- Egy percig sem hiszem azt, hogy maga lenne az a Messiás, akit a népe annyira várt. De ez igazán érdekfeszítő történet - mondta Pilátus. - Folytassa! Miféle országról prédikált a tömegnek?
- Isten országáról, ahol mindenki egyenlő - felelte Jézus szerényen.
- Hát a rabszolgák? Ők is egyenlőek?
- Abban az országban rabszolgák egyáltalán nem lesznek.
- És gazdagok?
- A gazdagok önként megosztják a vagyonukat a szegényekkel.
- Ez álom, fiam, álom. És ezzel lázította az embereket?
- Nem lázítottam én senkit - felelte Jézus. - A változásnak belülről kell jönnie. Addig el kell fogadnunk a sorsunkat. Én azt is mondtam, hogy "adjátok meg a császárnak, ami a császáré".
- Még szerencse - mondta a helytartó, és megigazította a köntösét. - És azt tudja, hogy a saját papjai jelentették fel?
- Tudom.
- Tulajdonképpen miért utálják magát?
- Talán azért, mert Isten országában nem lesz kiválasztott nép. A zsidók küldetése velem véget ér, az Úr ettől kezdve az egész emberiségre gondot visel.
- Megmondom őszintén - jegyezte meg Pilátus -, ez a kiválasztottság-dolog engem mindig is irritált. Ha egy isten van, mint ahogy maguk állítják, hogyan is kötne szövetséget egy ilyen picurka néppel? És főleg miért büntetné őket utólag mindenféle csapásokkal? Ez nonszensz!
- Én hiszek abban, hogy Istennek ezzel átgondolt terve volt.
- Mindenesetre ez a hiedelem óriási önhittségre vall - mondta Pilátus, és kortyolt egyet a borából. Gondolkozott egy kicsit, aztán folytatta: - Júdás elárulta magát. Haragszik rá?
- Miért haragudnék? Nem tehetett mást. Ő is az isteni terv része.
- És az is az isteni terv része, hogy magát keresztre feszítjük?
- Az is. Az én mártírhalálom fogja megváltani az emberiséget.
- Biztos ebben?
- Igen. Megálmodtam. A Mindenható szólt hozzám. Minden az ő tervei szerint történik.
- Hát, nem biztos - mondta Pilátus, és elmosolyodott. - A maga istene nem mindenható.
- De az - mondta dacosan Jézus.
- Maga szerint mi fog történni a keresztrefeszítés után?
- Sírba helyeznek, de utána feltámadok.
- Feltámad? Miért?
- Mert ott van a helyem atyám mellett, a mennyben. Biztos vagyok benne.
- Hogy mi történik magával, azt én döntöm el - mondta Pilátus, némi indulattal a hangjában.
- Akármi is történik velem, a tanítványaim majd bejárják a világot a jó hírrel: ezentúl az egész világra kiterjed az isteni szeretet.
- A tanítványai? Mind itt vannak a börtönben.
- Hogyhogy? Nem tagadták, hogy ismernek? Péter sem?
- Mi értelme lett volna? Júdás mindenkit azonosított. Az egész kompánia az én kezemben van.
- És mit kíván tenni? - kérdezte Jézus aggódva. - Meg akarja akadályozni a jó hír szétterjedését?
- Nem, egyáltalán nem - felelte Pilátus, láthatóan élvezve a helyzetet. - Más tervem van.
- Mi?
- Nézze, maga végül is nem okozott semmilyen kézzelfogható kárt a Birodalomnak, amellett nagyon művelt, okos és fantáziadús. Ezek az állítólagos csodák is lenyűgözőek. Maga határozottan ügyes és tehetséges. Ostoba dolog lenne nyilvánosan keresztre feszíteni..
- Milyen sorsot szán nekem? - kérdezte Jézus, egy kicsit elszontyolodva.
- Majd azt mondjuk, hogy magát szökési kísérlet közben megöltük, és titokban eltemettük. Egyébként ugyanabba a sírba, amelyikbe vágyik. Eltelik majd néhány nap, felnyitjuk a sírt. Nem lesz benne senki, csak véres rongyok. Jézus meghalt, és feltámadt. Ilyen egyszerű.
- És mit szól majd ehhez Kajafás főpap?
- Kajafásnak főhet a feje. Attól kezdve nem fog tudni szabadulni a gondolattól, hogy az igazi megváltót gyilkoltatta meg. És a zsidók fene nagy makacssága is megtörik végre. Ahogy maga is megjegyezte, nem lesznek többé kiválasztott nép. Könnyebb lesz őket kormányozni.
- És az én szenvedésem, amivel megváltom a világot? - kérdezte Jézus.
- Nézze, fiam, tőlem szenvedhet, amennyit csak akar. Majd kitalálunk valamit. De nem igazán javaslom. Időigényes. A tehetségét inkább a Császár szolgálatába kellene állítania. Hogy Róma még nagyobb és erősebb legyen. De emellett a fantazmagóriáin is dolgozhatna. Természetesen Itáliában, egy elzárt és jól őrzött helyen. Írja le az elképzeléseit erről a mesebeli új világról, vagy írjon filozófiai munkákat, költeményeket, nekem mindegy. De erről a földről el kell tűnnie. Nyomtalanul.
- És mi lesz a tanítványokkal?
- Mehetnek világgá a meséjükkel a Messiásról és a feltámadásról. Elég reménytelen vállalkozás, de adok nekik egy esélyt.
- És attól nem fél, hogy a tanítványok majd rossz színben tüntetik fel önt?
- Valamit valamiért. És hátha ez az egyetlen módja annak, hogy a nevemet örökre megjegyezzék. Mindannyian hírnévre vágyunk. Maga is. Majd együtt leszünk híresek.

• Prózai írásaimból