Mándy Gábor
Albert
Emma gondosan kiöltözve csöngetett be a legjobb
barátnője ajtaján. Kedd délután volt, amikor
rendesen kávézni szoktak.
Ajtónyitás és a szokásos üdvözlések után ezzel
ült le:
- Ismered Albertet? A Szabadalmi Hivatalból.
Tudod, akinek olyan mókásan áll mindig a haja.
- Miért, mi van vele? - kérdezte a legjobb barátnő.
- Képzeld, tegnap találkoztunk!
- Nem először. Gyakorlatilag udvarol neked.
- Hát, azt nem tudom. Néha kedves hozzám. De tegnap
valami nagyon furcsát mondott.
- Mit? - kérdezte a legjobb barátnő mohón.
- Azt mondta, hogy E egyenlő MC négyzet.
- Erre te felpofoztad.
- Nem, dehogy - mondta Emma, és elpirult. - De nagyon
fura. Még senki sem mondta ezt nekem. Vajon mire
gondolhatott?
A két nő hosszú hallgatásba merült. Két másodperc múlva
a legjobb barátnő óvatosan azt mondta: - Nézzük csak.
Az E nyilvánvalóan Emma, azaz te vagy. Az M az
mellet jelenthet. A C lehet, hogy cici. És az egész
lehet, hogy azt jelenti, hogy észrevette, neked két
cicid van.
- Gondolod? - mondta Emma ellágyulva.
- Persze ez nem nagy teljesítmény egy tisztviselőtől.
Hogy kettőig tud számolni - jegyezte meg flegmán a
legjobb barátnő. Közben elkészítette a kávét.
- Biztos másik nője is van - tette hozzá, amikor a
kávét az asztalkára tette. - Vagy hogy egyszerre két
nővel akarja. A férfiak mind ilyen disznók. Egy nő
már nem is elég nekik.
- De végig nagyon finoman viselkedett. Miközben beszélt,
tűnődve nézett maga elé - mondta Emma.
- Tudod mit? A héten találkozom Grétivel - mondta a
legjobb barátnő. - Majd tőle is megkérdezem. Ő aztán
ismeri a férfiakat. Patikus az ura!
- Nem bánom - mondta Emma félénken. - De diszkréten, kérlek.
- Hogyne, diszkréten - nyugtatta meg a legjobb barátnő.
- Nem értem. Nem értem - mormolt Emma.
- A férfiakon nem lehet kiigazodni - mondta a legjobb
barátnő. - Ne is törődj vele. Beszéljünk másról!
A következő két órában érintőlegesen megtárgyalták Gréti izléstelen
estélyi ruháját, a lopós cselédet, a városba érkező
lovasezred kapitányának bajszát, valamint a karperecek
nyugtalanító áremelkedését.
Puszi, puszi, végül Emma elbúcsúzott.
Aznap este a legjobb barátnő ezt írta a naplójába:
"E. megpróbálta elvenni a kedvemet Alberttől, a Szabadalmi
Hivatal szépreményű ifjú tisztviselőjétől. De én átláttam
a szitán."