Szabó beengedte a Költőt, ülőhellyel kínálta, aztán belülről bezárta a lakás ajtaját, és a zsebébe dugta a kulcsot.

- Miért zártad be?
- A biztonság kedvéért. Hogy senki se zavarhasson meg bennünket.
- De hát ki zavarna meg? Miért félsz ennyire?
- Nyugalom. Mindent elmondok. Az a fontos, hogy most négyszemközt vagyunk. Amiről beszélgetünk, azt senkinek sem szabad megtudnia.

A Költőt zavarta ez a nagy titkolódzás, kényelmetlenül érezte magát.

- Ki akarná tudni, hogy mi ketten miről beszéltünk? Nincs neked üldözési mániád?

Szabó odahozott egy borosüveget két pohárral, és maga is leült.

- Vannak, akik tudni szeretnék.
- Kik?
- Az most nem fontos. Vannak. De mi barátok vagyunk, igaz?
- Persze. Te a pályám kezdete óta sokat segítettél. Lényegében a legjobb barátom vagy.

Szabó a vendége szemébe nézett.

- A kapcsolatunk most egy picit változni fog. Én tovább is a barátod maradok, ha úgy tetszik, a legjobb barátod, de a társalgásunknak szabályozottabbá kell válnia.
- Mit értesz ezen? - kérdezte a Költő, egyre idegesebben.

Szabó elgondolkozott, és töltött a poharakba.

- Amit mások előtt mondasz nekem, az nem marad kettőnk között.
- Besúgó lettél, vagy mi? - kérdezte a Költő, és olyan mozdulatot tett, mint aki fel akar állni.
- Nehéz ezt meghatározni - mondta Szabó, és nyugalmat erőltetett magára.
- Spicli lettél. Valld be! - sürgette a Költő.

Szabó megpróbált barátságosan és szeretettel nézni a beszélgetőpartnerére.

- Erről nem tudok beszélni. Gondolj, amit amit akarsz. A lényeg az, hogy valaki szeretné tudni, hogy mi a véleményed bizonyos kérdésekről, és miről beszélsz a legközvetlenebb barátaiddal. Erről engem megkérdeznek, és nem akarom, hogy el kelljen árulnom téged.
- De hát ez csak tőled függ! - vágott közbe a Költő. - Ha nem akarsz elárulni, akkor ne jelents!
- Ez nem olyan egyszerű. Feltételezem, hogy mást is megkértek erre a szívességre.
- Kit? - kérdezte a Költő, egy kissé feldúltan.
- Azt nem tudhatom. De logikus. Elvégre az én jelentéseim hitelességét is ellenőriznie kell valakinek. Ez már csak ilyen szakma. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, az, hogy kissé visszafogod magad, és olyan esetben, amikor többen is halljuk, nem mondasz semmit, amit fel lehetne hozni ellened.

A Költő gyanakodva nézte a házigazdát, és megpróbálta mérlegelni a helyzetet.

- Tehát fogjam be a pofámat.

Szabó elmosolyodott.

- Nyilvánosan. Négyszemközt ugyanolyan nyílt lehetsz velem, mint eddig. Csak ne legyen fültanúja. És másnak se mondd el, hogy nekem mit mondtál. Hogy le ne bukjak. Mert az nekem is rossz, és neked is. Erről a beszélgetésünkről meg különösen ne beszélj. Ha megtudják, hogy felfedtem magam, akkor nekem annyi.

Egy ideig hallgattak.

- A kurva életbe! - fakadt ki a Költő. - Hogy így belemásznak még a legszemélyesebb viszonyainkba is.
- Egyetértek - mondta Szabó, és odakínálta a poharat. - Na, igyunk rá!

- Mi lesz ebből a kurva országból? - mondta a Költő elkeseredetten.
- Valami csak lesz belőle. Valamikor - mondta Szabó, és ő is belekortyolt az italba.



Megjegyzés: Valamikor a kilencvenes években hallottam egy rádiójátékot, amelyben egy baráti társaságban parti végén találtak egy titkosszolgálati igazolványt a földön, és elkezdtek egymásra gyanakodni. Bár az a helyzet egyáltalán nem volt valóságos (elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki egy ilyen igazolványt magánál tartson, és pláne hogy elveszítse), azóta töröm a fejem, hogy én mit tettem volna, ha jelentenem kell valamelyik barátomra. Mivel ezek a "célszemélyek" gyakran indulatosak voltak, nagyon kényes dolog lehetett őket akár csak figyelmeztetni is. Itt a Költő mérsékelten indulatos, inkább elszomorodik, Szabó pedig egy régi barát, talán kiadói szerkesztő. Az irodalom gondolatkísérlet is, nekem most ez jött ki. Lehet róla vitatkozni.