A lap ez évi 26. számában (például Vásárhelyi Mária felvezető jegyzetében) alaposan körüljárták a hirtelen megnövekvő bevándorlási hullám okozta válság kérdéskörét. Az automatikus befogadás csődöt mondott, sokan szükségmegoldásként a menekültek arányos szétosztását, a kollektív teherviselést javasolják. De miért kellene oda küldeni a menekülteket, ahol nem kívánnak élni? Ha egyszer a schengeni határon belülre kerültek, az előbb-utóbb megszerzett útlevél birtokában úgyis oda mennek, ahova akarnak.

Szerintem ésszerűbb lenne legalizálni a bevándorlást. A bevándorló ne teher legyen, hanem erőforrás. Azoknak az országoknak a szakemberei, amelyek a leginkább a hasznukat tudnák venni (Németország, Franciaország, a skandináv országok és a Baltikum) jöjjenek a belépési pontokra, és válogassák ki a képzettség szerint alkalmas jelentkezőket. (Ez a modern körülmények között nem "rabszolgavásár" lenne, hanem sokkal inkább "casting".) Azután küldjenek pénzt és oktatókat, hogy azokat, akik megfeleltek, megfelelően fel tudják készíteni a befogadó ország viszonyaira, kultúrájára, szokásaira, jogrendszerére. Továbbra is a belépési pont kormányzata szervezné meg a tábort, ott kapnának a bevándorlók ideiglenes okmányokat (egész Európában egységesítve), valamint ételt, szállást, ruhát, és itt részesülnének egészségügyi ellátásban is. (Most a táborlakók gyakran "eltűnnek", nyilván a perspektíva hiánya miatt, megpróbálnak gyorsabban oda jutni, ahova eleve vágytak. A túlzsúfoltságból is fakadnak konfliktusok, ezt a debreceni táborban történtek illusztrálták.)

Mi legyen azokkal, akik nem kellenek senkinek (mert képzetlenek, vagy mert nem hajlandók szakítani az európai környezettől idegen értékeikkel, szokásaikkal)? Azok számára is létre lehetne hozni egy önfenntartó közösséget, amely megtermelné a saját élelmét, előállítaná a saját ruházatát, meggyógyítaná a betegeket, és - minimális szinten - biztosítaná a túlélést, kivárva azt az időt, amíg az anyaországban rendeződnek a viszonyok. Különböző fórumokon felvetődött, hogy az ilyen táboroknak nem is Európában kellene lenniük, hanem Afrikában, a Közel-Keleten vagy Ázsia egyes részein. Én hozzátenném, hogy ezeket az "európai zónákat" európai katonai védelemmel lehetne ellátni, hogy a beszivárgó terroristák ne tegyék lehetetlenné a túlélő projekt végrehajtását.

A közös teherviseléshez tartozik, hogy amikor már a bevándorló oda jut, hogy munkát kap és adózik, az adójának bizonyos százalékát a belépési pont állama kapná. Ez áttekinthetővé és gazdaságilag is jövedelmezővé tehetné a folyamatot.

Az öregedő Európának égető szüksége van friss vérre, új munkaerőre, hogy valaki eltartsa az egyre nagyobb létszámú nyugdíjas réteget. Magyarország egyedül nem oldhatja meg Európa bevándorlási válságát. De kezdeményezhetőleg léphetne fel a nemzetközi fórumokon. Ez adhatna nekünk "több tiszteletet", (Mindenesetre többet, mint a szögesdrótkerítés.) És egyelőre attól nem kell félnünk, hogy célországgá válunk. Tranzitország vagyunk, igyekezzünk ennek tisztességesen megfelelni.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü