Az első hónapok a tanulmányozással és a tanulással teltek. Az Asztronauta számtalanszor lejátszotta a bennszülöttek párbeszédeit regisztráló műszer felvételeit, jegyzeteket készített, megpróbálta kitalálni, miről beszélnek, milyen szó, milyen kifejezés mit jelent, és napokig utánozta, amit hallott.

Azután eljött a nagy nap. Felöltötte az erre az alkalomra készített jelmezt, még egyszer átlapozta a jegyzeteit, és besétált a kiszemelt településre. A piactéren lézengő emberektől megkérdezte, ki itt a legmagasabb rangú. Egy nagyszakállú emberhez vezették. Az Asztronauta meghajolt, és előadta neki, hogy messze földről jött, fontos üzenettel.

- Üzenet? Kitől? – kérdezte a nagyszakállú.
- Odafentről – mondta az Asztronauta.
- Hogyhogy odafentről?
- A csillagokból.
- Bolond vagy? Onnan senki se tud ide jönni. Ez nem lehetséges.
- De lehetséges. Én onnan jöttem.
- Ott csak az Úr lakik.
- Nem, barátom, vannak csillagrendszerek, bolygók, és az egyiken lakom én.
- Csak az Úr lakik ott. Hidd el, ha mondom.
- Na jó. Ott csak az Úr lakik. És ő üzent.
- Ugye, mondtam! Mit üzent?
- Azt akarja, hogy megtudjátok, hogyan keletkezett a Világ.
- A Világ? Na, halljam, hogyan keletkezett!
- Először is volt a világűr, és benne egy apró magocska. Az hirtelen nőni kezdett, és szétpukkant. Bumm!
- Ezt csak az Úr csinálhatta. Magától semmi sem pukkan szét.
- Na jó, legyen. Az Úr csinálta. Nagy villanás volt, és az elemi részecskék megformálták a csillagközi anyagot.
- Villanás? Fény? Ez volt a kezdet?
- Igen, ez volt a kezdet. Lett fény. Utána létrejött a Nap.
- A második napon?
- Igen, a második napon. De közben 5 milliárd év telt el.
- Mi az, hogy milliárd?
- Nagyon sok. Nagyon nagyon sok.
- Legyen csak a második nap. Az egyszerűbb.
- Jó, legyen. Szóval a második napon létrejöttek a bolygók, köztük a Föld, amit először csak víz borított. A víz párolgott, abból lettek a felhők. Megint eltelt egy csomó idő, és már kilátszott a szárazföld.
- Ez volt a harmadik nap?
- Mondjuk, hogy a harmadik. A szárazföldön növények nőttek, és sokáig csak ezek léteztek.
- És az állatok?
- Az állatok később jöttek létre. De térjünk vissza a csillagokhoz!
- Azokat a negyedik napon teremtette az Úr?
- Nem. Ugyanaznap, amikor a Napot.
- Ki van zárva. A Nap nagyon nagy, a csillagok pedig nagyon kicsik.
- Na jó, ezek akkor egy külön napon jöttek létre.
- A negyedik napon.
- Mondjuk, hogy a negyediken. És most jutunk el az állatokig.
- Az állatokat is egy nap alatt teremtette az Úr?
- Ha milliárd éveket tekintünk egy napnak, akkor igen. Illetve előbb a vízi állatokat, aztán a madarakat.
- Ez már az ötödik nap?
- Igen. Az ötödik időszak. Utána jöttek a szárazföldi állatok.
- A hatodik napon?
- Igen. Persze ezek a napok egyre rövidültek, már csak évmilliókról beszélünk.
- Ne halandzsázz! De mondd tovább! Hogyan lett az ember?
- Az ember az állatok közül a legfejlettebb.
- Miket beszélsz? Az ember nem állat!
- Jó, de elismered, hogy sokban hasonlít a majomra?
- Te hasonlíthatsz, idegen, de én nem.
- Rendben van. A hatodik korszakban létrejöttek az állatok, a gilisztától a majomig, és a legvégén az ember.
- A hatodik napon.
- Ha így vesszük, igen, a hatodikon.
- És amikor már az ember is megvolt?
- Azóta szépen tovább fejlődik minden.
- A hetedik napon tehát az Úr megpihent?
- Vegyük úgy.
- Ezt nagyon szépen elmagyaráztad. Most meséld el még egyszer, hogy leírhassuk!

Odaintett egy írnokot, aki szóról szóra leírta az egészet. Az Asztronauta nézte, ahogy ír, és azon tűnődött, hogy vajon mi lesz ebből a tudásból az idő folyamán, mit fognak vele kezdeni.

- Most el kell mennem. De sok-sok év múlva visszajövök, és meglátogatlak benneteket - mondta az Asztronauta, visszament a rejtekhelyére, beszállt az űrhajójába, bereteszelte a nyílásokat, és visszarepült.

Azóta várjuk, mint a Messiást. De nem jön. Valahogy el kell boldogulnunk nélküle.

• Prózai írásaimból