Mándy Gábor
Az utolsó napon
A fellebbezést elutasították. A halálos ítéletet megerősítették. Robert
sztoikus nyugalommal vette tudomásul. Teljesen ártatlan volt, más helyett
ítélték el, és a bíróság nem vette figyelembe a mellette szóló érveket.
Mivel Alabama állam bírósága csak korlátozottan akalmazza a siralomház
intézményét, ez automatikusan holnapi kivégzést jelentett.
Robert számot vetett a lehetőségeivel. Még van egy napja. Valamivel
kevesebb, mint 24 óra. Legalább húsz. Mivel tölthetné el a leghasznosabban?
Úgy döntött, hogy átnéz egy mikrobiológiai szakkönyvet. Ez a témakör
mindig érdekelte, az élet misztériuma, hogy mi van a sejtek működése
mögött. Az élet titka. Nem akart úgy meghalni, hogy ne tudja meg, mi
is valójában az élet. Hogy mit veszít el.
A börtönkönyvtárból kikölcsönzött egy ilyen tárgyú könyvet, és nagy
izgalommal kezdte olvasni.
Mi készteti az élőlényeket a külvilággal való interakcióra, mitől
fejlődnek egy irányban (és sosem vissza), mi készteti őket a szaporodásra?
Mitől viselkednek az utódok ugyanúgy, mint az elődök? Robert belevetette
magát a könyvbe, és azt sem vette észre, hogy megéhezett. A börtönőr
a másnapi kivégzése alkalmából egy saját pénzből vásárolt süteményt is
rakott a tálcára. Szimpatikusnak találta Robertet, ő sem hitte el, hogy
szörnyű gyilkosságokba keveredett.
Mitől élő az élő, mitől különbözik alapvetően az élettelentől, hol
az élő és a holt határa, mi a titka az élő szervezetek egyedi, de
az összes élőre jellemző tulajdonságainak? Hogy áll össze mindez a
kémiai reakciókból, mi szabályozza ezeket az automata módjára
működő mechanizmusokat, amelyekben nincs szilárd akotóelem,
minden a folyadékokban zajlik?
Megismerte Leibniz irányított automatákkal
kapcsolatos elképzelését és Schrödinger gondolatait a
molekulán belüli kombinációkról, az élő anyag következetes
működéséről.
Robert úgy kapta be az ebédet, hogy nem is figyelt rá.
Megszállottan olvasott tovább. Most épp a két komponensből
álló, "oszcilláló", óraként "ketyegő", meghatározott időközönként
színváltó folyadékokról volt szó. Ha ezt a folyadékot megfelezzük,
a reakció mindkét tartályban ugyanúgy folytatódik. A szerző
tovább megy, hasonlóságot mutat ki a sejtek citoplazmája és
a folyadék működése között. Még ha ez a citoplazma vándorol is,
fotoszintézis közben, a működése akkor is változatlan marad.
A citoplazma csak a sejtmaggal együtt képes fejlődésnek
indulni, önmagában egyik sem működik.
A könyvben leírt automatizmus kémiai energiát használ
a szervezet működtetésére, a táplálék energiáját, illetve
azt alakítja át mozgássá, illetve hőenergiává. Az elektromos
rájában pedig, de a saját idegrendszerünkben is, a kémiai
energia elektromossággá is alakulhat.
Amikor Robert idáig jutott, már nagyon kifáradt. Pihent egy
kicsit, de utána folytatta a könyv tanulmányozását, az
ismereteknek az agyában való elraktározását.
- Nem akar mozogni egy kicsit? - szólt be a börtönőr. - Ez
ma még magának is jár.
- Nem, köszönöm - mondta Robert. - Nagyon érdekes a könyv,
egy picit pihentetem a szememet, és utána folytatom.
Délután a kémiai folyamatok vezérlésében mélyedt el.
A szabályozás az egyirányultságot, kényszerpályák sokaságát
jelenti, amelyeken az energia célzottan áthalad. Különösen
tetszett neki, ahogy az enzimek valójában katalizátorok,
és különböző folyamatokat indukálnak, amelyek végül magát
az enzimet újra előállítják,
egy önfenntartó és önszabályozó körfolyamatot hozva létre,
illetve működtetve. Ami az egyik ciklusnak a terméke,
az a másiknak a hajtóanyaga.
Robertnek erős szívdobogása lett, amikor a világegyetemben
sok helyen jelen lévő formaldehidről és a formóz reakciókról
olvasott, amelyek már önreprodukáló jellegűek, és alapanyagot
gyártanak a kémiai automaták vezérlőegységéhez.
Már zúgott a feje, de képtelen volt abbahagyni az olvasást.
Következtek a kétdimenziós membránok, amiket a szappanbuborék
felfújódásának példáján mutatott be a szerző. A formóz
ciklus apró formaldehid-molekulákkal táplálkozik, és cukrot
állít elő, a Calvin-ciklus széndioxidot fogyaszt, és elektromos
töltéssel rendelkező cukorfoszfátokat termel, egy másik ciklus
pedig szintén széndioxidból szerves savakat termel. Az úgynevezett
mikrogömbökkel elérhető, hogy szabályosan osztódjanak is, ami
már megfelel a baktériumok üzemmódjának.
Este lett, a börtönőr behozta a vacsorát, de ő rá sem nézett.
Rendületlenül olvasott tovább.
A könyv leírta a ribonukleinsavak és a dezoxiribonukleinsavak
felépítését, és hogy hogyan lehet kísérleti körülmények között
reprodukálni az ősföldi folyamatokat. A következő fejezet az
öröklődő és a változást okozó tényezőkkel foglalkozott, és
ez már igazán az élet keletkezésének titkának elméleti
megfejtését ígérte. Robert úgy itta be a sok új ismeretet,
mint az itatóspapír a tintát.
Reggel már jöttek érte, de még mindig nem ért a könyv végére.
Utolsó percében lefirkantott néhány sort, és átadta a börtönőrnek.
- Üzenet a hozzátartozóknak? - kérdezte az őr.
- Nem. Ezt a szerzőnek juttassa el. Feltétlenül! Ugye megígéri?
A börtönőr bólintott, és ránézett a cédulára. Ez állt rajta:
"Végtelenül boldog vagyok, hogy elolvashattam az Ön könyvét.
Gratulálok. Ez volt életem legnagyobb élménye. Halálomig
hálás leszek érte."
- Sajnos, a postaköltségre már nincs pénzem - mondta Robert. De megadom a
másvilágon. Feltéve, hogy egy helyre kerülünk.
(A szakkifejezéseket Gánti Tibor Az élet általános elmélete című könyvéből vettem.)