Egyet jobbra, kettőt jobbra
HVG, 2015. május 9., 3. old.

(A kihagyott részt dőlt betűvel jelzem.)

Egy a tábor. Mindig is egy volt. Egy a baloldalon, és egy a jobboldalon. Jelen állapotában a magyar társadalom nem bír el több oldalt. A táborok tagjai a legesélyesebb jelöltre szavaznak, nem sokat számít az eredeti szimpátia. (Korábban az MSZP-sek támogatták az SZDSZ-es Demszkyt, most a fideszesek szavaznak át tömegesen a Jobbikra.) Összeállításuk jól áttekinti a jelenlegi helyzetet, de a konklúzóval vitatkozom.

Nagyjából most is igaz az a Fidesz által kitalált jelszó, hogy "egy a tábor, egy a zászló". Vona Gábor most ezt az egy zászlót próbálja kicsavarni Orbán Viktor kezéből. (Megjegyzem, a jogtalanul kisajátított nemzeti trikolór mellett az árpádsávos lobogó a kezdetektől jellemezte a gyűléseket.) Ahogy a baloldali tábornak is mindig volt egy "polgári" (liberális) és egy "mozgalmi" (szocialista) szárnya, a jobboldal is széles spektrumot fed le.

Sok igazság van abban, hogy "Orbán is jobbikos, csak még nem tud róla". Kénytelen a tábor jobbszéle felé elmozdulni. Nem azért, mintha a Jobbik szavazóit ezzel vissza lehetne csábítani, hanem mert a párt centruma mozdult el jobbra. Ki hallotta a Fidesz-rajongók éles kritikáját a cigányozással vagy zsidózással szemben? A Jobbik "cuki" kampánya sem igazi középre húzódás, hanem stílusváltás, amellyel nem annyira a hazai, mint inkább a külföldi közvéleményt akarja megnyugtatni.

Én úgy látom, hogy nem a két párt harca zajlik, hanem a két vezető (és közvetlen köre) marakodik a hatalomért, a jobboldali tábor irányításáért. Az országos helyzet zavarosságából, az Orbán-Simicska-viszályból és a Fidesz egyre mélyülő korrupciós érintettségéből adódik, hogy jelenleg Vona áll nyerésre. Orbán Viktor sorsa a lassú eljelentéktelenedés. A királyról kiderült, hogy meztelen, és ezt semmiféle szómágiával, varázslattal nem tudja már elfeledtetni. Emiatt hamis a kisgazda-analógia. Az fel sem vetődik, hogy Vona behódoljon.

Mit tehet ebben a helyzetben a baloldal? Egységfronttá kell válnia. Nem az a fontos, melyik jelenlegi pártvezér ereje nagyobb, hanem meg kell találni azt a csapatot (nem vezért), amelyik kivezeti a válságból. Jelenleg ennek épp az ellenkezőjét látjuk: Tóbiás József és Gyurcsány Ferenc még mindig kakaskodik, ahelyett, hogy hátrább lépnének, és a második vonalat az összefogásra biztatnák. A többi vezérjelöltnek pedig csatlakozni kellene az egységes szervezethez. Ez a tanács 2010 óta újra és újra elhangzik, ideje lenne végre meghallani.

Publicisztikai írásaim

Magyar menü