amerikai Robot pozitronrobotokat alkalmazzon. Maga az Emberiségvédő Társaság is a Gépek ellen van, nemde?
- Igen, igen, de…De majd meg fogod látni. Kezdhetjük? Vegyük elsőnek a Keleti Régiót.
 
Keleti Régió
a ) Terület:  7 500 000 négyzetmérföld
b) Lakosság : 1700000000
c ) Fővárosa : Sangháj
 
Csing Hszo-lin dédapját megölték, amikor a japánok megszállták a régi Kínai Köztársaságot. De azonkívül, hogy a saját gyermekei kötelességtudóan meggyászolták, senki sem akadt, aki egyáltalán tudomást szerzett volna erről a veszteségről. Csing Hszo-lin nagyapja túlélte a negyvenes évek végének polgárháborúját, ám saját kötelességtudó gyermekein kívül ez sem érdekelt senkit.
Holott Csing Hszo-lin regionális alkoordinátorságig vitte, és e tisztség viselőjétől függ a Föld lakossága felének a gazdasági jóléte.
Talán ez járhatott Csing fejében, amikor irodájának egyetlen díszeként két térképet is elhelyezett a falon. Az egyik egy kézzel rajzolt régi ábra volt, a ma már divatjamúlt régi kínai írásjelekkel, s egy-két hold földterületet ábrázolt. A kifakult jelek között egy kis patakocska kanyargott. Két partján egyszerű kunyhók finom rajzú ábráival, amelyek egyikében látta meg Csing nagyapja a napvilágot.
A másik nagyméretű, éles rajzolatú térképen az összes felírás elegáns cirill betűkből állt. A Keleti Régiót határoló vörös sáv mohón karolta át az egykori Kínát, Indiát, Burmát, Indokínát és Indonéziát. A régi Szecsuan tartományon belül szinte észrevehetetlenül megbújt egy parányi jel, ott, ahol Csing ősei farmját sejtette.
Csing a térképek előtt állva intézte Byerleyhez hibátlan angolsággal megfogalmazott szavait.
- Senki sem tudja önnél jobban, koordinátor úr, hogy az én hivatalom nem sok kötelezettséggel jár. Jelent ugyan némi társadalmi rangot, és a kormány számára kényelmes fogódzót biztosítok, egyébként azonban ott a Gép! A Gép csinál mindent. Például mi az ön véleménye a tiencsini hidroponikai üzemről?
- Kolosszális! - lelkendezett Byerley.
- Pedig ez csak egy a tucatnyi közül, és nem is a legnagyobb. Ott van még Sanghaj, Kalkutta, Batávia, Bangkok - de ki tudná pontosan mind fölsorolni; ezekkel oldjuk meg a kelet egy és negyed milliárdnyi népességének a táplálását.
- És mégis - jegyezte meg Byerley -, Tiencsinben munkanélküliséggel küszködnek. Csak nem termelnek többet a kelleténél? Valahogy nem illik Ázsiához az a kép, hogy belefulladnak az élelembe.
Csing sötét szeme sarkában ráncok gyülekeztek.
- Dehogy. Ettől még messze vagyunk. Az igaz, hogy az utóbbi néhány hónap során Tiencsinben le kellett zárni néhány kádat, de ez nem komoly. Az embereket csak időlegesen bocsátották el, és azokat, akiknek nincs kedvük más területen dolgozni, átirányították a ceyloni Colombóba, ahol új üzem lép termelésbe.
- De miért kellett bezárni a kádakat?
Csing halványan elmosolyodott.
- Úgy látom, ön nem sokat konyít a hidroponikához. De hát ebben nincs semmi meglepő. Ön északra való, ahol még mindig kifizetődő a talajművelés. Északon bevett szokás, hogy a hidroponikában - ha egyáltalán eszükbe jut - csak annyit látnak, hogy valamilyen vegyi oldatban tököt nevelnek - ami igaz is, csakhogy ennél sokkal bonyolultabb a dolog.
Először is mindennél nagyobb (és egyre növekvő) mennyiségben élesztőt állítunk elő. Több mint kétezer élesztőfajtával dolgozunk, és havonta újabbakat vezetünk be. A különféle élesztők fő táplálékát a szervetlen vegyületek közül a nitrátok és a foszfátok meg a megfelelő mennyiségű nyomelemek teszik ki (ezek közül egyesekből, így bórból és molibdénből egymilliomod résznél is kevesebb szükséges). Szerves anyagként főleg a cellulóz hidrolízise útján nyert különféle cukrok jönnek számításba, néhány más tápanyag mellett.
Ahhoz, hogy jól működő hidroponikai iparunk legyen, amely képes ezerhétszázmillió embert ellátni élelemmel, az egész keletre kiterjedő hatalmas erdősítési programot kell végrehajtanunk; a déli vidékek őserdeire támaszkodó nagy faipari üzemeket kell létrehoznunk; és mindenekfölött energiára, acélra és műanyagokra van szükségünk.
Minthogy, Mr. Byerley, mindegyik élesztőfajtának megvan a maga sajátos tulajdonsága, mint említettem, kétezer fajtájukat fejlesztettük ki. Az, amit ön bifszteknek gondolt ebédnél, élesztő volt. Az a gyümölcszselé, amit desszertként kapott, fagyasztott élesztő volt. De van olyan szűrt élesztőlevünk is, amely külsőre, ízre, tápértékre megtévesztésig hasonlít a tejhez.
Mert mindenekfölött az ízek teszik olyan népszerűvé az élesztőből készült termékeket, és az ízek kedvéért fejlesztettünk ki olyan mesterséges, szelídített változatokat, amelyek többé nem emlékeztetnek a sókból és cukorból álló megszokott étrendre. Kinek biotinra, a másiknak szteroilglutaminsavra van szüksége; egy harmadik nem tud meglenni tizenhét különböző aminosav és az összes B-vitamin-féleség nélkül, de van olyan is (méghozzá egy igen népszerű és ezért nehezen nélkülözhető)…
Byerley nyugtalanul feszengett a székében.
- Miért mondja el nekem mindezt?
- Ön, uram, azt kérdezte tőlem, miért vannak emberek munka nélkül Tiencsinben. De még nem mondtam el mindent. Nemcsak az van, hogy az élesztőnk számára elő kell teremtenünk ezeket a különféle tápanyagokat, hanem bonyolítja a helyzetet, hogy időről időre változik az emberek ízlése, és újabb és újabb fajtákat kell kifejlesztenünk a változó igények és múló divatok kielégítésére. Mindezeket előre kell látni, és ez a Gép dolga…
- Amit az nem valami lelkiismeretesen végez el.
- De nem is túlzottan nagy hibákkal, ha figyelembe vesszük az imént említett komplikációkat. No igen, Tiencsinben néhány ezer munkás ideiglenesen elvesztette az állását: De ne felejtse el azt sem, hogy az elmúlt évben a veszteség (már ami a kínálat és kereslet felborult egyensúlya miatt következett be) nem tett ki többet, mint az egész termelésünk egytized százalékát. Én ezt úgy értékelem…
- Viszont a Gép első éveiben ez az arány közelebb állt az egyezred százalékhoz.
- Igaz, de az alatt a tíz év alatt, amióta a Gép teljes kapacitással dolgozni kezdett, arra is felhasználtuk, hogy a Gép előtti időszak húszszorosára növeljük az élesztőiparunkat. Azzal számolni kell, hogy a bonyolultság mértékében a hibák lehetősége is megnő, ámbár…
- Ámbár?
- Közbejött az a különös Rama Vrasayana-ügy.
- Az meg micsoda?
- Vrasayana vezette azt a jódlepárló üzemet, ami nélkül az élesztő ugyan megvan, de az ember nem. Ez a gyár kénytelen volt csődöt jelenteni.
- Igazán? És mi okozta a csődöt?
- Akár hiszi, akár nem, a konkurencia. Általánosságban a Gép elemzéseinek egyik legfőbb rendeltetése az lenne, hogy segítsen eldönteni a termelőegységeink leggazdaságosabb területi elosztását. A vak is látja, hogy nem szabad egyes vidékeket termelőegység nélkül hagyni, mert a szállítási költségek túlságosan nagy hányadra rúgnának az összkiadások volumenében. De ugyanolyan hiba lenne az is, ha egyes vidékeke túl sok gyár jutna, mert azoknak csökkenteniük kellene a termelésüket, ha nem akarnak mások kárára konkurálni. Vrasayana esetében ugyanabban a városban egy másik hasonló üzemet létesítettek, méghozzá az övénél hatékonyabb lepárlási rendszerrel.
- És ezt megengedte a Gép?
- Hát persze. Ebben nincs semmi meglepő. Az új technológia egyre jobban elterjed. A meglepő az, hogy a Gép nem figyelmeztette Vrasayanát, hogy újítson vagy egyesüljön. De mindegy. Vrasayana mérnöki állást vállalt az új üzemben, és ha most kisebb is a felelőssége és a fizetése, igazából nem érte kár. A munkások könnyen találtak munkát; a régi üzemet meg átállították. Valamilyen hasznos termékre. Mindezt ráhagytuk a Gépre.
- Különben minden rendben van.
- Rendben.
 
Trópusi Régió
a) Terület: 22000000 négyzetmérföld
b) Lakosság: 500000000
c) Főváros : Capital City
 
Lincoln Ngoma irodájának falán a térkép meg sem közelítette Csing sanghaji birodalmáénak elegáns rendezettségét. Ngoma Trópusi Régióját széles sötétbarna sáv határolta, s pompás belső vidékeit "dzsungel", "sivatag" felirat, vagy "Itt elefántok és mindennemű furcsa állatok vágynak" szöveg osztotta részekre.
Jókora területről van szó, hiszen a Trópusi Régió két kontinens nagy részét magában foglalja: egész Dél-Amerikát Argentínától északra és egész Afrikát az Atlasz hegységtől délre. De ide tartozik Észak-Amerikának a Rio Grandétől délre eső része, sőt Ázsiából Arábia és Irán is. A Keleti Régiónak mindenben a fordítottja. Miközben a Kelet hangyabolyaiban a szárazföld 15 százalékán az emberiség fele zsúfolódik össze, addig a trópusokon a világ szárazföldi területeinek csaknem felén él szétszórva az emberiségnek 15 százaléka.
A népesség azonban gyorsan növekszik. Ez az egyetlen régió, amelyben a bevándorlók száma felülmúlja az itt születettekét. És minden jövevénynek tud munkát adni.
Ngoma Stephen Byerleyben is ilyen jövevényt látott, egy nyugtalan, sápadt képű idegent, aki a zord környezetet emberszabásúvá igyekszik szelídíteni, és önkéntelenül föltámadt benne az embert próbáló trópusok kemény legényeinek a hidegebb vidékek szánalmas, sápadt szülöttei iránt érzett megvetése.
A Trópusi Régió dicsekedhet a Föld legfiatalabb fővárosával, amelyet az ifjúság fennkölt magabiztosságával csak úgy aposztrofálnak, hogy "Capital City", azaz Főváros. Büszkén és kihívón terül el Nigéria termékeny fennsíkjának tűző napja és sietős záporai alatt. Ngoma ablakaiból rálátni a mélyen odalent tobzódó csupa szín és csupa élet kavalkádra, ahol még a szivárványos madarak kiáltása is élesen harsan, és a csillagok is hegyes tűszúrásként lyuggatják át az éjszaka acélos sötétségét.
Ngoma nevetett. Nagydarab, fekete ember volt, határozott, kellemes arcvonásokkal.
- Hogyne - mondta öblös köznyelvi angolsággal -, a Mexikói-csatorna már régen esedékes. És akkor mi van? Majdcsak elkészül, nem igaz, öregem?
- Fél évvel ezelőttig minden rendben ment.
Ngoma Byerleyre függesztette a tekintetét, hersegve leharapta egy jókora szivar egyik végét, kiköpte és meggyújtotta a másik végét.
- Ez hivatalos felelősségrevonás akar lenni, Byerley? Mi folyik itt?
- Semmi. Az égvilágon semmi. Csupán a koordinátori funkciómból következő kíváncsiskodás.
- Hát ha csak arról van szó, hogy szórakozni akarsz, akkor elárulhatom, hogy igazság szerint állandó munkaerőhiánnyal küszködünk. A trópusokon sok minden történik. A csatorna csak egyik a sok közül.
- De hát a Gép miért nem mondja meg, hogy a többi munkahellyel szemben hány ember jut a csatornára?
Ngoma egyik kezét a tarkójára helyezte, és füstkarikákat fújt a mennyezet felé.
- A Gép egy kicsit rakoncátlankodott.
- Gyakran rájön a rakoncátlankodás?
- Nem gyakrabban, mint várható volna. De mi nem is várunk túl sokat tőle, Byerley. Betápláljuk neki az adatokat. Leolvassuk az eredményeket. Megtesszük, amit előír. Mert így kényelmesebb. Munkát takarítunk meg általa. Ha muszáj volna, ellennénk nélküle is. Talán nem boldogulnánk olyan jól. Vagy olyan gyorsan. De ugyanoda jutnánk el.
Mi itt bízunk magunkban, Byerley, ebben van a titkunk. Az önbizalomban! Bőviben vagyunk szűz területeknek, amelyek évezredekig csak ránk vártak, mialatt a világ többi részét kizsigerelték az atomkor előtti gyalázatos kontárkodással. Nekünk nem kell élesztőt zabálnunk, mint a keleti fickóknak, és nem kell aggódnunk a múlt század rothadó hulladéka miatt sem, mint nektek, északiaknak.
Mi itt megszabadultunk a cecelégytől és a maláriát terjesztő szúnyogtól, és az emberek rájöttek, hogy egész kellemesen el lehet élni a tűző nap alatt. Megritkítottuk az őserdőket, és termőtalajt találtunk a helyükön; vizet vezettünk a sivatagokba, és kerteket varázsoltunk oda. Érintetlen szén- és olajmezőkre leltünk, és mérhetetlen ásványi kincsekre.
Csak hagyjatok békén bennünket. Mindössze ezt kérjük a világ többi részétől. Hagyjatok dolgozni bennünket.
- De a csatorna - szólt szárazon Byerley. - Már hat hónapja esedékes volt. Mi történt?
Ngoma széttárta a karját.
- Munkaerőgondok. - Matatni kezdett az asztalán szétszórt iratok között, de aztán feladta. - Volt itt valami erről az ügyről - dörmögte. - De egye fene. Egy helyütt Mexikóban munkaerőhiány lépett föl a nők miatt. Nem volt elég nő a közelben. Úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe, hogy szexuális adatokkal is ellássa a Gépet.
Vidáman elnevette magát, aztán elkomolyodva így folytatta:
- Várjál csak. Azt hiszem, megvan. Villafranca!
- Miféle Villafranca?
- Francisco Villafranca. Ő volt ott a főmérnök. Várjunk csak, hogy is volt? Valami történt, valami omlás…Úgy van! Ha jól emlékszem, senki sem halt meg, de jókora kalamajkát okozott: Szép kis botrány volt.
- Igen?
- Valami hiba csúszott a számításaiba, vagy legalábbis ezt állítja a Gép. Betáplálták neki Villafranca adatait, föltételezéseit, miegymás. A kiinduló anyagát. És a kapott válasz nem stimmelt. Úgy tűnik, azok a válaszok, amelyekből Villafranca kiindult, figyelmen kívül hagyták, hogy milyen hatással van a heves esőzés a vágat falára. Vagy valami ilyesféle. Én, ugye, nem vagyok mérnök.
Mindenesetre Villafranca pokoli lármát csapott. Azt állította, hogy a Gép korábban más választ adott. Hogy ő hűségesen követte a Gépet. Aztán lemondott! Próbáltuk visszatartani - hátha igaza van, korábbi eredményes munkája még ilyesmi -, természetesen alacsonyabb beosztásban, ennyit meg kellett tennünk, a hibát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, rossz hatással lenne a fegyelemre - hol is tartottam?
- Próbáltátok visszatartani.
- Ja igen. De megmakacsolta magát. Szóval az egésznek az lett a vége, hogy két hónapot csúszunk. A fenébe is, mit számít ez?
Byerley letette a tenyerét, és könnyedén dobolni kezdett az ujjaival az asztallapon.
- Ezek szerint Villafranca a Gépet okolta, mi?
- Csak nem fogja magát okolni, nem igaz? Ne kergessünk hiú reményeket: az emberi természetet nem kell bemutatni. Aztán még valami az eszembe jutott. A pokolba is, miért nem találom meg a papírokat, amikor szükségem van rájuk? Az egész nyilvántartásom nem ér egy fabatkát sem. Ez a Villafranea tagja volt az egyik északi szervezetnek. Mexikó túl közel esik Északhoz. Ebből is elég baj származik.
- Miféle szervezetről beszélsz?
- Az Emberiségvédő Társaságról, így nevezik. Részt szokott venni az évi konferenciákon New Yorkban. Mármint Villafranca. Egy csomó tökfej, de a légynek sem ártanak. Ellene vannak a Gépeknek, azt állítják, hogy azok aláássák az emberi kezdeményezőkészséget. Nem csoda, hogy Villafranca a Gép nyakába varr mindent. Magam sem értem ezt a népséget. Vagy talán Capital City arról tanúskodik, hogy az emberiség fogytán van a kezdeményezőkészségnek?
Capital City pedig itt sütkérezett arany pompájában az arany napfényben - a Homo metropolis legújabb alkotása.
 
Európai Régió
a) Terület : 4000000 négyzetmérföld
b) Lakosság : 300000000
c) Főváros : Genf
 
Az Európai Régióra több vonatkozásban is jellemző az anomália. Területileg messze a legkisebb: a Trópusi Régiónak egyötöde sincs, lakossága szintén nincs egyötöde a Keleti Régiónak. Földrajzilag csak részben egyezik meg az atomkort megelőző Európával, minthogy kimaradt az egykori Oroszország európai része és az egykori  Brit-szigetek, másfelől viszont hozzátartozik Afrika és Ázsia földközi-tengeri partvidéke és különös ugrást téve az Atlanti-óceánon túlra, Argentína, Chile és Uruguay.
De arra sem lehet számítani, hogy a Föld többi régiójához viszonyítva megnő a jelentősége, hacsak azt az életerőt nem vesszük számba, amit a dél-amerikai tartományok kölcsönöznek neki. Az összes régió közül az utóbbi fél évszázadban egyedül ennek csökkent a lakossága. Egyedül ez nem fejlesztette termelő berendezéseit és nem gazdagította semmiféle gyökeresen újjal az emberiség kultúráját.
- Európa - magyarázta Szegeczowska asszony a maga lágy franciaságával - tulajdonképpen nem más, mint az Északi Régió gazdasági függeléke. Ezzel mi tisztában vagyunk, de nem törődünk vele.
És mintegy az egyéni jelleg hiányának rezignált tudomásulvételeként a koordinátorasszony irodájának a faláról még a térkép is hiányzott.
- Viszont mégis van egy saját Gépük - mutatott rá Byerley. - És egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy gazdasági nyomás alatt volnának az óceán túloldala felől.
- Még hogy a Gép! Bah! - vonta meg az asszony kecses vállát, és halvány mosolyra húzta kicsiny száját, miközben hosszú ujjaival elnyomott egy cigarettát. - Európa álmos vidék. És tespedtek a mi férfiaink is, már akik arra is lusták, hogy kivándoroljanak a trópusokra. Láthatja maga is, hogy egy szegény asszony kénytelen a vállaira venni az alkoordinátorság terhét. Még szerencse, hogy a munka nem nehéz, és nem sokat követelnek tőlem.
  Ami pedig a Gépet illeti - mi mást tehet, mint hogy megmondja:  "Tegyétek ezt, mert ez jó nektek." Csakhogy mi az, ami jó nekünk? Az, hogy az Északi Régió gazdasági függeléke legyünk?
Ám mi rossz van ebben? Nem ismerjük a háborút! Békében élünk, és már ez is jó dolog hétezer esztendő háborúskodásai után. Kiöregedtünk, monsieur. A határainkon belül találja azokat a vidékeket, ahol a nyugati civilizáció bölcsőjét ringatták. Egyiptom és Mezopotámia, Kréta és Szíria, Kis-Ázsia és Görögország. Ám az öregkornak nem kell feltétlenül boldogtalannak lennie. Gyümölcshozó is lehet…
- Lehet, hogy igaza van - szakította félbe Byerley nyájasan. - Az élettempó legalábbis nem olyan lázas, mint a többi régióban. Kellemes légkör veszi körül az embert.
- No ugye? Lám, itt a tea. Parancsol, monsieur? Tejszínnel vagy cukorral? Köszönöm. - Kecsesen hörpintett a teából, aztán folytatta: - Valóban kellemes. A Föld nagy része továbbra is belemerül a küzdelembe. Eszembe jut egy párhuzam, egy fölöttébb érdekes hasonlatosság. Volt egy időszak, amikor Róma uralkodott a világon. Kultúráját és civilizációját Görögországtól kölcsönözte, attól a Görögországtól, amely sohasem volt képes egyesülni, amely belerokkant az örökös háborúskodásba, és amely a végén beletespedt a dekadens züllöttségbe. Aztán Róma meghozta neki az egységet és a békét, és hagyta, hogy élje dicsfény nélküli, de biztonságos életét. A terjeszkedés és a háború zajától távol, nyugodtan átadhatta magát a filozófiának és a művészeteknek. Ez az állapot nem sokban különbözött a haláltól, de nyugalmat hozott, és kisebb megszakításokkal eltartott vagy négyszáz esztendeig.
- Ám a végén Róma elbukott - jegyezte meg Byerley -, és a mákonyos álomnak is vége szakadt.
- Ma már nincsenek barbárok, akik megdöntsék a civilizációt.
- Könnyen meglehet, Madame Szegeczowska, hogy mi leszünk a magunk barbárjai. Ó, de mit is beszélek! Meg szerettem volna kérdezni öntől valamit. Az álmadeni higanybányák termelése jelentősen visszaesett. Csak nem merülnek ki a vártnál gyorsabban az érckészletek?
Az apró asszonyka szürke szemei ravaszul vizsgálgatták Byerleyt.
- Barbárok - a civilizáció bukása - a Gép lehetséges csődje. Az ön gondolatmenete, monsieur, nagyon is átlátszó.
- Csakugyan? - mosolyodott el Byerley. - Látom már, hogy továbbra is meg kellett volna maradnom a férfiaknál. Ezek szerint ön az almadeni ügyben a Gépet hibáztatja?
- Korántsem, de szerintem ön azt teszi. Ön az Északi Régió szülötte. A központi koordinációs iroda is New Yorkban van. És én már rég észrevettem, mintha maguk északiak nem nagyon bíznának meg a Gépben.
- Igazán?
- Ott van a maguk Emberiségvédő Társasága, amely erős északon, de természetesen nem sok követőre talál a fáradt, vén Európában, amely szívesen magára hagyja egy időre a satnya emberiséget. És ön bizonyára a magabiztos Északot és nem a vén, cinikus kontinenst képviseli.
- Ennek van valami köze Almadenhez?
- Ó, igen, gondolom én. A bányákat a Consolidated Cinnabar ellenőrzi, egy északi vállalat. Nyikolajevben van a központba. Én személyesen arról sem vagyok meggyőződve, hogy az igazgatótanács egyáltalán megkérdezte-e a Gépet. A múlt hónapban, amikor tanácskoztunk velük, azt állították, hogy igen, de persze semmi bizonyítékunk nincs az ellenkezőjére, és én ebben az ügyben a világért sem venném készpénznek egy északi szavát - elnézést, nem akarom megsérteni. Különben azt gondolom, szerencsésen fog végződni a dolog.
- Milyen értelemben, kedves asszonyom?
- Meg kell értenie, hogy az utóbbi néhány hónap gazdasági szabálytalanságai bármily jelentéktelenek legyenek is azok a múlt heves viharaihoz képest, eléggé megrázták a mi békében tespedő lelkünket, és jókora nyugtalanságot kavartak a spanyol tartományban. Úgy tudom, a Consolidated Cinnabart meg akarja vásárolni egy csoport született spanyol. Ez vigasztaló. Ha gazdasági vazallusai is Északnak, megalázó, ha ezt még fennen hangoztatjuk is. És a mi embereinkben jobban meg lehet bízni, hogy hallgatnak a Gépre…
- Így hát azt hiszi, hogy több baj nem lesz?
- Biztos vagyok benne, hogy nem - legalábbis Almadenben.
 
Északi Régió
a) Terület: 18000000 négyzetmérföld
b) Lakosság:  800000000
c) Fővárosa: Ottawa
 
Az Északi Régió több vonatkozásban is legfölül van. Ezt nagyon jól példázta a Hiram Mackenzie alkoordinátor ottawai irodájának a falán lógó térkép, amelynek az Északi-sark jelezte a középpontját. Európa és annak skandináviai és izlandi régióinak kivételével az egész Sarkvidék az Északi Régióhoz tartozik.
A régiót nagyjából két nagyobb körzetre lehet felosztani. A térkép bal oldalát kitölti Észak-Amerikának a Rio Grandétől északra eső része. Jobb oldalon húzódik mindaz a terület, amely egykor a Szovjetuniót alkotta. Az atomkor első éveiben ebben a két régióban összpontosult a bolygó hatalma. A kettő között Nagy-Britannia. A térkép felső részén fura nagy foltokká torzítva megbújt Ausztrália és Új-Zéland, a Régió két távoli tartománya.
Az utóbbi évtizedek fejlődése sem változtatott a tényen, hogy Észak gazdaságilag uralkodik az egész bolygón.
Ezt a körülményt már-már hivalkodóan szimbolizálta az is, hogy a Byerley által látott hivatalos régiótérképek közül egyedül Mackenzie-é ábrázolta az egész Földet, mintha Észak ezzel is azt demonstrálná, hogy nem tart semmiféle versenytől, és magától értetődően kihangsúlyozza felsőbbségét.
- Lehetetlen - hangoztatta Mackenzie makacsul a whisky mellett. - Gondolom, Mr. Byerley, ön nem járatos a robottechnikában.
- Nem, nem vagyok az.
- Hm. Szerintem nagy kár, hogy sem Csing, sem Ngoma, sem Szegeczowska nem az. Eléggé elterjedt a Földön az a nézet, hogy elég, ha egy koordinátor jó szervező, széles látókörű és barátságos egyéniség. Nem akarom megsérteni, de manapság az sem árt, ha ért a robottechnikához.
- Nem sértődöm meg. Egyetértek önnel.
- Például abból, amit eddig elmondott, én arra következtetek, hogy önt nyugtalanítják azok a jelentéktelen zökkenők, amelyek mostanában a világgazdaságban bekövetkeztek. Nem tudom, minek tulajdonítja ezeket, de már a múltban is előfordult olyasmi, hogy egyes emberek indokolatlanul aggályoskodtak: mi történne, ha hamis adatokat táplálnának be a Gépbe.
- No és mi történne, Mr. Mackenzie?
A skót egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, és fölsóhajtott.
- Nos, minden begyűjtött adat bonyolult szűrőrendszeren megy keresztül, amelyben emberek és gépek egyaránt részt vesznek, úgyhogy szinte kizárt a hiba lehetősége. De hagyjuk ezt most figyelmen kívül. Az emberek tévedhetnek, úgyszintén megvesztegethetők, a közönséges mechanikai szerkezetek pedig nem védettek a műszaki hibáktól.
A kutya ott van elásva, hogy amit mi "hibás adatnak" hívunk, az olyan, ami nem fér össze semmilyen ismert adattal. A helyes vagy hibás megítélésére nincs más kritériumunk. Mint ahogy a Gépnek sincs. Utasítsa öt például arra, hogy Iowába a mezőgazdasági munkákat 14 Celsius-fokos júliusi középhőmérséklet figyelembevételével irányítsa. Ezt vissza fogja utasítani. Vagyis meg fogja tagadni a választ. Nem azért, mintha előítélettel bírna a megadott hőmérséklet iránt, vagy mert lehetetlen a válasz, hanem mert az évek során betáplált összes adatok fényében tisztában van vele, hogy a 14 fokos júliusi középhőmérsékletnek úgyszólván nulla a valószínűsége. Így hát visszautasítja ezt az adatot.
Csak egyetlen módon lehet "hibás adatot" elfogadtatni a Géppel, ha beépítik azt egy nagyobb önálló egészbe, amely így helytelen lesz  ugyan, de olyan jelentéktelen mértékben, hogy a Gép képtelen észrevenni, vagy kívül esik a Gép tapasztalatain. Az előbbi meghaladja az ember képességeit, de az utóbbi is egyre inkább, annak mértékében, ahogy a Gép tapasztalatai percről percre gyarapodnak.
Stephen Byerley két ujját az orrnyergére helyezte.
- Ezek szerint a Géppel nem lehet manipulálni. De akkor minek tulajdonítja a mostani hibákat?
- Kedves Byerley, látom, hogy ön ösztönösen elköveti azt a nagy hibát - azt hiszi, hogy a Gép mindenható. Hadd hívjam föl a figyelmét egy esetre a saját tapasztalataimból. A pamutipar tapasztalt felvásárolókra bízza a gyapot beszerzését. A művelet abból áll, hogy egy találomra kiválasztott bálából kivesznek egy maroknyi gyapotot. Ezt a kis csomót alaposan szemügyre veszik, megtapogatják, gyűrögetik, ropogtatják, megízlelik a nyelvükkel, és ennek alapján osztályba sorolják a bálában lévő gyapotot. Körülbelül egy tucat ilyen osztály létezik. A szakértő döntésétől függ aztán, hogy milyen áron vásárolják meg a gyapotot, és milyen arányban keverik össze az egyes minőségeket. Nos, ezeket a felvásárlókat nem lehet géppel helyettesíteni.
- És miért nem? Alig hiszem, hogy a szóban forgó adatok olyan bonyolultak lennének a számára.
- Meglehet. Csakhogy milyen adatokra gondol? Nincs az a textilvegyész, aki meg tudná mondani, mi az, amit a felvásárló érzékel, amikor megvizsgálja a gyapotcsomót. Föltehetően a szálak átlagos hosszát, tapintását, simaságát, tapadását meg hasonlókat. Többtucatnyi szempontot mérlegel ösztönösen a tapasztalataira hagyatkozva. Ezek a vizsgálatok skálán nem mérhető tulajdonságokra kíváncsiak, s bizonyos jellemzők mibenlétét talán senki nem tudná szavakban megfogalmazni. Mit táplálhatnánk hát be a Gépbe? De a felvásárlók sem tudnák kifejteni, mit értékelnek. Csak annyit mondanak: "Hát csak rá kell nézni. Nem látod, hogy ez ilyen meg ilyen osztályú? "
- Értem.
  - A végtelenségig lehetne sorolni az efféle eseteket. Elvégre a Gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást. Az emberi agy feladata ugyanaz marad, ami mindig is volt: egyre újabb és újabb adatokat gyűjt az elemzéshez, és újabb és újabb elgondolásokat tesz próbára. Kár, hogy az Emberiségvédő Társaság ezt képtelen fölfogni.
- Ők a Gép ellen vannak?
- Ők ellene lettek volna a matematikának vagy az írástudásnak is, ha történetesen akkor élnek. A Társaság reakciósai azt állítják, hogy a Gép megöli az ember lelkét. Megjegyzem, társadalmunkban még mindig nagy szükség van a tehetséges emberekre, még mindig kellenek az olyan emberek, akik elég értelmesek ahhoz, hogy föl tudják tenni a megfelelő kérdéseket. Talán ha több ilyet ismernénk, akkor nem fordulnának elő azok a zökkenők sem, amelyek úgy nyugtalanítják önt, koordinátor.
 
A Föld (beszámítva a lakatlan Antarktiszt)
a) Terület · 54000000 négyzetmérföld (szárazföld)
b) Lakosság : 3300000000
c) Főváros: New York
 
A kvarclemez mögött lelohadt a tűz, és szikrákat hányva utolsókat lobbant.
Mintha a kialvó láng is a koordinátor csüggedt kedélyállapotát hangsúlyozná.
- Egytől egyig bagatellizálják a helyzetet - szólalt meg fojtottan. - Azt is könnyű elképzelni, hogy kinevetnek engem. És mégis…
Vincent Silver azt állítja, hogy a Gépek nem romolhattak el, és ezt el kell hinnem. Hiram Mackenzie szerint lehetetlen hamis adatokkal etetni, és ezt is el kell hinnem. Csakhogy valami oknál fogva a Gépek mégis rosszalkodnak, és én ezt is kénytelen vagyok elhinni - és még mindig maradt egy alternatíva.
Susan Calvinre sandított, aki szemét lehunyva aludni látszott.
- És mi lenne az? - kérdezte az rögtön, mint aki éberen figyel.
- Az, hogy helyes adatokat adnak, és valóban helyes válaszokat kapnak, csakhogy nem azokat hozzák nyilvánosságra. Arra semmi lehetőség sincsen, hogy a Gép engedelmességet kényszerítsen ki a parancsai teljesítésére.
- Mintha Madame Szegeczowska is utalt volna erre, amikor úgy általában az északiakat csepülte.
- És mi célja lehet a Gép iránti engedetlenségnek? Vegyük számba az indokokat.
- Számomra ez egyértelmű, és gondolom, számodra is. Arról van szó, hogy szándékosan hintáztatják a csónakot. Amíg a Gépek kormányoznak, a Földön nem fordulhat elő olyan komoly konfliktus, amelyben egy-egy csoport önérdekből az emberiség egészének rovására nagyobb hatalomra tenne szert. Ha a Gépekbe vetett közbizalmat sikerülne annyira lerombolni, hogy az emberek fellázadjanak ellenük, újból a dzsungel törvénye lenne az úr. És a négy régió egyike sem háríthatja el magáról azt a gyanút, hogy éppen ez a célja.
- Keleten összpontosul az emberiség fele, míg a trópusok birtokolják a Föld erőforrásainak több mint felét: Mindkét régió úgy vélheti, hogy a természet jogán őt illeti meg a Föld feletti uralom, miközben valaha mindkettő elszenvedte a megalázást északtól. És az emberi vonás, hogy ezért fölébred bennük az értelmetlen bosszúvágy. Európában viszont elevenen él az egykori nagyság emléke. Hiszen valaha Európa uralkodott a Földön, és semmi sem lehet olyan tartós, mint a hatalom emléke.
- Mégis nehéz elhinni mindezt. A kelet és a trópusok egyaránt hatalmas növekedést élnek meg saját határaikon belül. Hihetetlen ez a föllendülés. Nem is marad energiájuk a katonai kalandokra. Európa kénytelen begubózni az álmaiba. Katonailag nem jöhet számításba. Így hát, Stephen, marad Észak - mondta Susan.
- Igen - jelentette ki Byerley határozottan -, marad Észak. Csaknem egy évszázada ez a régió a legerősebb. Most azonban mintha csökkenne a befolyása. A trópusi régió talán a fáraók óta először ismét a civilizáció élvonalába kerül, és vannak északiak, akiket ez félelemmel tölt el.
- Az Emberiségvédő Társaság ugyanis főleg északiakból álló szervezet, és nem is rejti véka alá, hogy ellene van a Gépeknek. Nincsenek sokan, Susan, de csupa nagy hatalmú ember. Gyárigazgatók, olyan ipari és mezőgazdasági kombinátok vezetői tartoznak ide, akik rühellik azt a szerepet, amelyet ők úgy neveznek, hogy a Gép fullajtárjai. Olyan emberek, akik elég erősnek érzik magukat, hogy eldöntsék, mi jó nekik, ahelyett hogy a Gép előírja számukra, mi jó másoknak.
  - Egyszóval pontosan azok az emberek tartoznak a társasághoz, akik ha együttesen elutasítják a Gép döntéseit, feje tetejére állíthatják a világot.
- Susan, semmi sem véletlen. A Világacél igazgatói közül öten tagok, és a Világacélt máris a túltermelés fenyegeti. A Consolidated Cinnabar, amely a higanyt bányászta Almadenben, szintén északi konszern. A cég könyveit megvizsgálják, ám az érintett emberek közül legalább egy szintén a tagok között volt. Francisco Villafranca, aki egymagában két hónapra föltartotta a Mexikói-csatornát, tudomásunk szerint tag volt, mint ahogy egyáltalán nem lepett meg, amikor Rama Vrasayanáról is ugyanez derült ki.
- Ezek az emberek - jegyezte meg Susan csendesen - egytől egyig helytelenül jártak el…
- Hát persze - vetette közbe Byerley. - A Gép elemzéseinek elvetése egyenlő az optimális út elvetésével. Így az eredmények is rosszabbak a lehetségesnél. Ez az ár, amit meg kell fizetniük. Már most is eléggé benne vannak a pácban, de a várható zűrzavarban…
- No és mit szándékozol tenni, Stephen?
- Annyi bizonyos, hogy nem vesztegethetjük az időt. Törvényen kívül fogom helyeztetni a társaságot, és minden tagját elbocsáttatom a felelős beosztásokból. És ettől kezdve minden irányító és műszaki posztra jelentkezőt megesketünk, hogy távol tartja magát a társaságtól. Ez bizonyos mértékig korlátozza az alapvető polgárjogokat, de biztos vagyok benne, hogy a kongresszus…
- Ez nem fog menni!
- Mi? Miért nem?
- Már most megjósolom neked, ha eszedbe jutna ilyesmit tenni, lépten-nyomon akadályokba fogsz ütközni. Képtelen leszel keresztülvinni. Minden lépésedet keresztezik.
Byerley megdöbben.
- Miért mondasz ilyet? Én arra számítottam, hogy támogatni fogsz ebben a dologban.
- Ne is reméld, amíg hibás kiindulópontról próbálsz cselekedni.
Te is elismered, hogy a Gép nem tévedhet, és helytelen adatokkal sem lehet megetetni. Én most bebizonyítom azt is, hogy engedetlenséget sem lehet vele szemben tanúsítani, ahogy szerinted a társaság teszi.
- Ezt kötve hiszem.
- Akkor jól figyelj. Egy-egy vezető minden lépése, amely nem követi pontosan az adott Gép útmutatásait, be fog épülni a következő megoldandó feladat kiinduló adatai közé. Így a Gép tudni fogja, hogy az illető vezető hajlamos az engedetlenségre. Ezt a hajlandóságot aztán beépítheti az adatok közé - még mennyiségileg is, vagyis pontosan meg tudja ítélni, hogy milyen irányban és milyen mértékben hat az engedetlenség. A következő válaszait ennek megfelelően éppen annyira módosítja, hogy ha az illető vezető engedetlen lesz, akkor automatikusan az optimális irányba fogja korrigálni azokat a válaszokat. A Gép tudja, mit csinál, Stephen.
- Honnan vagy ebben olyan biztos? Ez csak feltételezés.
- Ez olyan feltételezés, amely mögött egy élet robotokkal végzett munkája van. Egy ilyen feltételezésre nyugodtan rábízhatod magad, Stephen.
- Akkor hát mi marad még? Maguk a Gépek megbízhatóak, mint ahogy a kiinduló adataik is azok. Ebben megegyeztünk. És most azt állítod, hogy az engedetlenség is ki van zárva velük szemben. Akkor hát hol a hiba?
- Te magad megfeleltél a kérdésre. Sehol sincs hiba! Gondolkozz csak egy kicsit a Gépekről, Stephen. Ezek robotok, és engedelmeskednek az első törvénynek. A Gépek azonban nem egy ember, hanem az egész emberiség javára dolgoznak, ennek megfelelően az első törvény így alakul: "A Gép nem árthat az emberiségnek, nem nézheti tétlenül, hogy az emberiség ártalmat szenvedjen."
No mármost, Stephen, mi van az emberiség ártalmára? Mindenekfölött a gazdasági zökkenők, bármi légyen is azok okozója. Egyetértesz ezzel?
- Egyet.
- És mi az, ami a jövőben a legvalószínűbb okozója lehet a gazdasági válságnak? Mondd csak, Stephen.
- Szerintem - felelte Byerley vonakodva - a Gépek lerombolása.
- Szerintem is és a Gépek szerint is. A legfőbb gondjuk ezért az, hogy megőrizzék magukat, a mi számunkra. És így suttyomban kezelésbe veszik azokat az elemeket, amelyek árthatnának nekik. Nem az Emberiségvédő Társaság az, amelyik hintáztatja a csónakot, hogy a Gépeket le lehessen rombolni. Te a fonákjáról vizsgáltad a jelenséget. Mondd inkább azt, hogy a Gép az, ami a csónakot ringatja - nagyon óvatosan, éppen csak annyira, hogy lerázza azokat, akik megítélése szerint az emberiség számára ártalmas célokból kapaszkodnak a csónak oldalába.
Így aztán Vrasayana elveszíti a gyárát, és új állást kap, ahol semmit sem árthat - önmaga nem szenved nagy kárt, nem fosztatik meg a kenyérkereset lehetőségétől, hiszen a Gép csak minimális ártalmat okozhat egy embernek, azt is csak azért, hogy megmentsen egy nagyobb közösséget. A Consolidated Cinnabarnak kicsúszik a kezéből Almaden. Villafranca többé nem mérnök egy fontos építkezésen. A Világacél igazgatói elveszítik - vagy el fogják veszíteni - befolyásukat az iparban.
- De te mindezt csak feltételezed - erősködött Byerley bizonytalanul. - Hogyan építhetek én ilyen bizonyíthatatlan tényekre?
- Kénytelen vagy. Emlékszel, mit mondott maga a Gép, amikor föladtad neki a leckét? Azt mondta: "A dolog nem igényel magyarázatot." A Gép nem azt mondta, hogy nincs magyarázat, vagy hogy lehetetlen bármilyen magyarázatra jutni. Egyszerűen azt közölte, hogy nem igényel semmilyen magyarázatot. Más szóval ártana az emberiségnek, ha megismerné a magyarázatot, ez az oka annak, hogy csak feltevésekre vagyunk utalva.
- De hogy árthatna nekünk a magyarázat? Föltéve persze, hogy igazad van, Susan.
  - Hát úgy, Stephen, hogy ha igazam van, ez azt jelenti, hogy a Gép nem egyszerűen csupán azzal irányítja a mi javunkra a jövőnket, hogy egyenes válaszokat ad a mi egyenes kérdéseinkre, hanem általában figyelembe veszi a világhelyzetet és az ember lelki tényezőit is. És mi nem fogadnánk ezt repeső örömmel, sértené az önérzetünket, ha erre rájönnénk. A Gép nem engedheti meg, hogy kellemetlenséget okozzon nekünk.
Mondd, Stephen, honnan tudhatnánk mi, hogy végső soron mi az emberiség legfőbb érdeke? Nekünk nincs birtokunkban az a végtelen számú tényező, amelyekkel a Gép operál. Hogy egy neked is ismerős példát említsek, meglehet, a mi egész műszaki civilizációnk több boldogtalanságot és nyomorúságot teremtett, mint amennyit megszüntetett. Lehet, hogy egy primitív földművelő vagy állattartó társadalom alacsony kultúrája nagyobb hasznára lenne egy kisebb közösségnek. Ha ez így van, akkor a Gépnek erre kell törekednie, lehetőleg úgy, hogy ezt nem köti az orrunkra, mert beképzelt tudatlanságunkban azt hisszük, hogy az a jó, amit megszoktunk, és kapálózunk minden változás ellen: Vagy netán a teljes urbanizáció vagy egy kasztoktól szabadult társadalom, esetleg a teljes anarchia lenne a megoldás? Honnan tudhatnánk? Csak a Gépek tudják, és el akarják érni a céljukat, és minket is arrafelé terelnek.
- De hiszen ezzel elismered, hogy az Emberiségvédelmi Társaságnak van igaza, hogy az emberiségnek többé nincs semmi beleszólása a saját jövőjébe.
- Igazából sohasem volt. Mindig is ki volt szolgáltatva a gazdasági és társadalmi erők kényének-kedvének, amelyeket maga sem értett - az éghajlati viszonyoknak, a háborúk szeszélyeinek. Most a Gépek megértik végre, és senki sem állhat az útjukba, mert a Gépek leküzdik az akadályokat, mint ahogy elbánnak a társadalommal, kezükben tartván a leghatásosabb fegyvert: a gazdaság fölötti abszolút uralmat.
- Rettenetes!
- Vagy talán nagyszerű! Gondolj csak bele, hogy örök időkre minden konfliktus elkerülhetővé vált. Mostantól kezdve egyedül csak a Gépeket nem kerülhetjük meg soha.
És a kvarclemez mögött utolsót lobbant a tűz, csak egy füstpamacs maradt utána.

Előző	Start oldal	Következő