Révész Sándor érdekes cikket írt az államhoz és a nemzethez tartozás ellentétéről mint ami lényegesen befolyásolja a nemzeti kisebbségek asszimilációját, és mindezt a határon túli, illetve azon belüli magyarok közötti politikai haszonszerzéssel szembesíti. http://hvg.hu/hetilap/2017.45/201745_enpartom_enpartom

(Mint ismeretes, Mikola István fogalmazta meg a Fidesz álláspontját a határon túli magyarok felhasználásáról a belpolitikai küzdelemben, mostanában pedig Gyurcsány Ferenc szeretné kihasználni a hazai magyarság ellenérdekeltségét.) Révész felteszi a kérdést: a nemzetnek van-e állama, vagy az államnak nemzete? Az előbbit az ún. "nemzetállam" képviseli, az utóbbit pedig a befogadó ország, amire az USA a legjobb példa. (Az utóbbi nem teljesen pontos, mert igaz, hogy az amerikaiak nem éreznek már rokonságot az angolokkal, de például az ír bevándorlók pénzzel és fegyverekkel is támogatták az észak-ír katolikusok fegyveres mozgalmát, azaz megtartották eredendő nemzeti identitásukat is. És az is érdekes, hogy azzal szemben, ahogy az ottani nemzetiségi csoportokat "olasz amerikainak", "kínai amerikainak", "afrikai amerikainak" nevezik, a magyarok ragaszkodnak hozzá, hogy ők "amerikai magyarok". Azaz elsősorban magyarok és csak másodsorban amerikaiak, nem integrálódtak teljesen az amerikai társadalomba.)

A nemzethez vagy államhoz tartozásnál azonban van egy még fontosabb tényező: a szomszédság, a közvetlen környezet. És az én közérzetemre, sorsomra nagyobb hatást gyakorol az a vietnami szomszéd, aki itt él és dolgozik, alapfokon beszél magyarul, de talán a magyar állampolgárságot még nem is kérvényezte meg, mint egy virtigli magyar család Erdélyben. Mert a vietnami fizeti a közös költséget, ő tartja rendben a folyosórészét, ő szavaz a közgyűlésen. Az lenne az egészséges, hogy ha jobban figyelnénk a szomszédainkra, velük próbálnánk meg kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést kialakítani. Mert nem az asszimiláció a legfontosabb, hanem a kooperáció, minden javulás abból származik.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü