Mándy Gábor

Néhány perc fiatalság


Az urológiai váróteremben egymás mellé került két öreg. A bácsi 90 éves, köhécsel, a botja a térde mellett. A gerince sem egészséges, ezért kissé előre hajolva ül. A hölgy is túl van már a nyolcvanon, nehezen lélegzik, és gyakran megtörli a homlokát. Egy idő után elkezdenek beszélgetni. Az első megbeszélnivaló a betegségük. Az öregúr nyiltabb, a hölgy szemérmesebb. Ahogy kezdenek kifogyni a témából, a férfi egy kissé jobban szemügyre veszi a szomszédja arcát.

- Drága hölgyem, az arca valahonnan ismerősnek tűnik. Nem találkoztunk mi már korábban is?

A hölgy is ránéz az öregre, de nem szól.

- Határozottan olyan érzésem van - folytatja a férfi -, hogy már láttam ezt az arcot. Sőt, mintha kellemes emlékeim is lennének róla.
- Ne mondjon ilyeneket egy öregasszonynak. Nem illik.
- Várjon! Valami rémlik. Egy nagyon régi eset. Talán egy bulin futottunk össze, Dunaújvárosban. Nem rémlik? Nem tudom, hogy kegyed volt-e az, de az a hölgy nagyon tetszett nekem. És sajnáltam, hogy nem kértem el a címét.
- Nem szoktam megadn a címemet az alkalmi ismerőseimnek - mondta csendesen a hölgy.
- Ó, szóval kegyed volt az? És emlékszik rám? - lelkesedett az öreg.
- Régen volt, nagyon régen. Húsz-egynéhány éves lehettem, nem kellemes visszaemlékezni azokra az időkre.
- Nagyon is kellemes - mondta a férfi. - Karcsú volt, könnyed, és adakozó.
- Arra céloz, hogy a buliban másokkal is lefeküdtem?
- Bizony. Úgy is mondhatnám, maga volt az éjszaka sztárja. Mindenki magát akarta boldoggá tenni. Voltunk vagy nyolcan.
- Tizenegyen - pontosított a hölgy.
- Istenem, hogy tudott ennyit élvezni?
- Egy nőnek könnyebb. És fiatal voltam, habzsoltam az élvezeteket.
- Fantasztikus, hogy itt összefutottunk. Megbizsereg az egész testem.
- Ne bolondozzon! - mondta illedelmesen a hölgy.
- Nem tudja, mi lett a többiekkel?
- A házigazdák, Timiék, elköltöztek, egy idő után nem hallottam róluk.
- És Karcsi, akinek olyan nagy dumája volt?
- Meghalt. Egy autóbalesetben.
- És Manci? Akinek a barátja egész éjjel annyira kemény volt?
- Szétmentek. Bandiból Andrew lett, egy ideig pornófilmekben szerepelt. Azt hiszem, ő is meghalt, kábítószer-túladagolásban.
- Hát Piski Laci?
- Aki a száját szerette használni? Ő is elment. Nagy kár érte.
- Lehet, hogy már csak ketten maradtunk abból a társaságból?
- Lehet. És mi is megöregedtünk. Nagy kár. Nagy kár.
- Mégis, annak a káprázatos éjszakának az emléke megvan bennünk.
- Megvan. De ne beszéljünk róla senkinek.
- Jó. Ne beszéljünk róla. De gondolni lehet rá. Tudja, mit? Képzeljük el, hogy újra fiatalok vagyunk. Két mohó szerető egymás karjában!

Az idős asszony elmosolyodott. Mindketten behúnyták a szemüket, és arcukon különös fény ragyogott. Csak akkor riadtak fel, amikor az asszisztensnő kiszólt az ajtón:

- Bolvári néni, tessék bejönni!

A férfi felsegítette az asszonyt, de úgy ügyeskedett, hogy egy pillanatra megsimíthassa a fenekét.