Kormorán forró csokoládét szürcsölget az aluljáróban. Egy helyben, mert nem akarja kilötyögtetni. Feltűnik neki, hogy egy fiatal nő is ácsorog már egy ideje egy oszlop mellett. Prostituált nem lehet, mert egyrészt nem úgy van öltözve, másrészt idegesen nézegeti az óráját. Kormorán odalép hozzá.

- Ne haragudjon, hölgyem, hogy megszólítom. Vár valakire?

A nő riadtan felnéz. Rövid mérlegelés után válaszol.

- Várok.
- Úgy látom, sokat késik az illető.
- Már tíz perce itt kellene lennie - mondja a nő kelletlenül.
- Nagyon megbízhatatlan lehet.
- Ez lesz az első találkozásunk.
- Milyen kár, hogy nem velem beszélte meg a randit. Látja? Én már itt is vagyok.

A lány elmosolyodik.

- Maga is vár valakire?
- Á, nem. Csak megiszom ezt a löttyöt.
- És egyébként?
- Egyébként Kormorán Tamásnak hívnak, 36 éves vagyok, nőtlen.

A lány megint elmosolyodik.

- Nem így értettem. Egyébként mit csinálna? Ha ezt megissza, elmegy?
- Hát... most, hogy rákérdezett, lehet, hogy maradok még egy kicsit. Maga merre megy?
- Haza, a ...
- Jaj de jó, nekem is éppen arra van dolgom. Elkísérem.

A lány elneveti magát.

- Még azt se tudja, merre lakom.
- Az mindegy. Inkább én kísérgessem, mint az a megbízhatatlan pasas, aki el se jött.
- Még jöhet.
- Ugyan, aki ennyit késik, az jobban teszi, ha már nem dugja ide a képét. Utálatos fráter lehet.
- Maga nagyon magabiztos. Máskor is így szólítja le a nőket?
- Na, erre mit feleljek? Ha leszólítom, rámenős vagyok. Ha nem szólítom meg őket, akkor mulya.

A nő megint elneveti magát. Tetszik neki, ahogy a férfi kivágta magát.

- Maga egy kedves embernek látszik. Engem egyébként Mol... Szóval Ilonkának hívnak.
- Na, kedves Ilonka, mennyit várunk még arra a pasasra?

Ilonka ránéz az órájára.

- Nem várunk tovább. Mehetünk.
- Meghívhatom egy kávéra?
- Ó, még kiadásokba is verjem?
- Nem számít. Ez a délutánom már úgyis a magáé.
- De hát még alig itta meg a csokoládéját.
- Jobb egy kávé kettesben, mint egy csoki egyedül.
- És hova menjünk?
- Talán erre. Ismerek itt egy jó kis presszót.
- A többi nőt is oda viszi?
- Nincs többi nő.
- Igazán? Csak én vagyok?
- Maga is csak félig. Magán még jó sokat kell dolgoznom.

A lány mosolyog. Kormorán folytatja:

- Szívesen megismerkednék magával. Tudja, a szeme, az arca. Rendkivül bozalomgerjesztő.
- Mit szólna, ha azt mondanám, hogy férjem van, és két gyerekem?
- Meglepődnék. Ehhez túlságosan fiatal. És nem látom a karikagyűrűt.
- Esetleg nem hordom. Esetleg zavarna abban, hogy pasikat szedjek fel.

Most Kormorán neveti el magát.

- Magán látszik, hogy nem olyan. És hogy nem is tudna olyan lenni.
- És a gyerekek?
- Ha ők is olyan szépek és szeretetreméltóak, mint maga, akkor majd őket is szeretni fogom.

Egy darabig némán mennek egymás mellett. Aztán Ilonka megszólal:

- Komolyan?
- Mit komolyan? Ja, a gyerekekre gondol? Hát persze, hogy komolyan gondolom. Randevúztam már gyerekes anyákkal. A gyerekekkel nem volt gond. Az anyák nem akarták.
- Miért?
- Nehogy már a gyereken keresztül férkőzzek közel a szívükhöz. Azt akarták, hogy ne gyerek döntse el, hanem ők választhassák ki, aki a leginkább tetszik nekik. A nő legyőzte bennük az anyát.
- Maga szereti a gyerekeket?
- Igen. Szívesen foglalkozom velük. A pelenkázástól a közös kirándulásokig.
- Tudja, az előbb csak vicceltem. Nincs se férjem, se gyerekem. De szeretnék.
- Hát... egyet elvállalok.
- És a többit?
- A többit csinálja más. De azokat is szeretni fogom.

Közben odaértek a presszóhoz. Amikor helyet foglaltak, Ilonka azt mondja:

- Isten tudja, miért, de valahogy hiszek magának. De félek is.
- Egy kicsit nem is árt félni. Tudja, milyenek szörnyűek tudnak lenni a magányos férfiak. De majd megismer. Én is meg akarok tudni mindent magáról. Most például árulja el... árulja el, hogy hogyan szereti a kávét. Tejjel, vagy tej nélkül?

• Prózai írásaimból