A Népszabadság április 25-iki számában Jean-Marie Cavada EP-képviselőtől idézik: "lebegtessük meg a 7. cikkelyt. Mi történhet? Magyarország kilép au EU-ból? Persze hogy nem." A magam részéről ebben nem vagyok annyira biztos (elég csak Kövér László szavaira utalni arról, hogy ha továbbra is így mennek a dolgok, "érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hogyan kéne ebből szépen lassan, óvatosan nekünk kihátrálni"). Igaz, a 7. cikkely csak az állam szavazati jogának felfüggesztését jelenti,de végső soron ez is elvezethet a kilépésig.

Nos, én semmiképp sem akarok kikerülni az Unióból. Én akkor is maradnék Európában, ha az országom kilép, vagy kizárják. Nem akarom elveszíteni többek között a szabad mozgási és tartózkodási jogomat, az európai diplomáciai és konzuli védelemhez való jogot, a petíciós jogot vagy hogy sérelem esetén az emberi jogok európai bíróságától kérhessek segítséget, akár a saját kormányommal szemben is.

Tudom, hogy a jelenlegi EU-alapszerződés szerint erre nincs lehetőség, az állampolgárság együtt jár az állam tagságával. De miért nem lehet ezen változtatni? És ha ehhez minden tagállam egyetértése szükséges, akkor miért ne lehetne kerülő útként legalább egy "uniós igazolványt" rendszeresíteni (az egykori magyar igazolványhoz hasonlóan)? Talán az állampolgári jogok európai biztosa saját hatáskörben is felvethetné. Ez nem jelentene igazi állampolgárságot, de biztosítana egyes korlátozott jogokat, és jelképesen kifejezné az egyén európai elkötelezettségét. Amikor egyes tagországokban növekszik az Európa-ellenesség, a nacionalista nyomás és a gazdasági válságok nyomán a helyi önzés, akkor akár egy ilyen jelképes döntés is elősegíthetné, hogy az Unió egyben maradjon.

Felhívom a nevemben tevékenykedő, engem képviselő uniós tisztségviselőket, hogy terjesszék elő a javaslatot. Aki hallja, adja át!

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü